Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: LG Arena -- S-osztály

Koi Tamás, 2009. május 28. 13:04
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Nincs könnyű dolga manapság annak a gyártónak, amelyik az érintőkijelzős mobilok piacán igazán maradandót kíván alkotni. Az iPhone megjelenésével magasra került a léc, és bár bizonyos tekintetekben több gyártónak is sikerült jobbat alkotnia az Apple-nél, az összképbe mindig belerondított valami.

hirdetés

Mindeddig az LG KM900, vagy más néven Arena került a legközelebb ahhoz, hogy megugorja az iPhone által az érintőkijelzős telefonok terén felállított szintet -- a koreai gyártó nem új ezen a piacon, de legtöbb konkurensével egyetemben csak mostanra jött rá, hogy egy ilyen készüléknél a kezelőfelület használhatóságán kívül gyakorlatilag semmi más nem számít. Hiába van integrálva Bluetooth, Wi-Fi vagy nagy felbontású kamera HD-videóval, ha kezelhetetlenül lassú a névjegyzék vagy éppen a böngésző, netán kész tortúra SMS-t írni a mobillal, a koncepció alapjaiban bukik meg.

Osztályt léptek

Az LG-nél tehát vettek egy nagy levegőt, és megalkották az érintőkijelzős telefonokra szabott "S-Class" felhasználói interfészt, mely egyfelől tele van jó ötletekkel és látványos, a gyakorlatban is használható megoldásokkal, másfelől pofátlan nyúlásokkal. Az Arena az első olyan LG telefon, mely már ezt az interfészt kapta, és a koreaiak elképzelése szerint aligha az utolsó. Gyorsan szögezzük le, hogy a telefon ettől még teljesen zárt operációs rendszert használ, tehát ne számítsunk arra, hogy külső fejlesztésű programok ezreit lehet majd letölteni hozzá záros időn belül.

Az Arena külsejét tekintve is exkluzivitást sugall, a telefon burkolata a 3 hüvelykes képátlójú érintőpanelt leszámítva gyakorlatilag teljes egészében fém, egyedül az oldalsó gombok készültek műanyagból. A készülék meglehetősen robusztus felépítése ellenére meglepően könnyű, tömege alig több 100 grammnál, fogása a lekerekített formáknak és a jó anyagválasztásnak köszönhetően kényelmes, kézbe illő.

A telefon gombjait nem szaporította feleslegesen az LG, az Arena oldalain mindössze három gomb, a ki- és bekapcsológomb (billentyűzárként is funkcionál), a hangerőszabályzó gombok, valamint a kamera exponálógombja található. A töltő és az adatátviteli kábel csatlakozója egy diszkrét kis eltolható ajtócska mögött bújik meg, mely néhány konkurens gyártó megoldásához képest sokkal stabilabbnak és időtállóbbnak tűnik. A mobil tetején egy 3,5 milliméteres jack csatlakozót is elhelyeztek a headset számára. A telefon tekintélyes mennyiségű, 8 gigabájtny memóriát kínál a tartalmaknak, ezt microSD-kártyával lehet bővíteni egészen 40 gigabájtig. A kártya eltávolítása és behelyezése kissé körülményes (sőt, veszélyes -- a szerző ujját alaposan elvágta a foglalat) ugyan, de legalább nem kell hozzá kivenni az akkumulátort.

Az LG Arena 3 hüvelykes érintőkijelzője az egyik legjobb, amit az iparágban eddig elkövettek, mind felbontását, mind minőségét tekintve. A panel 480x800 pixelt képes megjeleníteni, a teljes színskála 16 millió színt ölel át, a kijelző ennek megfelelően kifejezetten szép, élénk, kontrasztos képet ad, bár napfénynél – akárcsak a legtöbb érintőkijelzős mobil esetében – sokat romlik az olvashatósága. Ezen a helyzeten javít valamelyest a fényérzékelő, mely automatikusan a környezeti adottságokhoz igazítja a kijelző fényét.

Az előlapon, a kijelző alatt -- de nem a kijelző részeként -- három további kezelőszervet helyezett el az LG, ezek egyrészt a hívásindításkor- és fogadáskor, másrészt a felhasználó interfészen történő navigálás során jutnak szerephez. Az érintőgombok háttérfénye pár másodperc alatt kikapcsol, ha nincs rájuk szükség -- ez szerintünk sokkal jobb megoldás, mint a korábbi modelleknél, így például a Renoirnál alkalmazott rendszer, mely fix nyomógombokat használ.

S-Class, magentába bújtatva

Mivel az Arénát a T-Mobile adta kölcsön nekünk, ezért a mobil kezelőfelülete és funkciói több ponton is eltérnek a széria KM900-as modellektől. Ez leginkább az S-Class kezelőfelület színvilágán és elrendezésén érhető tetten -- ezzel kapcsolatban fontos leszögezni, hogy a telefon felhasználói felülete nem szabható testre egyedi skinekkel, tehát aki a T-Mobile-nál tervezi beszerezni a készüléket, az jobb ha előre megbarátkozik a magenta nem túl tolakodó, de mégis hangsúlyos jelenlétével.

A telefon sikerének talán legjelentősebb záloga éppen az említett kezelőfelület, és azt kell mondjuk, hogy az S-Class UI-t nemcsak hogy jól kitalálták, de többnyire jól is valósították meg az LG-nél, még akkor is, ha bizonyos funkciók működése vagy a grafikai elrendezés kapcsán többször volt deja-vu érzésünk. Részben ilyen a négy részből álló -- egy virtuális kocka négy oldalát reprezentáló -- főképernyő alkalmazásindító panelje, ahol legfeljebb hat ikont lehet elhelyezni, átrendezésük pedig -- mit tesz a véletlen -- azután lehetséges, hogy hosszan érintjük valamelyiket.

A panelek közt vagy a kijelző oldalra „húzásával”, vagy a hívásindításra és hívásfogadásra szolgáló gomb megnyomása után, a térbeli kockát pörgetve lehet váltani. Ezek a vizuális hatások jelentősen feldobják a színes ikonokkal tarkított, szürke hátterű kezelőfelület használatát, ráadásul az effektek nem csak esztétikusak, de kellően gyorsak is. Az alkalmazásindító képernyő mellett akad egy felület a widgeteknek (ezekből gyárilag összesen nyolc került a telefonra), egy kedvencek listája alapján összeállított, arcképes névjegyzéknek, illetve egy kedvenc tartalmakból álló médiatárnak is.

Az Arena egyik legnagyobb durranása az összesen 32 ikonból álló főmenü, mely portréállásban 16 ikont rajzol ki, a többi funkciót soronként oldalra görgetve lehet elérni. Ez a felület talán az egyik leglátványosabb eleme az S-Class UI-nak, ráadásul amellett, hogy a menü szép, logikusan is van tagolva. A főmenü emellett a tájolástól függően más és más elrendezést kínál, így tájkép állásban megjelenik mind a 32 ikon, más kérdés, hogy az innen nyíló almenük vagy alkalmazások nagy részébe belépve vissza kell fordítani a készüléket portréállásba.

Portréállásban működik például a maximum ezer kapcsolatot kezelő névjegyzék is, melynek lapozása látványos ugyan, de azért lehetne kissé gördülékenyebb. A nevek, személyes adatok beviteléhez -- akárcsak minden más szövegbeviteli esetben -- viszont már használható a tájkép állásban működő QWERTY érintőbillentyűzet, mely néhány magyar ékezetes betűt is tartalmaz (a többit a kapcsolódó karakterek hosszan nyomásával lehet előcsalni). A felület meglepően könnyen használható gyors és pontos gépelésre, bár kezelését -- akárcsak más érintőkijelzős telefonoknál -- eleinte szokni kell azért.

A telefonnal az SMS-ek és MMS-ek mellett természetesen e-mailt is lehet írni, a fiókok beállítása gyerekjáték, egy Gmail-fiók konfigurálása egy perc alatt elvégezhető. A gyors beállítás után esetünkben azonban hamar jött a hidegzuhany, a telefon ugyanis valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a szerveren található összes üzenetet (a kezdetektől indulva) be akarta importálni saját rendszerébe, ám 300 üzenetnél betelt az üzenetmemória, és hiába töröltünk minden e-mailt, ezután is makacsul ragaszkodott ahhoz az Arena, hogy a memória foglaltsága miatt nem lehet újabb üzeneteket letölteni.

Sebaj, a Gmailt szerencsére el lehet érni más módokon, így például a beépített webböngészővel is, mely szintén támogatja a portré és tájkép állást, a nagyítást és kicsinyítést pedig multi-touch rendszerben, két ujjal is végezhetjük. A telefonnal a gyors böngészés érdekében célszerű HSDPA vagy WLAN adatkapcsolattal netezni, ha csatlakozunk valamilyen hozzáférési ponthoz, az Arena  minden böngészési folyamat előtt rákérdez, melyik üzemmódot kívánjuk használni. Sajnos hiába a gyors adatkapcsolat, a böngészési élményt nagyban lerontja az oldalak lassú renderelése és mozgatása, mely különösen a tartalmasabb webhelyeknél jellemző.

Multimédia-aréna

Az LG Arena multimédiás képességeivel jócskán kompenzálja a kommunikációs rendszer apró hiányosságait. Bár a mobil 5 megapixeles kamerájánál házon belül van jobb (de legalábbis nagyobb felbontású), az érintőkijelzőre kihegyezett logikus kezelőfelület sok mindenért kárpótol. Az Arenával maximum 2592x1944 pixeles fotók készíthetők, a Schneider-Kreuznach optikáján keresztül készített képek még gyér fényviszonyok mellett is elfogadható minőségűek (ilyenkor egy LED-vaku próbálja megvilágítani a témát). Van remegéskompenzáció és akár arckövető autófókusz is, más kérdés, hogy a fókuszálás és az exponálási sebesség tapasztalataink szerint kifejezetten lassú. Az Arenával készített képek színhelyessége és részletgazdagsága mobiltelefonos mércével mérve azért egészen kiváló.


LG Arena tesztfotók


Kattints az eredetiért!

A készülékkel a modern mobiloktól mondhatni megszokott módon videofelvételek is készíthetők, maximum 720x480 pixeles felbontásban, 30 képkocka/másodperces sebességgel. Akárcsak a Samsung Ultra Touchnál, itt is van lassított felvételi funkció, az elkészült videókat pedig még a telefonon meg lehet vágni a Muvee nevű egyszerű kis alkalmazással. Az Arena beépített médialejátszójával természetesen nem csak a saját kamera által rögzített videók játszhatók le, a telefon a DivX és XviD  klipeket is megjeleníti, egészen 720x560 pixeles felbontásig.

Az Arena zenelejátszási képességeinek vizsgálatába komoly elvárásokkal kezdtünk, mivel ez a terület az LG szerint a telefon egyik komoly ütőkártyája. A zenelejátszó kezelőfelülete valóban jó, többféle listázást támogat, megjeleníti az albumborítókat és a tájolástól függően rendezi át a tartalmat. A zene tucatnyi előre beállított hangszín-paraméterrel szólaltatható meg, emellett adott a hangzatos Dolby Mobile funkció is, mely remek alkalmat adott arra, hogy összehasonlítsuk a Samsung Ultra Touch hasonló célt szolgáló térhatású effektjével. A két eljárás közt  -- ugyanazt a headsetet használva -- alig találtunk különbséget, az azonban egyértelműen kiderült számunkra, hogy az LG Arenához adott gyári füles eléggé vérszegény teljesítményt nyújt a Samsung megoldásához képest, különösen a mélyebb tartományokban.

A telefon a fentieken túl még egy sor hasznos, illetve kevésbé hasznos funkcióval szolgál, így az Arena is kapott aGPS-modult, mely kizárólag a Google Mapsszel hajlandó együttműködni, a rendszer emellett többek közt tartalmaz egy egészen jól használható, áttekinthető felületű naptárt, ébresztőórát, világórát és számológépet is. Az akkumulátor a viszonylag nagy és fényerős érintőkijelző ellenére egész jól bírja a használatot, nálunk nagyjából kétnaponta kellett tölteni, pedig az átlagosnál többet nyúztuk a telefont.

Megpróbálták

Az LG Arena összességében az egyik legjobb érintőkijelzős mobil a piacon, de néhány hét használat után arra a következtetésre jutottunk, hogy hiába az újszerű, vagy éppen az ügyesen elcsent ötletek, hiába tud többet a hardver, a kategória királyát ezúttal sem sikerült letaszítani a trónjáról. Vicces egyébként, hogy a T-Mobile még a saját, iPhone-exkluzív díjcsomagját is kvázi lemásolta az Arenához, hogy még vonzóbb ajánlattá tegye azt, egyszersmind ezzel a két készülék gyakorlatilag egy árszintre is került (mindkettőt meg lehet vásárolni ezer forintért egy havi 15-20 ezer forintba kerülő díjcsomaggal). Az LG Arena nagyon jó telefon, de pechére egy rendkívül kíméletlen ellenféllel szemben kell helytállnia. Azért jó látni, hogy a koreaiak legalább megpróbálják.