Szerző: Rátonyi Gábor Tamás

2005. január 13. 09:10

Látogatás a budapesti adatkicserélő központban

Az Interware Rt. meghívására bejutottunk a hazai internet szíveként számontartott fővárosi adatkicserélő központba. A BIX (Budapest Internet Exchange) több helyszínen működik, mi a leghíresebb, a Victor Hugo utcában található központot tekinthettük meg, és amit ott láttunk, az minden elképzelésünktől eltérő volt.

Az Interware Rt. meghívására bejutottunk a hazai internet szíveként számontartott fővárosi adatkicserélő központba. A BIX (Budapest Internet Exchange) több helyszínen működik, mi a leghíresebb -- a Victor Hugo utcában található -- központot tekinthettük meg. A hetvenes években épült, jellegtelen irodaház földszintjén található BIX tulajdonképpen a kistestvére volt a hasonló funkciót ellátó, a Matáv üzemeltetésében működő Városház utcai adatkicserélő központnak, ám utóbb túlnőtt a telefontársaság routerein.

Kezdjük az alapoknál

Az internet eredetileg katonai célú fejlesztésként indult, kiötlésekor lényeges szempont volt, hogy olyan decentralizált hálózatot hozzanak létre, mely egy támadás folytán kieső központok nélkül is működőképes marad. Az 1969-ben létrejött ARPANET-ben (Advanced Research Project Agency) még telefonvonalon kapcsolódtak egymáshoz a számítógépek, s ha egy gép kiesett a rendszerből, maga a hálózat működőképes maradt. Ez azonban csak az Amerikai Egyesült Államokban működött, s ott is az egyetemek és a katonai létesítmények némelyike volt része a hálózatnak. A következő húsz évben apránként tökéletesítették a hálózatot és magát a technológiát is. Kialakult a TCP/IP, az a ma is használt protokollkészlet, melynek lényege, hogy a hálón bolyongó információk, adatok apró csomagokra bontva közlekednek, majd ezek a csomagok a felhasználók gépén ismét összeállnak, és az ember számára is érthető, olvasható, hallható információkká alakulnak.

Időközben -- 1973-ban -- csatlakozott az ARPANET-hez az Egyesült Királyság és Norvégia is, így a korábbi, amerikai katonák és tudósok kiváltságának számító hálózatból lassan nemzetközivé terebélyesedett a rendszer: ahogy nőtt a hálózat, úgy gyarapodtak a bekapcsolt további alhálózatok és számítógépek is. A kilencvenes évekre -- különösen az akadémiai-kutatói hálózat mellett kiépült piaci alapú, közcélú háló létrejöttével -- felmerült az igény arra, hogy az egyes internetszolgáltatók ne egyenként kapcsolódjanak egymáshoz, hanem egyetlen központra csatlakozva érhessék el mások hálózatait.

Hálózatok hálózata

Az egyes internetszolgáltatók közötti adatforgalom lebonyolításához ugyan elvileg nem kell közvetlenül egymáshoz kapcsolódni, ugyanis az adatfolyamnak mindegy, hogy milyen irányban jut el a célállomásig. Azok a kerülőutak azonban, amelyek a közvetlen összeköttetés híján kialakulnak, nemcsak lassítják, de meg is drágítják az internetezést. Ha egy országon belül nincs kapcsolat az egyes szolgáltatók közt, egymás elérése külföldi vargabetűk leírásával lehetséges, a nemzetközi sávszélességet azonban -- különösen az internetezés hajnalán -- aranyárban mérték, így a szűkös és drága kapacitás a hazai hálózati forgalomra pazarlódott. Magyarországon kezdetben nem volt ritka, hogy például egy debreceni és egy budapesti számítógép között mondjuk Frankfurton keresztül áramlott az információ, ami drága és szükségtelen kerülőt jelent.


Az európai adatkicserélő központok térképe (euro-ix.net)

Ahogy gyarapodtak a piaci szolgáltatók, úgy nőtt az egymást összekötő vonalak száma is. Míg két szolgáltatót csak egy, tízet már 45 közvetlen kapcsolatot jelentő vonal kialakításával lehet összekötni. Logikusan merült fel hát az igény, hogy a szolgáltatók ne közvetlenül egymással kapcsolódjanak össze, hanem közösen hozzanak létre egy központot, ahová mindenki egyetlen vonallal kapcsolódik, s ezzel eléri az összes többi szolgáltatót. Az első hazai adatkicserélő központ a Matáv Városház utcai node-ja volt 1996-ban. A távközlési liberalizáció elindulásával és az alternatív távközlési vállalatok megérkezésével egyre nagyobb igény mutatkozott egy független adatkicserélő központ létrehozására, azaz, hogy ne az akkori monopolszolgáltató, a Matáv, hanem egy független szervezet működtesse a bitcentrumot.

1990-ben innen kötötték össze a hazai kutatói közösséget a linzi egyetemmel (ma már elképzelhetetlenül keskeny, 9,6 kbps sebességű bérelt vonallal), így később, ahogy fejlődött a hazai hálózat, létrejöttek a piaci szolgáltatók, úgy települtek rá minden mozgó bit ősközpontjára, a SZTAKI székházra. Mind a BIX név, mind a hálózati központ követte a nemzetközi -- s azon belül az európai modellt (Európa valamennyi adatkicserélő központja az adott ország vagy város nevének és az Internet Exchange szavak egyes betűiből áll: CYIX - CYprus Internet eXchange, PARIX - A PARis Internet eXchange). A kisebb országok, mint Magyarország is, egy-két olyan központot működtetnek, melyekhez szabadon csatlakozhat bármelyik szolgáltató, a nagyobb nemzetek azonban, mint például a franciák vagy a németek, megengedhetik maguknak, hogy több városban is központot üzemeltessenek.

Érdekes módon, nem mindenhol alakult ki ilyen internetes központ: Európa néhány országa, például Szlovénia, Fehéroroszország, Szerbia végül az internetszolgáltatók közvetlen összeköttetését választotta. Magyarország egy szempontból unikális adatkicserélő központot hozott létre: ez talán az egyetlen olyan központ, melyet nonprofit szellemben, civil egyesületként működtetnek.

[oldal:A magyar BIX]

A hazai BIX -- noha sokan csak a Victor Hugo utcait tartják annak -- voltaképpen négy budapesti és egy Pest megyében működő adatkicserélő központból áll: az ismert matávos Városház utcai és az ISZT Victor Hugo utcai node-jain kívül az Antenna Hungária a XII. kerületi Csíz utcában (az Országos Mikrohullámú Központnál), a Pantel a XI. kerületi Infoparkban, a GTS-Datanet pedig a saját budaörsi telephelyén működtet adatkicserélő központokat.

Hálózatok egymás mellett

Nem példa nélküli, hogy egy-egy szolgáltató nemcsak a Victor Hugo utcai központtal, hanem más szolgáltató node-jával is összeköttetésben áll, így a két szolgáltató közti adatforgalom kikerüli a Victor Hugo utcai központot. Noha évekkel ezelőtt épp azért jött létre a BIX, hogy a szolgáltatóknak ne legyen szükségük egymást közvetlenül összekapcsolni, mára az sem ritka, hogy a megnövekedett adatforgalom miatt egy-egy szolgáltató közvetlenül kapcsolódik egymáshoz. Így például az Axelero, melynek Adatparkja és ADSL-előfizetői is egyaránt jelentős forgalmat bonyolítanak, összeköttetésben áll a szerverhotele révén szintén jelentős hálózati pontnak számító Interware-rel.

Ráadásul nem ez az egyetlen hálózat az országban, hiszen az akadémiai-kutatói hálózat, az úgynevezett NIIF-infrastruktúra (a Magyar Tudományos Akadémia intézményei, egyetemek, főiskolák) saját hálózatot tartanak fent, mely ugyan szintén kapcsolatban áll a BIX-szel, de például az egyetemek közti forgalom már a BIX megkerülésével, közvetlenül az intézmények közt bonyolódik, mint ahogy a kormányzat is üzemeltet egy önálló gerinchálózatot a közigazgatási szervek részére. Értelemszerűen a BIX úgyszintén nem mutatja az egyes internetszolgáltatón belüli adatforgalmat sem.


A hazai akadémiai hálózat (www.iif.hu)

Az ilyen egyedi megoldások miatt a hazai internethálózat térképe megrajzolhatatlan, hiszen gyakorlatilag bármelyik szolgáltató kapcsolódhat bármelyikhez anélkül, hogy valamilyen központi adatbázisban rögzítenék az összeköttetést. Másrészt viszont ez azt is jelzi, hogy a Victor Hugo utcai BIX-forgalom ugyan a hazai internet szempontjából jelentős, de az az adatmennyiség, amely keresztülfolyik, korántsem jelenti a hazai internet teljes forgalmát. Mindenesetre becslések szerint a BIX Victor Hugo utcai node-jára jutó forgalom a teljes belföldi internetforgalom felét jelenti.

A BIX-hez különböző sávszélességgel csatlakoznak az egyes szolgáltatók, ki-ki a saját ügyfélkörének, illetve a várható adatforgalmának nagyságától függően választhat 1 gigabites vagy 100 megabites portot, de nem ritka az sem, hogy valamelyik szolgáltató egy közforgalmú és egy backup vonalat is kiépít. A Victor Hugo utcában jelenleg 60 csatlakozási pont van kialakítva -- ez valamivel kevesebb szolgáltatót jelent, hiszen az azonos szolgáltatóhoz tartozó tartalékvonalak is önálló csatlakozási pontot jelentenek.

Akár 32 gigabit másodpercenként

Angeli János, az Interware munkatársa -- aki kalauzunk volt a BIX megtekintésekor -- elmondta: a Victor Hugo utcai adatkicserélő központ 32 gigabites forgalmat képes elviselni, ám ez eddig soha nem volt teljesen kihasználva: a legnagyobb forgalom, amit valaha mértek, ennek a fele -- körülbelül 15 gigabit/sec -- lehetett. Az átlagos napi forgalom nem éri el a 10 gigabitet sem. Az utóbbi idők forgalomnövekedését a Matáv 2003 őszi ADSL-akciói indították el -- a szélessávú kapcsolat terjedésének következtében a felhasználók ugyanis nemcsak gyorsabban, de többet is töltenek le az internetről, mint korábban.

Érdemes tudni egyébként, hogy a BIX csak a hozzá csatlakozó internetszolgáltatók számára tart fent ügyfélszolgálatot, az egyszeri előfizetőknek ha úgy sejtik, hogy az észlelt probléma az egész magyar internetet érinti, akkor is a saját szolgáltatójukhoz kell fordulniuk, a hibabejelentést a szolgáltatók fogadják és továbbítják a BIX felé.

Szerencsére azonban ilyen ritkán adódik: utoljára két éve fordult elő, hogy általános, mindenkit érintő nagyobb hiba adódott volna, ám olyan a közelmúltban is megesett, hogy egyetlen szolgáltató üzemzavara folytán kiesik egy irányban a kapcsolat -- az ilyesmit viszont az internetezők többsége megérzi. Noha a hibaelhárítás gyakran néhány perc alatt megtörténik, nem ritka, hogy a túlterhelt hálózat hatásai -- elérhetetlen honlapok, akadozó internetkapcsolat -- még percekig borzolja az internetezők kedélyvilágát.


Két berendezés a BIX-ről: CISCO Catalyst 6509 mint fő switch és a backup (CISCO Catalyst 4006)

A magyar internetforgalom felét áteresztő távközlési csomópont a Victor Hugo utcai irodaház földszintjén található. Aki high-tech környezetre, millió színes led villódzására gondol, az csodálkozna: mindössze három -- egyébként valóban high-tech -- berendezéseket tartalmazó rackszekrény bújik meg egy, a hetvenes évek kézművesmunkáját felidéző kis fafalú, öt négyzetméter alapterületű szobácskában. A volt SZTAKI-székház alján ugyanis nemcsak a BIX, hanem több távközlési vállalat alközpontja is helyet kapott, egyenként hozzávetőleg öt-öt négyzetméternyi helyen. Így az egyes távközlési szolgáltatók központi routerei és a BIX között alig néhány centiméteres távolság van, így a bővítésekhez, kábelfektetésekhez nincs szükség a vállalatok székhelye és a Victor Hugo utcai központ között útfelbontásra, elég a székház földszintjén egy új kábelt lefektetni a két rackszekrény között.

Komoly fájdalmat okozott, hogy kiderült: a BIX-ben nem szabad fényképezni. Ezért a berendezésekről, a magyar internetközpontról nem tudunk fotót mellékelni, csak a fő és a backup switch-ről beszerzett gyári képeket tudunk mutatni.

Véleménye van?

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról