Samsung Ultra Touch - érintőleg csúszka

Elmondható, hogy a Samsung Ultra Touch szinte minden tekintetben továbblépést jelent egy évvel ezelőtt megjelent elődjéhez képest. A korábbi változat kissé unalmas, minimalista külsejét teljesen átdolgozták, a legszembetűnőbb különbség, hogy az Ultra Touch szétcsúsztatható mobil, így akik kevéssé boldogulnak az érintőfelületen történő gépeléssel, vagy nem tudnak elszakadni a megszokott számbillentyűktől, kapnak egy kis mankót.

Ragyogó AMOLED

Ha csupán a kijelzőt változtatta volna meg a Samsung, azzal is jelentős mérföldkövet ért volna el az érintőpaneles mobilok történetében, az Ultra Touch egyike ugyanis az első, AMOLED rendszerű kijelzőt felvonultató mobiloknak. Ez tény már önagában több előnnyel kecsegtet, mint bármelyik átlagos modellfrissítés, más kérdés, hogy ezek egy része sajnos nem feltétlenül valósul meg a gyakorlatban.

A 2,8 hüvelykes, WQVGA, azaz 240x400 pixeles felbontású kijelző 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes, a kijelző fényereje, a kontraszt valamint a színtelítettség a technológiából adódóan jóval az átlag felé helyezi a mobilt. Sajnos az Ultra Touch nem kapott fényérzékelőt, ezért az AMOLED kijelző fényereje nem igazodik a környezet fényéhez, azaz ha minden körülmények közt látni akarjuk a tartalmát, kénytelenek vagyunk maximumra húzni a fényerőt.

Hozzánk egy sorozatgyártás előtti mintapéldány érkezett az Ultra Touchból, a részben fémből, részben műanyagból készült mobil sötétszürke és bordó színösszeállítása igazán elegánsnak tekinthető, akár férfiak, akár nők kezében köt ki végül a készülék. Az érintőkijelzős csúszkamobil előlapjának nagy részét a kijelző foglalja el, alatta három gomb sorakozik, ebből kettő a hívás fogadására/indítására, valamint a beszélgetés bontására és a főmenübe való visszalépésre használható, a másik egyszerű visszalépés gomb.

A kijelző alól előcsúszó billentyűzet csak a szokásos számgombokat tartalmazza, teljesen egybefüggő, a karakterek fehér háttérvilágítását lehet állandóra állítani, valamint csak bizonyos időpont után aktívvá tenni, így a háttérfény például csak este világít nekünk. A gombok nyomáspontja egészen jó, az Ultra Touch gombsorával kényelmesen és gyorsan lehet szöveget gépelni, a bevitel ezzel a módszerrel sokkal pontosabb és egyszerűbb, mint az érintőkijelzőn keresztül.

A készülé két oldalán összesen négy gomb található, ezek közül kettővel elsősorban a hangerőt tudjuk szabályozni, egy másikkal exponálhatunk, valamint lezárhatjuk a telefont. Az Ultra Touch-ot az új törekvéseknek megfelelően microUSB csatlakozóval látta el a Samsung, ezen a csatlakozón keresztül köthető a számítógépre a telefon, és – sajnos – ezen keresztül, pontosabban egy ide bekötött adapteren keresztül is csatlakoztatható a fülhallgató. A mindössze 75 megabájtnyi készülékmemóriát microSD kártyákkal lehet bővíteni, kár, hogy csak az akkumulátor kiemelése után lehet hozzáférni a kártyához.

Varázslat? Á, csak egy widget!

Az Ultra Touch a Samsung zárt operációs rendszerét futtatja a TouchWiz interfész 1.5-ös verziójával megfejelve, mely egyebek mellett a Toccónál már jól ismert, többé-kevésbé hasznos widgetekkel és egészen stílusos menüvel örvendezteti meg a felhasználót. Előbbiek a bal oldalon található fülre rákoppintva hívhatók elő, a mini programok tetszőleges helyre kihúzhatók a főképernyőre, a sorrendjük átszabható, valamint a menüben beállítható, hogy mi jelenlen meg a listában és mi nem. Az internetről több, roppant hasznos widgettel bővíthető a választék, így egy rakat digitális óra mellett véralkoholszint kalkulátor vagy ovulációs naptár is letölthető a telefonra. A widgetek akár egymásra is pakolhatók és a kijelző tetszőleges pontján elhelyezhetők, ezzel alapos rendetlenség teremthető a főképernyőn. Kár, hogy a kezelőfelület viszonylag lassú reakcióideje miatt hamar elmegy az ember kedve a játszadozástól.

A kijelző legalján három érintőfunkció díszeleg, ezek a a főképernyőről a billentyűzetet, a névjegyzéket és a menüt hívják elő. A virtuális billentyűzethez aligha kell magyarázatot fűzni, talán annyit érdemes kiemelni, hogy bár a telefon bizonyos üzemmódokban érzékeli az elforgatást, a bevitel nem működik QWERTY-módban. A főmenübe nem csak a menü gomb lenyomásával, hanem a kijelző oldalra „húzásával” is be lehet lépni -- itt az ikonok három oszlopba és nyolc sorba rendeződnek, alapvetően jól áttekinthető, logikus rendszerben.

Az Ultra Touch névjegyzéke 2000 kontaktot képes tárolni, a kapcsolatok közt kereshetünk, valamint többféleképpen görgethetjük a listát. Az érintőkijelzős listamozgatás sajnos nem a legérzékenyebb, az iPhone esetében ezt sokkal jobban sikerült megoldania az Apple-nek. A hangerőszabályzó gombokat itt lehet lapozásra is használni, vagy az oldalsó csúszkát húzgálva az érintőkijelzőn az ABC betűi szerint kereshetünk a kapcsolataink közt.

A Samsung Ultra Touch maximum 7,2 megabit/másodperces HSDPA-adatkapcsolatot kínál, a gyors  böngészés és letöltés így a megfelelően lefedett területeken -- az adatcsomagban foglalt forgalmi korlát eléréséig – elvileg felhőtlen netezést biztosít. Sajnos hiányzik a repertoárból a WLAN-kapcsolat, így csak a mobil adatkommunikációra hagyatkozhatunk, holott a Wi-Fi rádióval otthon és a munkahelyen, vagy egy nyilvános hozzáférési pont közelében adott esetben nem csak gyorsabban, de lényegesen olcsóbban is internetezhetnénk az Ultra Tocuh-csal.

A készüléken az Access Netfront v3.5-ös böngészője fut, mely portré és tájkép üzemmódban egyaránt képes megjeleníteni a weboldalakat, a multi-touch zoomot azonban nem ismeri, emellett néhány oldalt meglehetősen érdekesen renderel. A böngésző elvileg Flash és JavaScript-támogatást is nyújt, a gyakorlatban azonban számos weboldalnál nem sikerült üzembe állítani a teljes arzenált.

Kamera a szeren

Az Ultra Touch a multimédiás képességek terén próbál igazán nagyot domborítani, a Samsung elsősorban a 8 megapixeles kamerára büszke, mely a képrögzítési funkciók széles tárházát nyújtja. Így a képalkotáshoz rendelkezésre áll képstabilizáló, arcfelismerő autófókusz valamint pislogásérzékelés, gyér fényviszonyok mellett pedig egy LED-es villanó. A fényképező ennek köszönhetően gyér fényviszonyok mellett is egész elfogadható felvételeket készít, és meglepően gyorsan reagál, igazán elemében viszont nyilvánvalóan napfénynél érzi magát, ekkor a fotók – mobilos mércével legalábbis – kivételes részletgazdagságot és színtelítettséget adnak. A webkettes felhasználók számára jó hír, hogy az elkészült fotók azonnal átküldhetők a különböző internetes képmegosztó és közösségi oldalakra, így többek közt a Picasa-ra, vagy a Facebookra.

A készülék természetesen videofelvételi módokat is támogat: az Ultra Touch 30 képkocka/másodperces felvételi sebességgel rögzít WVGA és VGA felbontásokban, lehet lassított vagy gyorsított felvételt készíteni a kamerával, illetve a videók még a mobilon megvághatók egy erre a célra rendszeresített egyszerű alkalmazással. A telefon mobil tévézésre is befogható a megfelelő szolgáltatói háttérrel, 3G-s stream alapkon.

Az Ultra Touch zenelejátszója ehhez képest semmi eget rengető extrát nem kínál, viszont elképesztően jól szól a mellékelt fülessel. Az MP3, WMA, AAC és AAC+ formátumokat ismerő lejátszó egészen elképesztő mélységeket képes előcsalni a zenéből, valami rejtélyes okból kifolyólag még a virtuális térhangzás is döbbenetesen szépen szól, pedig az efféle hangképjavító algoritmusok legtöbbször csak arra jók, hogy tökéletesen szétzilálják a hangképet. A zenelejátszó mellett alap az FM-rádió is, melyből fel is lehet venni az adást.

A Samsung újdonsága emellett néhány hasznos és kevésbé hasznos funkcióval kényezteti a felhasználót, így például van az Ultra Touchban aGPS-vevő is, mely egyetlen térképprogrammal, a Google Mapsszel működik együtt, a repertoárban szerepel természetesen naptár, világóra, ébresztő, hangrögzítő és néhány játék is.

Oké, hogy AMOLED, de miért?

Jóllehet az AMOLED típusú kijelző elméletileg a jelenleg elérhető legenergiatakarékosabb mobil megjelenítő, mindez nem elég ahhoz, hogy az Ultra Touch átlagos használat mellett másfél napnál tovább bírja egy feltöltéssel. Sűrűn felépített adatkapcsolat és hosszú beszélgetések mellett az sem kizárt, hogy a készülék egy napig sem bírja szuflával, még szerencse, hogy adatkábelről is tölthető. Az AMOLED-kijelző egy másik előnye, a rendkívül vékony felépítés sem érhető tetten az Ultra Touchnál: bár nem ormótlanul vastag, nem is különösebben vékony, vastagsága a gyári adatok szerint 12,7 milliméter.

Mindez különösen annak fényében hagyott bennünk kissé keserű szájízt, hogy az Ultra Touch exkluzivitását éppen az AMOLED-panel adja, mely ugyan az átlagosnál valamivel szebb képet nyújt, de az előnyök felsorolása ezen a ponton a jelek szerint véget is ért. A készülék talán éppen az új kijelzőtechnológiának köszönhetően kissé drágább is lett annál, mint amit a tudása indokolna. Az Ultra Touchot így elsősorban azoknak ajánljuk, akik egy erős multimédiás képességekkel felvértezett érintőkijelzős, vagy éppen csúszkamobilt keresnek és nem zavarja őket a lassúcska kezelőfelület vagy a zárt, újabb funkciókkal csak nehezen bővíthető platform.