Szerző: Rátonyi Gábor Tamás

2002. november 7. 19:32

Hihető? Hiteltelen? -- Felmérések a hazai internetről

Az utóbbi időben megszaporodott a hazai internetről és internetezőkről készült felmérések száma. A publikációk dzsungelében néha nehéz eligazodni, mint ahogy a hitelesség kérdését sem könnyű eldönteni. Az adatok annak függvényében változnak, hogy melyik piackutató cég publikálja őket, az eredmények közti eltérés 40, de akár 500 százalékos is lehet.

Az utóbbi időben megszaporodott a hazai internetről és internetezőkről készült felmérések száma. A publikációk dzsungelében néha legalább olyan nehéz eligazodni, mint eldönteni: melyik felmérés mennyire hiteles. Az adatok annak függvényében változnak, hogy melyik piackutató cég publikálja őket, az eredmények közti eltérés pedig 40, de akár 500 százalékos is lehet.

Az is igaz ugyanakkor, hogy ezeket a kutatásokat pénzért kínálják a cégek, a mindent megmagyarázó részadatok pedig csak a nem éppen olcsón mért teljes kutatási anyagban találhatók. A sajtónak megküldött kivonatos közlemények nem tartalmaznak minden adatot -- néha bizony a módszertant sem --, s az is előfordulhat, hogy a kevésbé érdekes részeket maguk a szerkesztők húzzák ki, ezzel is rövidítve a webre akasztott hírt.

Egy, az internettel foglalkozó szociológusok által nyitott levelezőlistán látott napvilágot egy gondolatsor a hazai piackutató cégekről. A megfogalmazott tételek elgondolkodtatóak: a felmérést végző vállalkozások gyakran a piac szereplőinek megrendelésére végeznek kutatásokat, melyet aztán a megrendelő rendelkezésére bocsátanak. Ilyen esetekben gyakori, hogy komolyabb szakmai ellenőrzés, kritikai reflexió és értékelés nélkül lát napvilágot a felmérés eredménye. Az is felvetődik a listán, hogy a magánvállakozásban működő cégek a piac egy olyan szegmenséről közölnek adatokat, s állapítanak meg trendeket, melyből fő jövedelmük származik.

Az egyes felmérések eredményeire utalva megállapítható, hogy az eltérések nemritkán a 40 százalékot is elérik, ami a középkorral foglalkozó gazdaságtörténészek számára is elfogadhatatlan lenne. Az egyébként elfogulatlannak tekinthető szociológusokból álló hozzászólók közül többen is a védelmükre keltek a felmérést végző cégeknek, jelezve, hogy a szakma kicsi, és a túl nagy eltérések, pontatlanságok nem maradnának észrevétlenül. A baj forrását a hétköznapi ember számára átláthatatlan módszertanban látják. A tanulságos vita végül lezáratlan maradt, de jól mutatja, hogy a szakmán belül is megfogalmazódnak kritikák az egyes felmérések eredményeivel kapcsolatban.

A vitaindító gondolatsor megfogalmazója ugyanakkor jelzi azt is: nem biztos, hogy a konkrét eredményekkel szemben kell fenntartással viseltetnünk, hanem azzal a ténnyel, hogy az egyes eredmények egymással össze nem vethetők, kevés és egyelőre még előzmény nélküli a rendszeresen megismételt, azonos tendenciákat vizsgáló felmérés. Maga a módszertan, az adatfelvétel, vagy éppen a megkérdezettek köre cégenként eltérhet, így nincs átjárási lehetőség a kutatási adatokból levont következtetések közt: akár ugyanarra a kérdésre is adható más válasz, az eltérés oka pedig vagy kiolvasható a sajtóközleményből, vagy nem.

Ez a tendencia igen jól lemérhető három, a közelmúltban publikált közvélemény-kutatás eredményeiből. Míg az egyik kutatócég az internettel szembeni érdektelenséget jelölte meg az internetpenetráció bővülésének gátjaként, a másik a szélessávú hozzáférés és az azzal elérhető tartalmak hiányát, a harmadik pedig a háztartásokban fellelhető PC-k alacsony számában leli a baj okát. Mindeközben lassan elhalkulnak azok a hangok, melyek az idén év elején eltörölt Matáv-kedvezmények szinte visszafordíthatatlan hatásaira figyelmeztetnek. Lehet mind a három kutatási eredmény igaz, ám az ellentétes következtetések és a kézenfekvő okok figyelmen kívül hagyása nem könnyíti meg a gyógyírt kereső szakemberek dolgát.

[oldal:Ezrelékek és a valóság]

A kutatási eredményekből levont következtetések igen ellentmondóak lehetnek épp az eltérő adatok miatt. Jó példa erre két, a közelmúltban megjelent közlemény. Az egyiket egy vezető internetszolgáltató tette közzé, s arra utal benne, hogy a szélessávú internet-hozzáférések aránya -- a csekély internetpenetráció ellenére -- mára megközelíti a 20 százalékot. Ezzel szemben az egyik piackutató cég 12 százalékra teszi a szélessávú nethozzáféréssel rendelkezők arányát, s pontosan definiálja, mit is ért a szélessávon -- ellentétben az internetszolgáltatóval, amely erről hallgat.

Az eset külön érdekessége, hogy az internetszolgáltató saját felmérésre hivatkozik, s nem is részletezi tovább az adatfelvétel módját, ugyanakkor egy sajtótájékoztatójára készült háttéranyagból kiderül: a saját ügyfelei közt is 12 százalék körüli a szélessávú internetet igénybevevők aránya. A két, eltérő adatokat mutató felmérés azért is tanulságos, mert az internetszolgáltató közleménye a tavalyi és az idei növekedést összehasonlítva a piac 300 százalékos bővüléséről beszél, s azt jósolja: az internetezők száma két év alatt megduplázódhat. A piackutató cég korábbi közleményei egész más adatokat mutatnak, a jelenlegi 12 százalékos szélessávú internet-hozzáférést korábban mindössze 9 százalékosra becsülte, így a növekedés üteme is kisebb egy nullával: alig több, mint 30 százalékos, s a közlemény végén nincsenek is hurráoptimista következtetések az internet elterjedtségének növekedéséről.

Egy másik felmérés eredményeit idézve szintén komoly eltérés fedezhető fel: míg az internetszolgáltató a növekedés ütemének változását fél százalékosra becsüli, egy másik -- az internetszolgáltatótól független vállalkozás -- becslése már csak egy ezrelékről szól. A kettő közti különbség 500 százalékos, ami -- ezrelékekről lévén szó -- nem tűnik soknak, ám a bővülés ütemének eltérése egész más következtetés levonására sarkallhatja a kutatókat -- gondoljunk csak az ország gazdasági növekedésére vonatkozó, egy százalék körüli eltéréseket tartalmazó jóslatok mentén kibontakozó vitákra.

Néhány hónappal ezelőtt, egy a hazai piacon újdonászként bemutatkozó, ám nemzetközi háttérrel rendelkező piackutató cég honlapján egy meglepő tanulmányra bukkantunk. A publikáció az Egyesült Államok szélessávúinternet-penetrációjának számaiból vont le nagyívű következtetéseket, ám az adatok nagyságrendileg -- és nem mellesleg előjelüket illetően is -- eltérőek voltak a Federal Communications Commission (FCC - Szövetségi Hírközlési Bizottság), az amerikai hírközlési felügyelet által kiadott közleményben foglaltaktól. Mikor rákérdeztunk a kutatóintézet hazai képiselőjénél, hogy mi okozza a látványos eltéréseket, a válasz csak ennyi volt: "az anyagot eltávolítjuk", továbbá kiderült, hogy a felmérés két évvel ezelőtt készült, ám a közleményből a dátum lemaradt.

[oldal:Ki lehet az a Heavy User?]

A napokban kaptunk egy másik felmérést, amely a hazai hálóvándorok internetkapcsolatát, számítógépük teljesítményét és az internetezés költségeihez való viszonyulását mutatja. A sajtónak szánt közleményt a Microsoft Office-szal rendelkezők számára ideális formátumban tálalták, ám más programmal megnyitva láthatóvá váltak olyan megjegyzések, részadatok, melyeket az eredeti dokumentumban vélhetően rejtve voltak -- ezeket nem szánták publikálásra.

A közlemény nemcsak adatait, hanem megfogalmazását tekintve is néhol meghökkentő volt. Az internetre kapcsolódás "webre kattintásként", a kábeltévé "TV kábelként" szerepelt, ami tanúskodhat új fogalmak bevezetésére irányuló -- szubjektív ítéletünk szerint megmosolyogtató -- kísérletről éppúgy, mint egy az internetről keveset tudó ember apró botlásáról is.

Az azonban már elgondolkoztató, hogy -- az egyébként valóban soha, sehol nem definiált -- "heavy user", azaz gyakori internetező fogalmát a közlemény így magyarázza: az internetre hetenként legalább kétszer kapcsolódó felhasználó. Ez nem is lenne rossz, ha nem jutna eszünkbe az internetkávézóban a leveleit hetente kétszer megtekintő felhasználó, vagy a munkahelyén szintén heti két alkalommal fél-félórát böngésző dolgozó, ami azért valljuk be, messze van a heavy-től. A meghatározás alapján a piackutató cég Magyarországon hétszázezerre becsüli a keményen internetezők számát.

A fenti becsléseket nehéz megcáfolni anélkül, hogy pontos definíció, vagy bármilyen ellenadat lenne a birtokunkban, ám elgondolkodtató, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által támogatott 40 órás hozzáférés csomag -- a miniszter saját bevallása szerint -- nem elegendő a heavyk számára. Ez arra utal, hogy más -- reálisabb -- definíciót használ a minisztérium, s mást a kutató cég.

[oldal:Számok és ellenszámok]

A közlemény néhány más adata is ellentmondásos: a felmérés szerint hazánkban egyetlen felhasználó sem kapcsolódik mikrohullámú technológiával az internetre, illetve a kiegészítő elérésként használt műholdas hozzáférésről sem ejt szót. A kutatóintézet munkatársa elismerte ugyan, hogy ezek a válaszlehetőségek egész egyszerűen lemaradtak a kérdőívről, ám nem megnyugtató, hogy a többi -- egyébiránt valóban elterjedtebb -- hozzáférés-típussal rendelkezők aránya éppen kiadta a 100 százalékot. Hogy a mikrohullámú internetet hány előfizető választotta, arra még becslés sincs, bár hogy egyre népszerűbb, azt bizonyítja az a több mint tucatnyi cég, melynek fő profilja éppen ez a szolgáltatás. A műholdas internetkapcsolattal rendelkezők számáról azonban van adat, az országban hozzávetőleg kétezren vásároltak olyan kártyát a számítógépükbe, melynek segítségével igénybe vehető ez a technológia.

Egy korábbi (épp egy évvel ezelőtti) felmérés, melynek összegzése egy másik cég tollából származik, már akkor 4 százalékosra tette az "egyéb" kapcsolódási típusokat, a most kiadott ellentmondásos eredményekkel tarkított felmérés szerint azonban nincs egyéb kapcsolat, csak olyan technológiák léteznek, amilyeneket a cég a kérdőívben feltüntetett.

Noha nyilván nincs szó súlyos torzulásról, s az is elképzelhető, hogy a nagynak mondott 2200 fős mintába épp nem került egyik hozzáférés-típussal rendelkező felhasználó sem, maga az a tény, hogy mint válaszadási lehetőség kimaradt a felmérésből, árulkodó.

A leghihetetlenebb adat az ingyenes internetszolgáltásokat igénybe vevők arányát mutató számokban találtuk. Eszerint az ingyenességet a felhasználók 58 százaléka használja ki, ami azért is meglepő, mert a hozzáférés típusa eleve meghatározza, hogy a felhasználó igénybe veheti-e a grátisznetet. Közismert, hogy ingyen nem adnak sem ADSL-t, sem kábelnetet, sem bérelt vonali hozzáférést, marad tehát a vonalas és a mobiltelefon. Míg e kettőt a felmérés szerint a gyakran netezők 59 százaléka használja, az ingyennetet az összes megkérdezett 58 százaléka. Ebből következik, hogy a modemesek és mobilosok táborában csak 1,6 százaléknak van internet-előfizetése, ami azért még akkor is kevésnek tűnik, ha valóban népszerű az ingyenes internet.

Ennél a kérdésnél azt a tényt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a felmérés idején működő, ingyenes hozzáférést biztosító hét modemes és egy mobilos internetszolgáltató közül egyetlenegy volt, amelyik országos lefedettséget tudott felmutatni. A többi cég vagy csak egy régiót, vagy csak egy bizonyos távközlési szolgáltatót preferált a szolgáltatás nyújtásakor.

A felvetett kérdéseinkre a piackutató cég egyébként segítőkész munkatársa végül nem közölt kiegészítő vagy helyreigazító adatokat, annál a ténynél megrekedt a párbeszéd, hogy a számítások alapját képező adatot nem lett volna szabad megkapnunk (az eredeti formátumban vélhetően valóban nem látszottak ezek az adatok, ám az általunk használt szoftver kíméletlenül megmutatta a kitakart számokat és megjegyzéseket is).

A szélessáv kérdésénél maradva, az eltérő értelmezési lehetőségekre még egy jó példát nyújt az adatok feldolgozása, értelmezése. Míg az egyik cég a hozzáférés-típusokat technológia szerint osztotta fel (modem, kábeltévé, ISDN, bérelt vonal, mobil, ADSL), a másik kutatóintézet a sávszélesség irányából közelítette meg a kérdést: 56, 64, 128, 256, 512 kbps hozzáférésről beszél. Az első ugyan közérthetőbb, sőt talán az internetszolgáltatók számára is többet mutat a szolgáltatástípusok népszerűségéről, a másik hálózati szempontból sokkal pontosabb.

Talán elérjük majd egyszer, hogy minden oldalról megvizsgálják az egyes kérdéseket, az eredményeket tekintve nem hagyva maguk után kérdőjeleket az internetet kutató cégek. Addig azonban nincs mást tenni, mint a közlemények eredményeit egy későbbi összehasonlítás reményében félretenni, s utólag megállapítani melyik cég találta el legpontosabban az adott időszak fejlődésének számadatait.

Szólj hozzá a fórumban!

Nagyon széles az a skála, amin a állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról

fab

5

Chipgyártó nagyhatalommá válna India

2024. március 18. 12:39

A helyi politikai vezetés szerint van rá esély, hogy a következő néhány évben az ország bekerüljön az öt vezető ország közé.