Szerző: pferenc

2004. november 3. 09:28

Blog: népi újságírás

Attól, hogy valamiről sokat beszélünk, nem biztos, hogy tudjuk is pontosan miről is van szó. Néhány éve az internetes "portál" volt a slágertéma, mostanában a blogról esik gyakran szó. Az "én-blogok" általában csak egy szűkebb baráti körnek szólnak, sokszor olyan nyelven íródnak, mely eleve kizár minden kívülállót a kommunikációból.

A blog, a "web log" (webes napló) kifejezés tömörített változata. Eddig rendben. De mi is valójában? Technológia? Publikációs felület? Műfaj? Tevékenység?

Az interneten fellelhető számos meghatározásból talán az alábbi tulajdonságok a legfontosabbak:

  • olyan weboldal, ami egy nyilvánosan elérhető személyes naplóként működik
  • a szerző személyiségét, személyes véleményét tükrözi, stílusa informális
  • rendszeresen (általában naponta) frissül
  • napló formában, fordított időrendben jelenik meg (legfelül a legfrissebb bejegyzések találhatók

Valamikor 1997-1998 körül bukkantak fel a weben az első olyan képződmények, amelyek hasonlítottak ahhoz, amit ma blognak nevezünk, de akkoriban ez csak kevesek hobbijának számított. A korai blogok többnyire linkeket tartalmaztak -- a szerző valami érdekességre, esetleg egy szűk érdeklődési kör számára fontos weboldalra kívánta felhívni a figyelmet. Ezek a blogok rendszerint egy rövid bevezetőt, a linket és az ehhez kapcsolódó rövid kommentárt tartalmazták.

Írás-olvasás a weben

A web elvileg a kezdetektől lehetővé tette bárki számára a publikálást. Elvileg, mert ahhoz, hogy valaki weboldalakat készítsen meg kellett tanulnia a HTML nyelvet, vagy be kellett szerezni valamilyen szerkesztő programot, az elkészült anyagot pedig valamilyen módon fel kellett varázsolni egy olyan számítógépre (szerverre), ahol azt mások is láthatják. Nem ördöngösség, de mégis olyan akadály, aminek következtében a weboldalak készítése és közzététele mégsem vált tömeges mozgalommá.

Hazai e-média blogok:
Public relations az interneten
Dobó Mátyás médiakutató
E-média blog
1999-ben megváltozott minden. Egyrészt a blogok száma már meghaladta azt a mennyiséget, hogy bárki is képes legyen minden nap mindent elolvasni, másrészt megjelentek és hihetetlen gyors szaporodásnak indultak az "építsd fel saját blogod" szoftverek. Az új szoftvereknek köszönhetően a blogok létrehozása, szerkesztése és közzététele olyan egyszerű lett, mint egy e-mail megírása. Egyikük, a Blogger azután komoly befolyást gyakorolt a blog-műfaj alakulására. A szoftver ma már természetesnek számító, ám akkor "forradalminak" tűnő újítása az volt, hogy nem kényszerített semmiféle sablont a bloggerekre, hanem lehetővé tette, hogy bármilyen hosszú szöveget beírjanak a szerkesztő ablakba.

Mindez rendkívül termékenyítően hatott a naplóírásra, villámgyorsan divatba jöttek a napi történésekről, érzésekről, gondolatokról beszámoló blogok. Az ilyen "én-blogok" általában csak egy szűkebb baráti körnek szólnak -- sokszor olyan nyelven íródnak és olyan eseményekre utalnak, amik eleve kizárnak minden kívülállót a kommunikációból. Szokássá vált, hogy a rokonlelkek kölcsönösen elhelyezik egymás blogjainak linkjét oldalaikon -- így a linkeket követve elég pontosan feltérképezhető egy-egy blog-közösség.

[oldal:2001. szeptember 11. hatásai]

Nem tudni, meddig tartott volna a "hagyományos" (link+kommentár) és az én-blogok burjánzása, mivel 2001. szeptember 11-e radikális változást okozott a blog-világban is. A merénylet utáni órákban-napokban, amikor a CNN is csak ugyanazokat a képsorokat tudta ismételgetni, a blogok gyors és hiteles hírforrásnak bizonyultak. A túlélők, a szemtanúk, a mentésben résztvevők olyan friss információkat tettek közzé blogokban, melyek az eddig kívülállók figyelmét is felhívták az internetes naplókra.

Szeptember 11-ét követően egyértelművé vált, hogy a blog-jelenség nem egyszerűen (csak) egy újabb divat, hanem egy olyan új kommunikációs közeg, amely megváltoztatja a hírekhez való viszonyunkat.

Mi a fontos?

A hagyományos munkamegosztás szerit a szerkesztőségek gyűjtik be, osztályozzák, szűrik és továbbítják az olvasókhoz, hallgatókhoz és nézőkhöz az információkat. Hír abból lesz, amit a szerkesztőségek annak gondolnak. A híreket a nagy hírelosztó szervezetek saját nevükkel hitelesítik, vagyis az elfogadott játékszabályok szerint a nézők eleve megbíznak a tőlük kapott hírekben. A "hírgyárak" természetesen mindent megtesznek a bizalom fennmaradásáért: kifinomult szerkesztőségi gépezetet építenek fel, ahol híreiket sokszoros ellenőrzőrendszeren futtatják át

Bár a sajtó-gépezet működése hosszú időn keresztül olajozottnak látszott, az utóbbi időben egyre inkább úgy tűnt, hogy homok került a fogaskerekek közé. Végül az iraki háború erősen cenzúrázott tudósításai győzték meg a hírfogyasztókat, hagy a látszólagos nagy választék ellenére is nagyon korlátozott az a menü, amiből választani kénytelenek. A Bagdadból és más iraki helyszínekről tudósító bloggerek gyorsabb, részletesebb, élőbb és hihetőbb információkkal szolgáltak, mint a vezető tévécsatornák. Több, korábban sziklaszilárdnak hitt szerkesztőség munkatársairól is kiderült, hogy manipulálták, vagy egyenesen hamisították a híreket.

A hivatásos hírgyártók közül eleinte csak kevesen voltak, akik lelkesen üdvözölték volna a "népi újságírás" megjelenését. A többség tudomást sem vett róla, vagy bagatellizálni próbálta a kérdést. A még ma is gyakran ismételgetett vád szerint a bloggerek soha nem lesznek képesek alternatívát nyújtani a hivatásos sajtóval szemben, hiszen megfelelő háttér nélkül nem képesek ellenőrizni a híreket, illetve tekintélyes intézményi háttér nélkül nincs aki rátegye híreikre a hitelesség pecsétjét.

Tévedtek. A hírfogyasztók újabb generációja már nem elégszik meg azzal, hogy számára a szerkesztőségek előre megemésztik, interpretálják a híreket, hanem közvetlenül a hírekhez akarnak hozzáférni. Nem "majd", hanem azonnal. Az információk ellenőrzését felesleges külön szervezetre bízni, hiszen elvégzik maguk a hírfogyasztók. A blogban közzétett híreket hozzászólásaikkal, kiegészítéseikkel maguk az olvasók -- köztük a többi blogger -- ellenőrzik, javítják, szerkesztik. A hiteles blognak híre megy, más blogok hivatkoznak rájuk, felveszik kedvenceik listájára. .

Nem csak egyes újságírók zárkóznak el a blog-világ elől, egyes szélsőséges bloggerek is teljesen elutasítják a hagyományos médiát. Az igazság azonban -- mint általában -- valahol középütt van. A blogok gyorsan és több oldalról képesek tudósítani bizonyos eseményekről, de ezek hátterét, mélyebb elemzését a hagyományos médiának kell elvégeznie. Ezt már számos szerkesztőségben belátták, a blogot, mint új publicisztikai műfajt egyre több portálba integrálják.

Bloggolás másodállásban

Azok az újságírók sem akarnak lemaradni az új publikációs lehetőségről, akiknek lapja nem támogatja ilyen direkt módon a naplóírást. Világszerte egyre több az olyan újságíró, aki a szerkesztőségi nyomás alól szabadulva, szabadidejében ír blogot. Ilyenkor szabadabb, személyesebb stílusban oszthatja meg az olvasókkal gondolatait. (Más kérdés, hogy a szerkesztőségek nem mindig lelkesednek az ötletért, attól félnek, hogy újságíróik markánsabb magánvéleménye visszahathat az "anyaintézmény" megítélésére is.)

Bár az e-szavazás általános elterjedésére még várni kell, az ezekben a napokban finiséhez érkező amerikai elnökválasztási kampányban jelentős szerepet játszik az internet. A téma iránt érdeklődők demokrata és republikánus blogok tucatjai közül válogathatnak. A kampánystábok idejében felismerték az új, közösségi média jelentőségét és lehetővé tették, hogy a legbefolyásosabb bloggerek "élő" adásban tudósíthassanak a legfontosabb kampányrendezvényekről. Howard Dean demokrata szenátor ugyan nem lett elnökjelölt, de valószínűleg sikerült bekerülni a médiatörténetbe. Ő -- illetve stábja -- minden korábbi politikusnál sikeresebben alkalmazta az internetes politikai marketing eszközeit: egyebek közt Dean maga is saját blogot indított.

Bár értelemszerűen a politikai és hírblogok visszhangja a legnagyobb, számos más területen is próbálkoznak használatukkal. Több ismert vállalat vezetője is úgy érzi, hogy személyes naplójuk segítségével kötetlenebb kapcsolatot alakíthatnak ki cégük dolgozóival, de akadnak példák az élet számos más területén is. Külföldön. Magyarországon még viszonylag fejletlen a blogkultúra. A fellelhető webnaplók többsége az magán- és szűk baráti fogyasztásra szánt személyes blog. A szerkesztőségek hírmonopóliumát még nem fenyegeti senki, az újságírók a szerkesztőségi munka után inkább fizetős "haknikkal" egészítik ki jövedelmüket, mint hogy ingyenes blogokkal gyötrődjenek.

Remélhetően itthon minden különösebb sokk nélkül, egy kis késéssel megjelennek majd a blogok újabb generációi. A hagyományos médiának mindenesetre ki kellene használni a lehetőséget és a külföldi példákat is felhasználva már most elkezdeni a felkészülést a változásokra.

Véleménye van?

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról