Nagyot lépett előre a VMware, itt a vSphere 4
Piacra dobta a vSphere-t a VMware, melyet a világ első cloud operációs rendszerének nevez. Ebben ugyanakkor több a marketingkommunikáció, mint a technológia, a vSphere 4 ugyanis a Infrastructure 3 egyenes ági leszármazottja. Mindez azonban közel sem jelenti azt, hogy a vSphere 4 ne érdemelne figyelmet, ugyanis jelentős előrelépést képvisel.
Ahogyan az VMware Infrastructure is, a vShpere is virtualizációs szoftvereszközöket csomagol össze, igénytől függően többféle összeállítással és árazással, és egyenes frissítési utat tesz lehetővé az Infrastructure-felhasználók számára. A fejlődés alapja természetesen a hypervisor, vagyis az ESX. Nem jelent meg az ügyfelek részéről talán leginkább várt funkció, a fizikai gépek határainak elmosása, vagyis hogy egyetlen hypervisor képes legyen több szervert összefogni, és a virtuális gépek akár át is nyúlhassanak egyik gépről a másikra -- és ennek bevezetéséről továbbra sincs publikus információ. Ennek ellenére az új ESX 4.0 nagyot lépett elő skálázhatóságban és teljesítményben egyaránt.
Az új VMware hypervisor immár kétszer annyi, 64 processzormagot képes összefogni, és fizikai gépenként legalább 256 gigabájt memóriát lekezelni, míg a legnagyobb vSphere csomagban nincs licenccel limitálva a fizikai memóriamennyiség, az akár 1 terabájt is lehet. A virtuális gépek (VM) immár akár 8 logikai processzort is láthatnak 255 gigabájt memória társaságában, akár 10 virtuális hálózati adapterrel -- sajnos a 8-utas VM-eket csak az Enterprise Plus licenc engedélyezi, a többi csomagban 4 logikai processzorra korlátozott a VM-ek skálázódása.
A skálázódás azonban nem minden, nagyban javult a VM-ek teljesítménye is. A VMware állítása szerint a hálózati áteresztőképesség, ahogyan a lemezműveleti csúcssebesség is háromszorosára ugrott, mindez pedig azt eredményezi, hogy drasztikusan javult a tranzakcionális alkalmazások alatt mutatott teljesítmény, ami a virtualizált környezetek egyik gyenge pontja volt a múltban a lassú I/O okán. Ez az ellenérv többé nem állja meg a helyét, a VMware saját mérései alapján Oracle adatbázist használva az OLTP-teljesítmény sztenderd benchmarkjának számító TPC-C és TPC-E tesztekben a natív teljesítmény 85-90 százalékát érték el virtuális gépeken, az új ESX 4.0 hypervisort használva.
A vSphere 4 bevezeti a vStorage Thin Provisioninget a tárolók kezelésében. Ez annyit tesz, hogy a korábbi gyakorlattal szemben, mikor a VM-ek számára rendelkezésre bocsátott háttértár területét lekötötték az adott virtuális gép részére, addig az új megközelítésben egyfajta kvótarendszert vezetnek be, ahol az egyes VM-ek a hozzájuk rendelt területből valójában csak annyit kötnek le, amennyire valójában szükségük van, míg a fennmaradó kerettel szabadon lehet gazdálkodni.
Egyszerűbb felügyelet, elszámoltathatóság
Bár itthon az IT-beszállítók összes zöldkampányos erőfeszítése ellenére sem nyert nagy teret az energiatakarékos gondolkodásmód, aminek legnagyobb részt az az oka, hogy nem az IT-részleg számlájára kerülnek az energiaköltségek, a fontos újítások közé tartozik a VMware Distributed Power Management megjelenése. Ez a VMotion képességet bevetve automatizálja a VM-ek lehető legkevesebb fizikai szerverre történő migrálását, figyelembe véve az SLA-kat, majd az üresen maradt és feleslegessé vált gépeket lekapcsolja, ezzel spórolva az áramszámlán és a gépek üzemidejével.
A vSphere a skálázódás mellett megújult vCenter menedzsmentfelületet is hozott magával, mely megkönnyíti a rendszergazdák életét -- tudtuk meg Lovas Balázstól, a DNS Hungary VMware termékmenedzserétől. Számos funkció elérhetővé vált a grafikus felületen, továbbá lehetőség nyílik például az ESX példányok központi bekonfigurálására. Lovas elmondta, az új vSphere 4 vCenterrel lehetséges az erőforrásokért közvetlenül számlázni külső szoftverek segítségével, így gyakorlatilag azonnal kimutatható, hogy a cég egy részlegének, vagy egy ügyfél informatikai kiszolgálása pontosan mennyibe is került -- ezt a legtöbb cégnél jelenleg sűrű köd fedi. Ilyen kiegészítővel a T-Systems is rendelkezik többek közt, tette hozzá Lovas.
Hibatűrés, de csak módjával
A termékmenedzser szerint a jobb skálázódás, teljesítmény, hatékonyabb működés és üzemeltetés mellett a jelenlegi, tipikusan közép- és nagyvállalati ügyfélkör számára a legnagyobb vonzerőt a hibatűrés megjelenésének lehetősége jelenti, mellyel nem csak egyszerűen magas rendelkezésre állású, hanem praktikusan leállás nélküli IT-architektúra alakítható ki. A VMware Fault Tolerance (FT) úgynevezett lockstep technikával (vLockstep Technology) operál, vagyis minden adatot, és állapotot kétszer tárol el, ahogyan a processzorműveleteket szinkronban, párhuzamosan hajtja végre.
A teljes hibatűrés azonban még gyerekcipőben jár a VMware-nél, a képesség csak korlátozottan használható, és nem kínálja a hardveresen implementált hibatűrési megoldások, mint például a mainframe-ek védelmi szintjét, melyek a rendelkezésre álláson túlmutatva az adatkorrupciót is igyekeznek kiszűrni. Egyértelmű hardveres meghibásodás esetén a másodlagos VM veszi át a primer szerepét az előzőleg ismert helyes állapottól, beleértve a hálózati forgalmat és lemezműveleteket is. Ezt követően automatikus létrejön egy új másodlagos, \"fault tolerant VM\" is, mivel a régi elsődlegessé vált. A párosított FT VM-ek természetesen különböző fizikai szervereken működnek.
Nem világos azonban, a processzorban keletkezett és átcsúszott adatkorrupciós hiba esetén mi történik, a rendszer detektálja-e egyáltalán a különbözőséget, ha igen, képes-e azt elhárítani a korábbi állapot visszaállításával és az utasítások ismételt végrehajtásával és összevetésével, ahogyan a mainframe-ek és egyes felsőkategóriás szerverprocesszorok teszik. A kétutas lockstep ráadásul eredendően alkalmatlan a teljes hibatűrésre, ahhoz legalább háromutas szavazásos architektúrára van szükség, hogy gyorsan meg lehessen különböztetni a hibát a helyes állapottól.
Úgy tűnik, a VMware hibatűrő megoldása tehát a hardveres rendelkezésre állást maximalizálja, a rendszer megbízhatóságát, vagyis a feldolgozás eredményének helyességét azonban nem képes biztosítani, ahogyan nem véd meg a determinisztikus események hatására történő szoftveres összeomlástól sem, hiszen ugyanabban az állapotból halad előre ugyanazon utasításszekvencián. A kettőzött állapotból kifelé, felhasználó oldalról és más szerverek semmit nem látnak.
Az FT VM-ek ráadásul egy virtuális processzorra vannak korlátozva, ráadásul legrosszabb esetben 5-20 százalékos teljesítménycsökkenéssel is jár a protekció, így teljesítményigényes SMP-alkalmazásokhoz nem megfelelő. A VMware HA fürtökön aktiválható FT az Intel Xeon 31xx, 33xx, 52xx, 54xx, 55xx, 74xx és az AMD Opteron 13xx,23xx, 83xx sorozatú processzorait követeli meg -- az FT párhuzamosítási korlátja miatt a legnagyobb egyszálú teljesítménnyel rendelkezőt érdemes erre a feladatra választani.