Kipróbáltuk: három tablet PC nyúzópróbája
A tableté a jövő -- mondjuk ezt annak tudatában, hogy az elmúlt öt év alatt ez a formátum nem kapta meg megérdemelt helyét a noteszgépek között, a vásárlók valamilyen rejtélyes oknál fogva nem igénylik ezeket a gépeket - na nem mintha a vállalatok mindent megtettek volna a siker érdekében. Kínpadon a HP, a Lenovo és a Toshiba egy-egy tabletje.
A tableté a jövő -- mondjuk ezt annak tudatában, hogy az elmúlt öt év alatt ez a formátum nem kapta meg megérdemelt helyét a noteszgépek között, a vásárlók valamilyen rejtélyes oknál fogva nem igénylik ezeket a gépeket, az általuk nyújtott funkciókat -- nem mintha a vállalatok mindent megtettek volna, hogy meggyőzzék a piacot. Durván 4 évvel a tablet PC újjászületését követően úgy éreztük, hogy érdemes elővenni a kérdést, tekintve a notebookok népszerűségét.
Mi történt?
A világ első kereskedelmileg is hozzáférhető tablet PC-je, az IBM ThinkPad 750P tizennégy éve látta meg a napvilágot, miután a területen számos vállalat eszközölt fejlesztéseket. Ezt követően lényegében egy évtizedes szünet következett be a korát megelőző formátum történetében, majd a Microsoft 2002-ben újra nekiveselkedett a népszerűsítésnek, és bejelentette a Microsoft's Windows XP Tablet PC Editiont, mely lényegében egy kiegészített XP Professional rendszer.
Bill Gates 2002 novemberében hatalmas felhajtás közepette indította útjának a modern tablet PC-t. Gates állítása szerint vállalata 400 millió dollárt költött a tablet technológiák kifejlesztésére, valamint a rajtkor 70 milliót fordított marketingcélokra, ezzel jelezvén, hogy szerintük új korszak kezdődik, és rövid időn belül a legnépszerűbb modellek mind tabletek lesznek. Az elemzők természetesen szkeptikusak voltak, hiszen a tabletek teljesen ellentmondtak a vásárlói szokásoknak: kicsik voltak, drágák, és ehhez képest alacsony teljesítményűek. Hasonló következtetésre jutott a HWSW akkori tesztje is. Gates lelkesedéséhez képest, aki akkor 5 éven belülre, tehát 2007 körülre jósolta a tablet dominanciáját, sokkal visszafogottabb predikciókba bocsátkoztak. Az IDC például 2007-re mindössze 20 százalék feletti penetrációt jósolt a notebookpiacon.
Hogy azóta ebből mi valósult meg, azt nagyjából mindenki sejtheti, aki kicsit is szétnézett a kapható notebookok között. A Gartner becslése szerint a globális PC-piacból tavaly a tabletek mintegy 1,4 százalékot képeztek -- a notebookpiac kevesebb mint 5 százalékát. A tablet PC koncepciója megbukott volna? Korántsem, legalábbis a HWSW szerkesztősége szerint a tablet a legvonzóbb formátum. A vízió -- a történelem folyamán nem először és nem utoljára -- eltúlzott volt, már ami az időbeli dimenziót illeti. Ez ugyanakkor egyáltalán nem jelenti az elképzelés tévességét. A tavalyi részesedés 3,3-3,6 millió darabot jelenthet, ami a forgalmazás negyedik évében egyáltalán nem tekinthető rossznak, pláne ahhoz képest, hogy 2003 során még csak jóval kevesebb mint félmillió találhatott gazdára. Ez átlagosan évi több mint 100 százalékos növekedésre utal.
Lassan, de biztosan
A helyzet a 4 évvel ezelőttihez képest sajnos kevéssé változott: a tabletekért továbbra is jelentős felárat kell fizetni, de ami még ennél is fájóbb talán, hogy méret- és tömegbeli kompromisszummal is jár egy hasonló, de normál notebookhoz képest. A keresleti oldalon sem következett be pálfordulás: bár a noteszgépek rohamosan terjednek, továbbra is az olcsó, nagyméretű, és nagyobb teljesítményű modellek a népszerűek, ami nem meglepő annak fényében, hogy a legtöbb mai vevő élete első laptopját vásárolja. Így a valódi mobilitást preferáló igények sem fejlődtek még ki igazán.
Az idő azonban véleményünk szerint egyértelműen a tablet PC-k javára dolgozik: a technikai és gazdasági akadályok mérnökök szorgos seregének és a Vistának (fejlettebb, felár nélküli tablet képességek) köszönhetően folyamatosan leépülnek, miközben a vásárlók egyre nagyobb hányada fogja értékelni a tabletek nyújtotta előnyöket. Kissé romanticizálva: a tabletek a kézírás és rajzolás reneszánszát jelentik majd az elszámítógépiesedett világnak, sokkal emberközelibbé, intuitívabbá, praktikusabbá téve a használatot.
Tesztünkben három 12 hüvelykes tablet PC vett részt: egy HP Compaq tc4400, egy Lenovo IBM Thinkpad X60 Tablet, valamint egy Toshiba Portégé R400 -- mind üzleti kategóriájú. Mindhárom modell úgynevezett covertible, vagyis átalaktítható, ami annyit jelent, hogy hagyományos notebookként, és tabletként is használható (a slate modelleknek nincs billentyűzete, a hibrideknek pedig lecsatolható). Hazánkban ezenkívül mindössze a Fujitsu Siemens és az Acer forgalmaz tablet modelleket a hagyományos márkák között.
Hogy sokoldalúbb képet adjunk a gépekről, ketten is kipróbáltuk azokat, majd megírtuk véleményünket a következő oldalakon.
[oldal:HP Compaq tc4400]
| Ady Krisztián A szerkesztőségbe érkezett tablet PC-k közül kíváncsian vártam a tc1100 naprakész változatát, a tc4400-as modellt. A 12 hüvelykes kijelző ugyanúgy 1024 x 768 pixeles, mint a tc1100 10,4"-osa, a hibrid kialakítást pedig leváltotta a "convertible", azaz átfordítható kijelzős kivitel, sajnos nem válthatunk egy önálló tablet, illetve a noteszgép között: nem szabadulhatok meg a billentyűzettől, amikor nincs szükségem rá. Sajnos ma minden szinte minden tabletre igaz ez, érthetetlen, hogy a hibrid kivitelt miért nem vitte tovább a HP. |
Bizó Dániel HP kezdettől fogva jelen van a tablet PC-piacon, így mára jelentős tervezési és piaci tapasztalatot halmozhatott fel. A tc4400 szakít az elődök, a tc1000-es sorozat formájával, és küllemével belesimul a HP üzleti notebookok világába. Esztétikailag mindenképpen visszalépésnek érzem ezt a tc1000 és tc1100-as gépek rendkívül kifinomult és letisztult megjelenéséhez képest. A gép elejének és a támasztó talpak kialakítása során nem tudom, mi lehetett a tervezők célja, de ha az, hogy bután nézzen ki és vastagabbnak tűnjön, akkor sikerült. |
| A tc4400 hardvere -- és így a további két új modellé is -- játékon kívül gyakorlatilag mindenre elegendő. A tablet Intel Core 2 Duo T5600 (1,83 Ghz-es) processzorát nem nagyon izzasztják meg a dolgos hétköznapok sem. A processzorválasztás egy kis csalódást okozott, a "vadi új" helyett használhattak volna egy alacsony (LV, L-sorozatú), vagy ultralacsony (ULV, U-sorozatú) feszültségű Core Duo processzort is, mely takarékosabban bánik az energiával. A három készülék közül a HP-é rendelkezett a legkevesebb memóriával, csak egy 512 megabájtos DDR2 modult helyeztek el benne. | Személyes vesszőparipám, a portok fedése természetesen itt sem foglalkoztatta túlságosan a tervezőket, de legalább nem virítanak színesen. További visszalépés a tc1100-hoz képest, hogy a gép nagyobb és nehezebb lett, és meghaladta a 2 kilogrammot -- persze még mindig sokkal kisebb és könnyebb, mint a legtöbb notebook a piacon. A gép belseje természetesen sokkal korszerűbb, mint az elődőké, így teljesítménybeli problémák gyakorlatilag a tabletek által megcélzott területen nem léteznek mára -- erre érzésem szerint nem nagyon érdemes szót vesztegetni. |
| A HP tabletje egy kicsit nehezebb is a vártnál, akkumulátor nélkül is közel 1,80 kg tömegű, akkumulátorral együtt pedig több mint 2,1 kg-ot kell cipelnünk. Ez kifejezetten sok egy ekkora méretű gépnek, hiszen egy hasonló kaliberű ultrahordozható noteszgépben ennél kisebb tömeg mellett optikai meghajtó is található. Az 57,4 Wh-s akkumulátor passzol a készülék éhségéhez, az általam mért adat szerint a minimális fogyasztás 9-10 W körüli, ami akár 5-6 órás üzemidőt is jelenthet egy feltöltéssel. Ez azonban a minimum, levett fényerővel, kikapcsolt Wi-Fi és Bluetooth vezérlőkkel, általános használat során inkább 4 óra körüli üzemidő az elérhető. | Mindhárom gépre igaz, hogy a ventilátorok folyamatosan üzemelnek, ami az ultrahordozható gépekhez szokottaknak talán elsőre furcsa, ugyanakkor ezzel biztosítják a gyártók azt, hogy a gép legfeljebb elviselhetően meleg legyen hosszabb működést követően is, ami igen fontos ha ölben, kézbe fogva használjuk. A kijelzőt egy igen masszív csuklós zsanér tartja, mely nem nagyon akar kétséget hagyni a tartósságát illetően, de az egész gép felépítése masszivitást sugároz -- nem hajlik, nem recseg-ropog. A csukló mechanikája is erősen fogja a kijelzőt, és a billentyűzetre fektetve is stabilan tartja. |
| A készülékhez kapott toll lehetne talán kicsit jobb minőségű, többször az volt az érzésem, hogy most megkarcolom a kijelzőt. A toll másik oldala radírként működik, ezt az oldalt pedig még erősebben rá kell nyomni a kijelzőre, a tollban lévő kapcsoló csak ekkor kapcsol be -- szó szerint féltem használni. A több éves tc1100 kijelzőjét üveglap védi, ezt is jó lett volna átörökíteni amellett, hogy könnyebben is tisztítható. A HP tabletje a két konkurenshez képest nincs túl jól ellátva szoftverrel, igen puritánon érkezett. Egy-két alapvető konfigurációs alkalmazáson, a TPM-chippel támogatott ujjlenyomat olvasón, DriveLock funkción, illetve a korábban megszokott, kicsit fapados Q-menün kívül gyakorlatilag semmi sem volt feltelepítve a tc4400-ra. |
A billentyűzet megfelelő, tipikusan szokás kérdése kategória. Nyilván előnynek szánták a HP-nál, hogy pöcökegérrel és tapipaddal egyaránt rendelkezik a gép, ugyanakkor a pöcökegér praktikusan kényelmetlen azáltal, hogy nincs scrollozó gomb hozzá -- szerencsére a touchpaddel lehet görgetni azért. Tablet módban további két hibával is találkoztam. Az egyik, hogy a toll tokja (jobbkezesként használva) lefelé néz. A másik, ennél sokkal fontosabb, hogy a PCMCIA bővítőhely tablet módban a hasunknál található, vagyis egy 3G-adatkártya használata kényelmetlen, sőt a kompakt kártyák vékony, gyenge antennáját el is törhetjük véletlenül. Alulra került a fejhallgató csatlakozója is -- igen bosszantó. |
| Apropó szoftverek: nemhogy kedvcsináló tollas alkalmazások, de még a Microsofttól letölthető "powertoy"-ok sem kerültek fel egyik gépre sem. Sőt, a Microsoft kiegészítői mellett léteznek más tabletes alkalmazások is. Ilyen az ingyenes változatban is elérhető jegyzettömb, az Evernote, mely jó alternatíva a beépítettre, de ingyenes az ArtRage 2 festőprogram is, mellyel leskiccelhetjük például a felújítandó fürdőszobát édesanyánk számára. Jobb kézügyességűek valódi művésszé válhatnak. | A megkritizálás után jöjjön egy nagy pozitívum, ami egyből kettő: a matt XGA kijelző jól látható, szép képet ad erős környezet fénynél is, ami a gépre épített fényszenzor automatikus fényerőszabályozásával kombinálva példaértékű használhatóságot adott. Verőfényes nappal utazni a géppel vonaton, buszon, autóban, vagy csak ki-be járkálni egyszerűen kiváló, ahogyan az ablakon beeső fény mértékéhez igazítja a háttérvilágítás erősségét, egyszerre takarékoskodva az energiával, és láthatóan tartani a képet. |
| El sem képzelhetnék jobb hordozható számítógépet egy tabletnél: két hónap alatt újra megtanultam kézzel írni. Ezzel a problémával valószínűleg mindenki szembesül, aki az elmúlt évek alatt csupán párszor fogott ismét valódi tollat a kezébe. A tablet fő előnyének egyértelműen a gyors jegyzetelést nevezhetjük ki, annak ellenére, hogy a magyar kézírásfelismerés a mai napig nem valósult meg. A tc1100-hoz képest a tc4400 szerintem egyértelmű visszalépés: nagyobb, nehezebb, talán egy kicsit még csúnyább is. A valódi ellenfél azonban a másik két modellhez: a tízből számomra kilencpontos X60-hoz képest csak 7 pontot kaphat. |
Tablet módban használva a 2,1 kilogramm hosszabb ideig fárasztónak bizonyulhat kézben tartva, nincs igazán jó fogása, de összességében nem túl nehéz egy kézzel tartani, és használni. A kép természetesen a kijelző elforgatásával magától orientálódik, a toll használata kényelmes, könnyű, kézre áll. A tc4400-hez járó szoftverkörítés semmi extrát nem mutat sajnos a szokásos nagyvállalati környezetbe szánt és notebookokhoz készített eszközökön túl. A gép összességében egy masszív, jól használható, de zavaró hibákat felvonultató konstrukció, irodai felhasználás közben akkumulátorideje 4-5 óra között alakul, ami közepes. Nálam 6,5 pont egy teoretikus etalonhoz képest. |
[oldal:Lenovo IBM ThinkPad X60 Tablet]
| Ady Krisztián A Lenovo IBM ThinkPad X60 Tabletnek nem véletlenül adnék 10-ből 10 pontot, a "convertible" kategória szinte abszolút etalonja. A felhasznált anyagok kiváló mivolta, az összeszerelés minősége azonnal feltűnik, amikor kézbevesszük az X60 táblapécét, az igazi nagyság azonban az apró részletekben rejlik. Olyan apróságokban, mint a nagykapacitású akkumulátor kilógó részének gumírozott felülete, mely stabil fogást eredményez, legyünk bal- vagy jobbkezesek, vagy a kezelést könnyebbé tévő gombok ésszerű csoportosítása. |
Bizó Dániel Ha őszinte akarok lenni, akkor a Lenovo ThinkPad X60 Tabletje a legelső pillanattól kezdve kedvenccé vált. Nehéz megmondani, hogy mitől lopja be magát az ember szívébe első pillantásra, tapintásra. Nem különösebben szép vagy feltűnő, a szokásos konzervatív ThinkPad formatervet követi. Fedetlen, rikító portok a fekete gépben, nem is kicsi éppen, vagy könnyű. Az egész mégis rendkívül jó benyomást kelt. Az X60 Tablet tervezői a ThinkPadek katonai ősdesignjából finomabb vonalakat csiszoltak, melyek vékonyságot csalnak neki. |
| A Lenovo a jelek szerint jobban tud spórolni az anyaggal is, hiszen a 72 Wh-s, másfélszeres kapacitású akkumulátorral szerelt noteszgép közel tíz dekával könnyebb is a HP gépénél. A normál akkumulátorral a tömegelőny tovább növekszik, a gép akkumulátor nélkül több mint 20 dekával könnyebb a korábban említett riválisnál. A nagyobb kapacitás nagyobb üzemidőt is jelent, akár 6-7 óráig is üzemelhet a készülék egy feltöltéssel, feltéve, hogy nem terheljük mindenféle feladatokkal a gép processzorát. | Aki találkozott már ThinkPaddel, annak nem kell ecsetelni a minőség érzetét, és a felhasznált anyagok kellemes tapintását. A gép 2 kilogramm, mintegy 10 dekával könnyebb a HP modelljénél, ugyanakkor 20-szal nehezebb és jóval nagyobb a 10,4 hüvelykes tc1100-nál. Ezt a súlyelőnyt tetézi, hogy az X60 Tablet tömegelosztása tovább könnyíti a gép súlyérzetét, ráadásul kisebb tömegbe a Lenovo lényegesen erősebb akkumulátort belesűríteni. A gép üzemideje jellemzően 5-6 óra közé esik ésszerű használat mellett. |
| Az X60 igazi vállalati tabletként előre telepített alkalmazások garmadáját zúdítja ránk, kapunk Symantec Client Security 3.0 alkalmazást is, illetve csak győzzünk eligazodni a gombnyomásra előbukkanó ThinkVantage menükben -- vigyázzunk, meglehetősen könnyű elfelejteni, hogy hol kapcsoltunk ki egy-két funkciót, mint például az automatikus képernyőforgatásét. Az X60 ugyanis felismeri, hogyan tartjuk a készüléket a kezünkben, s annak megfelelően forgatja el a képet, balra-jobbra, fejtetőre. | A billentyűzete az új ThinkPadekével megegyezik, kicsit kemény, kopogós hatást kelt, de nem okoz problémát a használata -- nálam továbbra is a Toshiba Portégé 2000/R100 az etalon e téren. Az egyetlen kifogásom, hogy a kurzorokhoz került két új gomb, melyekkel a böngészőben lehet lapozni. Egyrészt ezzel nehezebben találjuk meg tapintásra a kurzorokat, másrészt véletlenül ellapozhatunk a böngészőben. A pöcökegér gyors, pontos, kényelmes, és lehet vele görgetni -- touchpad nincs, de nem is hiányzik. |
| A kijelző ráadásul nem csak a tollal, hanem a tenyérgépekhez, érintőképernyős telefonokhoz hasonlóan az ujjunkkal is működik. A ThinkPad legendás fejlesztői ugyanis egy touchpanelt is elhelyeztek a kijelző felett, mely kívánság szerint ki- és bekapcsolható. Ez a funkció sokszor hasznos lehet, például böngészés közben akár az ujjunkkal is rábökhetünk egy-egy linkre, elő sem kell vennünk a tollat, vagy hozzányúlni a pöcökegérhez. A szoftverek között egy-két oda nem illő, furcsa módon előre telepített alkalmazás is helyet kapott, nem értem mit keres például ezen a gépen a Google Picasája, még szerencse, hogy a Google Toolbar nem lopózott be valami okból a gépbe. A Microsoft ingyenes tabletes alkalmazásai, vagy más tablet funkciókat támogató alkalmazások -- mint például az MSN Messenger legutolsó változata -- sajnos erre a készülékre sem kerültek fel. Az X60 táblapécé minőségében, felszereltségében-képességeiben a jelenlegi üzleti tabletek nonplusultrája, ha valamire le kellene cserélnem a tc1100 tabletemet, az eddigi tapasztalatok szerint csakis ez a készülék lenne az. A Lenovo X60 tábla PC ráadásul Windows Vistával is rendelhető. |
Az X60 designja igazán tablet módban mutatkozik meg, ugyanis ekkor jövünk rá, hogy a hátulján nem kissé kilógó akkumulátor milyen remek szolgáltatot tesz, mennyire kényelmes fogást biztosít a gumírozott felülete. A gép érzékeli, milyen helyzetben tartjuk, és ennek megfelelően automatikusan orientálja a képet, bárhogyan is tartjuk, döntögetjük, vagy forgatjuk -- ismét csak azt tudom mondani, remek. Az erős környezeti fényben (nem direkt napsütésben) is jól látható kijelző nemcsak a tollal vezérelhető kényelmesen, akár ujjakkal is irányíthatjuk, ugyanis nyomásérzékeny -- igaz, ekkor zsíros foltokkal maszatoljuk össze. Az X60-hoz járó szoftverek nem mutatnak újat, hacsak nem a ThinkVantage menedzsment és kisegítő szoftverek átgondoltságában és praktikusságában. Sajnos mindegyik gyártóra jellemző ez, vagyis hogy nem törik össze magukat, hogy hasznos tabletes szoftverekkel töltsék meg a gépet. Az X60 8 pontot kap, fél pontos levonás a ronda portokért, és hogy fülhallgató jack itt is alul van, de legalább süllyesztve, 1 pont levonás, mert 2 kiló, és nem kompaktabb, és fél pont a szoftverek miatt. Ezt választanám a piacon ma elérhető tabletek közül. |
[oldal:Toshiba Portégé R400]
| Ady Krisztián A Windows Vista hajszálnyit "tuningolt" táblafunkcióiba a harmadik tesztelt készülék, a Toshiba Portégé R400 nyújtott betekintést, ez a tablet a Microsoft új operációs rendszerével érkezett. Hatalmas előrelépésre ne számítsunk, azonban a csicsásabb felület mellett a megbízhatóbb működés egyértelműen a Vista mellett szól -- a Windows XP Tablet PC 2005 változat idegesítő, reprodukálhatatlan, véletlenszerűen jelentkező hibáit talán a harmadik szervizcsomag javítja majd. |
Bizó Dániel Papíron üzleti kategóriában indul, de elgondolkodtat a Toshiba Portégé R400. A gép nem hogy nem üzleti, hanem szokatlanul extravagáns kinézettel rendelkezik: fehér, csillogó borítás és az azon díszelgő hatalmas Toshiba felirat kiabál ránk. Hogy a gép szép-e, vagy sem, döntse el a képek alapján mindenki maga, viszont vitathatatlanul feltűnő és különc. Ezt erősíti a szélesvásznú fényes kijelző is, valamint a gép elején található LCD is. Egy biztos, ez a gép megosztó, karakteres, hivalkodó. |
| Az R400 ugyanakkor kilóg a másik két tablet közül, szinte mint egy falevél hullana alá, ha leejtenénk: akkumulátor nélküli tömege alig 1404 gramm, de a hatcellás akkumulátorral együtt is alig 1687 grammot mértünk, több mint 30 dekával kevesebbet, mint a másik két gépnél. A kisebb tömeg sajnos a gyengébb felépítésből fakad: az üzleti tablet létére fehér színű, hölgyek kezébe kívánkozó készülék nem recseg-ropog, de számos helyen meghajlik nyomás alatt, a lakkozott fedlapok sérülékenységéről pedig ne is ejtsünk szót. A Toshiba egyébként ügyesen játszik a ferde felületekkel, a készülék vékonyabbnak tűnik a riválisoknál, noha szinte pontosan ugyanolyan vastag, mint az X60. | A megjelenéshez hozzátartozik, hogy a gép igen vékonynak tűnik, és csak egy alapos egymás melletti összevetéskor derül ki, hogy erről szó nincs, mindössze a tervezők voltak ügyesek. A gép nemcsak megjelenésében, hanem a felhasznált anyagokban is elüt a többitől, ugyanis fényes, sima felületű kopogós műanyagot használ, aminek tartósságával, igényességével kapcsolatban vannak fenntartásaim, ráadásul a karcolódásra érzékeny. Az anyagválasztást talán a súlybeli megfontolások magyarázzák, ugyanis ez a gép messze-messze a legkönnyebb a mezőnyben, 1,7 kilogramm alatt maradt, ami már barátkozós. |
| A Toshiba táblája gyönyörűszép képet biztosító, nagy felbontású, ledes háttérvilágítású, 1280 x 800 pixeles kijelzővel érkezett, viszont a glaretype, azaz tükröződő felület hatalmas tévedésnek tűnik. Ezt a készüléket verőfényes napsütésben, nyílt terepen sosem fogjuk használni. Bár a tabletet a Toshiba az üzleti felhasználók számára ajánlja, és ezt sugallja a készülék specifikációja, az alkalmazott ultraalacsony feszültségű processzor, az integrált videomegoldás is, egyértelműen látszik, hogy ez csupán a marketingesek döntése, a készülék láthatóan nem ilyen igényekre, igénybevételre terveztetett. | Igaz, ezért a kedvező súlyért súlyos üzemidővel fizetünk: a gép a többihez hasonló használat mellett 3-3,5 óra körül teljesít, ami ennyi pénzért ma már elég harmatosnak számít egy alapvetően kötöttségek nélkül használt modellnél -- ugyanakkor szinte biztos, hogy az R400-at nem egésznapos strapára szánja a Toshiba, hanem inkább egy reprezentatív prémium gépnek villantani és életstíluskodni. A fényes, tükröződő kijelző a másik két konfigurációhoz képest egyszerűen botrányos, legalábbis első nekifutásra. Másodikra is, az utazós tesztben gyakorlatilag elbukik a gép. |
| Amennyiben mégis a Vistás Toshiba mellett tennénk le voksunkat, nem árt legalább 2 gigabájtnyi memóriával rendelni, az egy gigabájt memória a Vista számára éppen annyi, mint a fél gigányi a Windows XP számára -- csak az operációs rendszer élvezhető futtatására elég. A Toshiba R400 is igen gazdag szoftverkínálatban -- főleg a biztonság terén --, szerencsére a gyártó már a Vistával is kompatibilissé tette segédpogramjai, konfiguráló szoftverei jelentős többségét, melyek egy része a Windows Mobility Centerbe épül be. |
Harmadikra belátom, hogy ez hozzátartozik a stílushoz, és ezt a gépet nyilván beltéren használják majd elsősorban -- ott az ilyen kijelző jó, én azért giccsesnek nevezném, bár ez már tényleg a végletekig egyéni ízlés kérdése.
A kijelző nemcsak a kép minőségére hat ki, hanem a tablet funkcionalitásra is. A panelt védő fényes felület csúszósabb a másik két gép kijelzőjénél, vagyis a toll használata kevésbé pontos, kevésbé "papírszerű", ami nehezíti a dolgunkat.
| A csomagban megtalálható többek között az Office OneNote 2007 jegyzetelőszoftver, illetve a komplett Office 2007 Pro próbaverziója, valamint még néhány más szokásos alkalmazás is, köztük érdekes módon a Google Toolbar is. A tabletre kihegyezett egyéb, a Google Toolbarhoz hasonlóan ingyenesen elérhető szoftverek itt is hiányoznak. | További probléma, hogy ezen az üveges felületen erősen megtapad a zsír és a kosz, ami egyrészt ronda, másrészt érezni fogjuk a toll használatakor, mikor egy ilyen mocsokszigetbe ütközünk -- jobban tapad, ellenállásba ütközik a hegye. A hosszúkás kijelző ugyanakkor így is jól használható marad még hosszabb jegyzeteléskor is. |
| A 43,2 Wh-s akkumulátor a legkönnyebb tabletté tette minnya Toshiba R400-at a három kipróbált készülék közül, azonban ennek köszönhetően ez működik a legkevesebb ideig egy feltöltéssel. A jellemző üzemidő maximum 3 és 4 óra között van, ennél többet képtelenség kihozni belőle, sőt, inkább kevesebbel kell beérnünk. Az R400 szereptévesztése miatt maximum 6 pontot kaphat nálam a 10-ből. | A gép pozitívuma, hogy Vistát futtat, mely fejlettebb tablet szoftverekkel rendelkezhet, ugyanis az írásfelismerés érezhetően pontosabb, gyorsabb (sajnos magyarul nem elérhető). A billentyűzete is kényelmes, érthetetlen viszont a kártyaolvasó hiánya. Kissé gondban vagyok az értékeléskor, valójában ez a gép más kategóriában versenyez, mint a többi. Személy szerint 5 pont, de megértem, ha másnak akár 8-9. |
[oldal:Végszó]
A tablet PC-k különböző konfigurációkban kaphatók, a szerkesztőségünk által kipróbált, tesztelt példányok az alábbi komponensekből álltak össze. A lista elkészítését, a pontos hardvertípusok megállapítását az Everest rendszerelemző szoftver segítette.
| HP Compaq tc4400 |
Lenovo ThinkPad X60 Tablet |
Toshiba Portege R400 Tablet |
|
| Processzor | Intel Core 2 Duo T5600 (1,83 GHz) |
Intel Core Duo LV L2500 (1,83 GHz) |
Intel Core Duo ULV U2500 (1,2 GHz) |
| Lapkakészlet | Intel i945GM | Intel i945GM | Intel i945GM |
| Memória | 512 MB DDR2-667 | 1 GB DDR2-xxx | 1 GB DDR2-533 |
| 3D-gyorsító | Intel GMA950 | Intel GMA950 | Intel GMA950 |
| LCD-panel | 12,1" 1024 x 768 | 12,1" 1024 x 768 kapcsolható érintőpanel |
12,1" Glaretype 1280 x 800 |
| Hang | AD1981HD | AD1981HD | Realtek ALC-262 |
| Merevlemez | Toshiba MK8034GSX 80 GB |
Hitachi HTS541080G9SA00 80 GB |
Toshiba MK8007GAH 80 GB |
| WLAN | Intel 3945ABG | Intel 3945ABG | Intel 3945ABG |
| Akkumulátor | 57,4 Wh Li-ion | 72 Wh Li-ion | 43,2 Wh Li-ion |
| Súly akkumulátor nélkül |
1,795 kg | 1,589 kg | 1,404 kg |
| Súly akkumulátorral | 2,115 kg | 2,035 kg | 1,687 kg |
| Súly akkumulátorral és töltővel |
2,540 kg | 2,475 kg | 2,127 kg |
| Integrált eszközök, kiegészítők | Bluetooth, 56k modem, Gigabit Ethernet, ujjlenyomatolvasó, touchpad és pöcökegér, toll végén digitális radír, SD-kártyafoglalat, PCMCIA foglalat, mikrofon, sztereo hangszórók, S-video kimenet, infravörös port | Bluetooth 2.0, Gigabit Ethernet, ujjlenyomatolvasó, pöcökegér, SD-kártyafoglalat, PCMCIA foglalat, mikrofon, sztereo hangszórók, S-video kimenet, infravörös port, FireWire port | Bluetooth 2.0, 56k modem, Gigabit Ethernet, ujjlenyomatolvasó, touchpad, PCMCIA foglalat, mikrofon, mono hangszóró |
A számtalan különböző konfigurációnak megfelelően az árak tekintetében is csak iránymutatóval tudunk szolgálni: a HP Compaq tc4400 körülbelül nettó 390 ezer forinttól, a Lenovo IBM Thinkpad X60 Tablet nettó 380 ezer forinttól, a Toshiba Portégé R400 Tablet pedig a horrorisztikusnak tűnő nettó 550 ezer forintos ártól található meg az üzletek árlistáiban.
Hasznos linkek nem csak tablet tulajoknak:
- Evernote 2.0
- ArtRage 2
- Microsoft Experience Pack
- Microsoft Education Pack
- Microsoft PowerToys tabletekhez
- Grab and Drag Firefox plugin
- TabletPCBuzz fórumok
- Jótanácsok tabletező diákoknak (angol)
- Néhány tabletes alkalmazás
Véleménye van?
kipróbáltuk