Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Az informatika fejlődése a sci-fi irodalom szemszögéből

Budai Péter, 2004. augusztus 18. 09:50
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

5. oldal: Az informatika, mint az emberiség ellensége

Biztosan mindenki látta a Terminátor filmeket, esetleg néhányan annak folytatásait is megismerhették könyv formájában. A Terminátor nem az első olyan történet, amely az informatika eredményeit gonoszként, az emberiségre nézve ártalmas jelenségként ábrázolja, mégis látványos effektjeinek és hangulatának köszönhetően hamar jelentős közönségre talált. A konfliktus alapja egy katonai és felügyeleti célokra kifejlesztett, intelligens számítógéprendszer, a SkyNet önállósodása, amit csakhamar az emberiség jelentős részének kipusztítása követ (Az Asimov-féle robotika három törvénye nyilvánvalóan nem volt beleprogramozva ebbe a rendszerbe.)

Maga a történet leginkább az amerikai katasztrófafilmek sémáját követi, csak itt nem természeti csapások érik bolygónkat, hanem a technológia elszabadulása jelenti a problémát. Komoly nehézséget okoz, hogy a cselekménybe beleszövik a paradoxont jelentő időutazást is, amit manapság a tudományos-fantasztikus irodalom egyre jobban igyekszik elkerülni megfoghatatlansága miatt. A terület annyira elvont és hatásait tekintve nehezen elképzelhető, hogy még a science-fiction írók is többféleképpen vélekednek az időutazás működéséről, és annak használhatóságáról. Azonban az a sorozat, amely ilyen eszközök létezését feltételezi, akár a végtelenségig folytatható, hiszen a jó és a gonosz fél az időutazást használva számtalanszor csaphat össze bármiféle reális eredmény nélkül.

A SkyNet tanulsága korunk tudománya számára, hogy a túlzott önállósággal rendelkező, önfejlesztő mesterséges intelligencia hamar emberidegen gondolkodást vehet fel, és akár felül is múlhatja tervezőit, akik emiatt már megállítani sem tudják a számítógép-rendszer károsnak ítélt működését. Ennek megakadályozására még lehet lépéseket tenni, hiszen a filmben bemutatott világégés a megadott időpontban nem következett be; még nem a SkyNet uralja a világot. Sokkal nagyobb probléma, hogy a SkyNethez hasonló, nem kifejezetten ellenséges célú gépezet építéséhez szükséges tudásnak csak a töredéke áll a mai tudomány rendelkezésére, és még sok időnek kell eltelnie, amíg egyáltalán félni lehet egy robotközpontú hatalomátvételtől.

Az informatika ellenséges oldalát festi le a Tron című klasszikus is, ami egy mérnök kalandjait mutatja be, miután egy érdekes jelenség folytán bekerül az általa vizsgált számítógép belsejébe, annak alkotóelemeibe. A történet során egyfajta virtuális valóságban barangol a főszereplő, majd különféle bonyodalmak és küzdelmek árán legyőzi a gépet, és kiszabadul a fogságból. Ez a kaland is a számítógép megszemélyesítése köré épül, és sértett rabszolgaként mutatja be az eszközként használt, élettelen gépeket, aki amint lehetősége nyílik rá, bosszút áll urain. A film képi világa több elektronikus játék látványvilágát is meghatározta a rá következő tíz év során.

Hasonló gondolatokra épít a pár évvel ezelőtt bemutatkozó Mátrix-trilógia. Második és harmadik része kevés lényeges mondanivalót tartalmaz az első résszel szemben, azok sokkal inkább a kezdetben megismert történetelemek kibontakoztatásáért felelősek. Gyakorlatilag az előtte megjelent tudományos-fantasztikus regények jelentős részét sűríti össze egy filmmé a Mátrix, hiszen gondolatainak többségével már más könyvekben, filmekben találkozhattunk. Egyedisége a különféle gondolatok egyesítésében rejlik. Az agy manipulációja, és a mesterséges táplálás már ismerős lehet Huxleytől, az emberiség elnyomása szintén, de az természetesen más írók műveiben is központi témaként jelenik meg. A virtuális álomvilág létrehozása sem újdonság Philip K. Dick könyve óta. A gondolkodó gépek által indított támadás az emberiség ellen pedig klasszikusan a Terminátor történéseire utal. A Mátrix mindettől függetlenül mindegyik témát kiszínezi saját céljainak megfelelően, és egy-két aprósággal maga is hozzájárul a tudományos fantasztikus gondolatok tárházához (és természetesen, mint minden látványos film, jelentős közönséget toboroz a műfajnak.)

Az ellenséges számítógépeket bemutató történetek közül utolsóként Frank Herbert Dűnéjével foglalkozunk. A Dűne egy Asimovéhoz hasonló társadalomfejlődés-történet, ami az emberiség és a technológia evolúciójának egy lehetséges útját vázolja fel. A könyvsorozat célja az volt, hogy gazdasági, tudományos és társadalmi irányból egyaránt megközelítve, reális folyamatok sorozataként mutassa be a távoli jövő eseményeit és berendezkedését, de ezt egy többnyire hiányos modell segítségével teszi az író -- ami amúgy nem von le semmit a könyvek értékéből, csak jelzi, hogy a feladat tökéletes megvalósításához kevés egyetlen író életműve. A társadalmi mozgatórugókat nagyobb csoportok (gyakorlatilag a társadalom szereplőinek egyszerűsített modelljei) közötti szüntelen viszálykodás képében ábrázolja, ami leginkább a piaci versenyre emlékeztet.

A csoportok között megtalálhatóak a nemesi házak, és a politika; a vallás karöltve genetikai úton történő fajnemesítéssel a Bene Gesserit képében; a technológia különféle ágazataival foglalkozó világok, mint például az IX és a Richese; és a csillagközi utazásra egyedül alkalmas navigátorok, a rájuk építkező Űrliga; és végül a kereskedelmi szövetség. Frank Herbert világának igazán szokatlan vonása azonban, hogy egyetlen bolygó eseményeit mindennél fontosabbnak tartja: a Dűnéét, az egyetlen helyet az ismert univerzumban, ahonnan az űrutazáshoz és a jövőbelátást elősegítő tudattágításhoz használt fűszert be lehet szerezni. Ez a központi helyszín és problémakör egy eltorzult, polarizált társadalmi rend kialakulásához vezet, ezért a jövőkép tudományos felhasználhatósága megkérdőjelezhető; nem valószínű, hogy a jövőben pont egy bolygó fűszerei hatására lesz lehetőség a nagy távolságokat átszelő űrutazásokra. Emiatt történeteiben picivel több a fantázia, mint a mai tudományból kiinduló többi science fiction esetében ez megfigyelhető.

Valamilyen oknál fogva Frank Herbert úgy döntött, hogy száműzi világából a gondolkodó gépeket egy hatalmas vallásháború, az úgynevezett Butleri Dzsihad formájában. A vallások, és a tőle erősen függő társadalom ettől kezdve alapszabálynak tekintette: "Ne készíts gépet az emberi elme hasonlatosságára." Az emberiség fejlődése azonban megrekedt volna a számítógépek segítsége nélkül, ezért gépiesen gondolkodó, hideg logikára épülő nevelésben részesülő, emberi mentátok vették át helyüket. Ők voltak azok, akik a nagyobb nemesi házak stratégiáját kidolgozták, és a nagyobb számításigényű műveleteket fejben elvégezték.

Frank Herbert halála után fia, Brian Herbert és Kevin J. Anderson kötelességének érezte, hogy folytassa, illetve előzményekkel lássa el a könyvsorozatot. A Magyarországon is elérhető, A Butleri Dzsihad című történet a robotok elleni lázadást dolgozza fel, ennek következtében ez az egyetlen olyan könyv a sorozatban, ami a Dűne világának robotikájával és informatikai fejlődésével részletesen foglalkozik.

A történetnek több informatikai vonatkozása is van. Először is, mivel a Dűne univerzumában a naprendszerek és bolygók közötti kommunikáció nem megoldott, a galaxis irányítására törő számítógépes "örökelme" minden bolygóján külön példányban létezik és fut, közöttük programfrissítések és adatbázisfrissítések révén kommunikál, amit robotok és emberek juttatnak el egyik példánytól a másikig speciális űrhajók segítségével. Ez kísértetiesen hasonlít az adatbázisreplikációra, és a ma már majdnem minden számítógépen megtalálható automatikus frissítéseket intéző szolgáltatásokra.

Hasonlóan más tudományos-fantasztikus regényekhez, itt is találkozhatunk részben ember, részben gép lényekkel, ők a kimek. Céljuk az örök élet és a minél hatékonyabb védelem, hogy uralkodási vágyukat kiélhessék embertársaik felett. Ennek következtében már csak az agyuk az, ami emberivé teszi őket: minden más már kibernetikai fejlesztés eredménye. Az örökelme, aki Omnius névre hallgat, saját céljainak elérésére használja a kimeket és teljesen gépesített robotjait, akik mindenben engedelmeskednek utasításainak. Egyetlen kivételt ez alól az Erasmus nevű, szabad akaratú robot jelenti, aki mindent megtesz azért, hogy megértse, és a gépek nyelvére lefordítsa az emberi élet és gondolkodás sajátosságait, ezzel is fejlesztve a robotok mesterséges intelligenciáját.

Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.