Szerző: Dojcsák Dániel

2009. június 26. 10:31

Kipróbáltuk a Koobe ekönyv-olvasót

Magyarországon még csak születőben van az elektronikus könyvolvasó kultúrája, de lassan túljutunk azon, hogy interneten veszünk nyomtatott könyvet. A HWSW bízik a jövőben, s ahelyett, hogy csak az amerikai példákon irigykednénk, mi is kipróbáltuk az első magyarországi támogatással is rendelkező és hivatalosan is forgalmazott eInk-alapú elektronikus könyvolvasót.

Gyakorta kacsingatunk az amerikai elektronikus könyvek felé, lelkesen figyeljük, hogy az Amazon, a Sony vagy éppen a Google miként alakítja át az olvasási szokásokat, hogyan tesz elérhetővé újabb ezernyi könyvet vagy újabb ebook-olvasókat a tengerentúlon. Eközben Magyarországon még szinte születőben sincs ez a kultúra, nálunk legfeljebb az az eredmény, hogy már interneten rendelünk nyomtatott könyveket. Egyes felsőoktatási intézményekből már egyre gyakrabban hallani elektronikus tananyagokról, jegyzetekről, de ez többnyire ma még azt jelenti, hogy a hallgatók maguk nyomtatják ki vagy monitoron olvassák, amit eddig papíron vettek a jegyzetboltban.

Tianjin Jinke Electronics -- kici, ócó

Az ebook-olvasó egyelőre ritka errefelé, s ráadásul drága is, de van remény. Egy budapesti cég egy ideje forgalmazza Koobe néven a kínai Tianjin Jinke Electronics cég Hanlin eReader V3 modelljét, ami az első magyar nyelvi támogatással és helyi disztribútorral rendelkező elektronikus könyvolvasó. A V3, azaz itthon Koobe ugyan nem az egyetlen modell, de a Jinke kínálatában ez a jelenlegi zászlóshajó.

\"\"

A HWSW tesztelésre kapott példányát először kézbe véve leginkább egy tudományos számológép jutott eszünkbe, nemigen keltette egy high-tech kütyü érzetét. A csillogó lakkfelületek, érintőképernyő vagy a fémház hiánya azonban nem szabad senkit megtévesszen. Bekapcsolva az olvasót, s szöveget a képernyőre helyezve valóban az a furcsa kényszerképzete támad a felhasználónak, hogy egy nyomtatott oldal van a kezében. Ugyan újrahasznosított papírnak tűnik, de papír érzése van. Szóban, fotókkal vagy videókkal ezt nehéz lenne átadni, érdemes elzarándokolni egy kereskedésbe és személyesen megtekinteni.

8 szürkeárnyalatot tud a Vizplex technológia

Technológiailag az eszköz szintén felemás képet ad. A 184x120,5 milliméter felületű és 10 milliméter vastagságú olvasó egy szolid, de kényelmes bőrtokban érkezik, melyet kinyitva egy 600x800 pixel felbontású és 15,2 centiméter átlójú epapír-megjelenítő bújik elő. Az úgynevezett Vizplex megoldás lényege, hogy a tiszta folyadékkal töltött kapszulákban a negatív töltéshez vonzódó és a pozitív által taszított fehér pigmentek és az éppen fordítva viselkedő fekete pigmentek helyezkednek el. A szemcsék irányítását a kijelző alatt kapszulánként két elektróda vezérli, aminek köszönhetően az  eInkhez képest jobb felbontás, nagyobb kontraszt, tehát valóságosabb \"könyvélmény\" érhető el.

A 2007-ben bemutatott Vizplex a korábbi eInk megoldáshoz képest majdnem kétszer olyan gyors válaszidőt tud felmutatni, 1240ms helyett 740-et, 40 százalékkal nagyobb fényességet, illetve a korábbi 4 szürkeárnyalat helyett 8 megjelenítésére képes. A gyártó az 1,9 hüvelyktől 9,7 hüvelykig, 5 méretben gyártja a paneleket, amiből a Jinke a 6 hüvelykeset választotta ki. A kijelző tehát csúcskategóriás, kereskedelmi forgalomban nem igazán jár senki sokkal előrébb, bár kísérleti változatban már összehajtható és színes eInk kijelzők is léteznek.

Az epapír mögött viszont nem éppen a legizmosabb hardver bújik meg. A gép lelke egy 200 MHz-es Samsung ARM9 processzor, amihez 2 megabájt belső flash memória, illetve 32 megabájt SDRAM tartozik. Az operációs rendszer Linux, a csatlakozási lehetőségeket pedig az USB 1.1-es csatoló mini-USB csatlakozóval, illetve egy teljes méretű SD-kártyaolvasó jelenti. Ha szigorúak vagyunk, akkor az 1.1-es USB az egyik legnagyobb gyengesége az olvasónak, mindössze 30-60 Kbps írási sebességet sikerült elérni vele. Ami kisebb dokumentumok, .lit fájlok másolása esetén nem is nagy gond, de egy több megabájtos PDF-állományt már elég hosszadalmas az olvasóra tölteni.

A Koobe egy-egy meghajtóként látja a belső memóriáját, illetve az SD-kártyát, ahová mindenki saját módszereivel másolhatja át a fájlokat, tehát a készülék használatához nem szükséges semmilyen külön szoftver, a másolás nem függ operációs rendszertől sem. A memóriában szabadon lehet létrehozni alkönyvtárakat, a menürendszerrel könnyedén lehet lépkedni ezek között, a Koobe megjegyzi az utoljára olvasott könyveket, ami egy gyorsmenüből elérhető és természetesen az utoljára olvasott oldal száma is megmarad a folytatáshoz.

Lassú!?

A másik gyenge láncszem a 200 MHz-es processzor, nagy fájlok megnyitása, lapozása nehézséget okoz neki, érezhetően többet gondolkodik a kelleténél. A kijelző majdnem egy másodperces válaszideje egyébként sem enged gyorsan lapozgatni, de a lassú processzor alkalomadtán ráduplázhat a 7 tizedmásodperces lapozási időre. A laikus felhasználó szemével nézve viszont egy lapozás itt sem tart tovább, mint egy papírkönyvnél, sőt az ötödik után a 188. oldalt megtalálni még talán gyorsabban is sikerülhet ezzel. A menükben lépkedés sem tűnik vánszorgásnak, s ha nem terhelik nagy kép illetve PDF dokumentumokkal, akkor a megnyitás sem több néhány másodpercnél. Probléma egyedül a túl nagy PDF-ekkel van, ezek be sem töltődtek értelmes időhatáron belül, illetve másolni ezeket, lapozni és keresni bennük is türelemjáték volt.

\"\"

A készülék kapacitásával viszont nincs gond, fél gigabájtos belső memóriáját SD-kártyával lehet kiegészíteni. Ebből a forgalmazó cég egy 1 gigabájtosat ad a könyvhöz, de akár 4-ig is el lehet menni, s elméletileg az SDHC formátumú kártyákkal is elboldogul a Koobi. Amit menet közben nem szeret az olvasó, az a 0 fok alatti és 40 fok feletti hőmérséklet. A fentieken túl az ekönyvben egy 950mAh kapacitású akkumulátor található, de még ezzel együtt is csupán 230 grammot nyomott a mérlegünkön.

Van idő olvasni

A szoftver a korábbi Hanlin-modellekkel ellentétben már számos dokumentumformátummal elboldogul, így a PDF, TXT, HTML, PPT és a DOC mellett megbirkózik az ebook LIT, PRC és EPUB fájlokkal, illetve a WOLF, CHM, FB2, Djvu, MOBI állományokkal is. Képek közül a GIF, PNG, JPG, BMP, PNG, TIFF nem okoz neki problémát, továbbá képes MP3-at is lejátszani, így akár zene, de leginkább hangoskönyvek hallgatására is alkalmas.

\"\"

Szuper dolog

A 950mAh-es akkumulátor a forgalmazó szerint 7000 lapozás erejéig tartja életben a rendszert, amit idő szűkében egyelőre nem sikerült ellenőrizni. Mivel az eInk kijelző csak akkor fogyaszt elektromos áramot, amikor éppen megújul a lap tartalma, ezért ez teljesen reálisnak tűnik. Néhány Asimov-novella, a Csillagok Háborúja néhány fejezete, illetve egy közepes Hemingway-írás és a teszt hevében eszeveszett nyomkodás, menüben ugrálás viszont egy egységgel sem csökkentette az akkumulátor állapotjelzőjét, ami jó jel. Ha kéthetente vagy havonta kell feltölteni, akkor senkinek nem lehet egy szava sem.

Az olvasó hosszabb idő alatt sem fárasztja a szemet, az alapértelmezett betűméret sem pici és háttérvilágítás nem lévén nem is károsítja a szemet. Az ábrák és a képek a kijelző korlátaihoz képest élvezhetően jelentek meg, betekintési szögről pedig nem kell beszélni: csak azért nem lehet 180 fokos szögből olvasni a Koobeval, mert akkor már nem ismerjük fel a betűket, de még akkor is tökéletesen látszanak. Egyedül sötétben nem lehet használni az olvasót mert nincs benne háttérvilágítás, de metrón, fotelben, fürdőkádban (óvatosan, mert nem vízálló), kocsiban, napsütésben, büntetően erős napsütésben vagy akár árnyékban és esőben is jól látható marad a szöveg.

Érthető vezérlés

A kezelőfelületről bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy bonyolult. A bekapcsológombon és a lapozó gombokon kívül egy menü és egy OK, illetve számok találhatóak az eszköz alsó részén. A menüben mindig látható, hogy melyik gomb mit csinál, illetve a borításra rászitázva látszik, hogy olvasás közben melyik szám mit csinál. A 8-as például fontos, ez ugyanis a forgatás és a zoom helye. Lehet nagyítani a szöveget, illetve állóból fekvőbe fordítani a képet, ami a gyengébben látóknak jöhet jól.

\"\"

Minták

Nehéz lenne a tesztből kihagyni a hasonlítgatást, de azt is nehéz eldönteni, hogy mihez érdemes. A papírkönyvhöz képest könnyebb, több szöveg fér bele, többnyire kisebb, viszont az első beruházás költséges, ugyanis a készülék jelenlegi ára Magyarországon 82900 forint. A monitoron olvasáshoz képest kényelmesebb, nem folyik ki tőle az olvasó szeme, egyszerűen elkezdhető és befejezhető az olvasás, napfényben is látható, nem merül le 4 óra alatt mint egy notebook, viszont lassabb és nem lehet rajta Quake-ezni.

Kissé komolyabb versengésbe mélyedve, bizonyára mindenki a tengerentúli sikerhez, az Amazon Kindle vagy Kindle DX-hez hasonlítáná az olvasót. Utóbbinál kisebb a kijelzője, továbbá a Kindle már 16 szürkeárnyalat kirajzolására képes, bár a kijelző felbontása megegyezik a Koobe-éval. Ami nagyon hiányzik a kínai portékából, az a Wi-Fi, ami nem csak a számítógép nélküli könyvletöltés miatt fontos, hanem a Kindle DC-be épített Wikipedia, szótár és újságpapír szolgáltatások miatt is. A formátumtámogatásban is megegyezik a két termék, viszont a Kindle-ben már egy beépített webböngésző is található, illetve angol nyelven képes felolvasni is a szövegeket.

\"\"

Szuper dolog

Habár nem korrekt dolog összehasonlítani a több éves Koobe-t a vezető amerikai szállító friss ajánlatával, mégis úgy tűnik, hogy a Koobe megállja a helyét a versenyben. Kicsit lassú, kicsit túl egyszerű, a csillogó, trendi funkciók hiányoznak belőle, egy dolgot viszont tökéletesen lehet vele csinálni: könyvet olvasni. A teszt során a metrón sikerült vele némi figyelmet vonzani, ami nem is csoda, ugyanis a forgalmazó néhány száz eladott darabról beszélt, s ez feltételezhetően így is marad egészen addig, amíg az ára nem feleződik meg legalább. Ha valaki csak illegálisan letöltött könyveket majszolna a Koobe-n, akkor is elég sok időnek kellene eltelnie, hogy behozza 82 ezer forintos árát. Az igazi könyvmolyoknak viszont érdemes akár ezen a modellen is elgondolkodni, akár megvárni egy következőt, de az biztos, hogy a könyv illatán kívül minden egyéb más szempontból győztesen kerülne ki a papírral való megmérettetésből.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról