Szerző: Barna József

2001. június 28. 04:44

Hogyan szól a Jazz?

Azt már régóta tudjuk, hogy "a 'Rock'n Roll' az nem egy tánc". E cikkben pedig azt próbáljuk bizonyítani, hogy a Jazz nem csupán egy zenei műfaj, hanem olykor-olykor egy olcsó, ám mégis minőségi házimozi rendszer alapja is lehet.

E cikket a HWSW tiszteletbeli tagja, tm írta.

Bár a hazai kiadók nem igazán kényeztetik el a filmszerető, DVD-lejátszóval rendelkező közönséget, mégis egyre inkább elterjedőben vannak a házimozi rendszerek, amelyek egyik legfontosabb eleme a lejátszó mellett a hangrendszer, illetve annak minősége.

Szinte már közhelyes, hogy a DVD előnye nemcsak a kiváló és magas szintű képminőségben rejlik, hiszen akár többféle nyelven, különféle változatokban felvitt hangsávok is választhatók a filmanyag mellé. Természetesen a kívánt hangzás előállításához megfelelő erősítő vagy dekóder szükséges. Bár a műszaki cikkek ára inkább lefelé, mint fölfelé mozog, ezek a rendszerek még mindig csak viszonylag magas árért szerezhetőek be.

Manapság itthon nem támasztják alá a számítógépes DVD-lejátszók sikerét az eladási statisztikák, és a kezdetben még lelkes vásárlóközönség optimizmusa is némileg csillapodott. Az eladás nagyobb részben a brand gépek, főleg a hordozható gépek piacára korlátozódik. Ez többféle okra is visszavezethető lenne, de elsőként talán kiemelhető a filmek viszonylag magas fogyasztói ára, vagy akár az írható lemezek ára, és némileg talán a hazai megjelenések folyamatos visszáságai is. Adalék lehet az is, hogy a korábban beharangozott soklemezes játékok, legalábbis itthon, sikeresen elkerülték a DVD formátumú megjelenést.

A DVD kölcsönzők szaporodtával talán ezen okok, akadályok némelyike elhárul majd, hiszen a filmbarátok könnyebben juthatnak hozzá aktuális csemegékhez anélkül, hogy a havi fizetésből megrázóbb összeget kéne félretenniük. Éppen ezért gondolom, hogy mindazok, akik már rendelkeznek lejátszóval odahaza, de még asztali masinára nem futotta a pénzükből, esetleg meggondolás tárgyává teszik számítógépes rendszerük feljavítását. Pontosan nekik lehet érdekes alternatíva a Jazz DE-006 dekódere, amely egy darabig nálam villogtathatta tudását.

Mivel a hangzás nagyban függ attól, hogy milyen hangfalakat aggatunk a rendszer köré, ezért igazából itt egy összehasonlító tesztnek kellene következnie, erre azonban egyelőre nincsen lehetőség. Részben azért, mert idehaza nehezen beszerezhetőek és drágák is az 5.1-es hangfalrendszerek, másrészt pedig azért, mert én kimondottan az asztali rendszerek híve vagyok, és az összehasonlítási alapom is erre épülne. Szeretném tehát előrebocsátani, hogy aki a következő oldalakon szakszöveget vár, az csalódni fog. A továbbiakban ugyanis a saját szubjektív élménybeszámolómat olvashatjátok.

[oldal:Mi lapul a dobozban?]

Egy hangkártya és a hangfalak közé illeszthető kis dobozka - vágná rá rögtön, aki már találkozott hasonló szerkentyűvel-, aminek a segítségével kedvenc filmünket akár a mozikból már jól ismert Dolby Digital formátumban is élvezhetjük A Jazz azonban ennél is többet kínál, hiszen számomra meglepő módon, a még kevésbé elterjedt, de hangminőségét és részletességét tekintve fejlettebb DTS hangsáv lejátszására is képes. A csinos kis dobozka egyébként egy termetes méretű távirányító segítségével gépünk hangrendszerének áttekinthető és kényelmesen vezérlehető központjává válhat.

A Jazz DE-006 a következő hangformátumokat támogatja:

  • Stereo
  • Dolby Pro Logic
  • Dolby Digital (AC3)
  • DTS
Csak pár szóval egészíteném ki a fentebb leírtakat, hiszen manapság már ezek a nevek minden komolyabb szórakoztató-elektronikai termékről visszamosolyognak ránk. Egy adott DVD-film fontos tulajdonsága természetesen a lemez felületén, optikai sávokban rögzített hangsáv, ami a legújabb filmek esetén lehet Dolby Digital vagy DTS sáv, de régebbi, fekete-fehér filmeknél találkozhatunk akár monó sávval is.

A Dolby Pro Logic jellemzője a kétcsatornás sztereó hang dekódolásával nyert négycsatornás analóg surround hangzás. Leggyakoribb azonban a Dolby Digital, amely öt elkülönített csatornára és egy speciális mélyhang effektus (LFE) csatornára dekódolható, mely utóbbi azonban elhagyható és átirányítható a combosabb mélyhangok megszólaltatására képes többi hangszóróra is. Az LFE-t egyébként főleg robbanások, lövések, hajtóművek és egyéb brutális hangok megszólaltatására használják.

A hat elválasztott csatornából nézzük meg közelebbről a korábban már említett, egyébként egyenrangú ötöt! Három csatorna biztosítja a hangtér középső és két szélső (bal és jobb) oldalát, míg további két csatorna biztosítja a hátsó falak hangterét. Az első három hangfal gondoskodik az előttünk zajló párbeszédek pontos elhelyezéséről, (bár legtöbbször, főleg kétszemélyes dialógusnál ezek középről - center - szólnak), míg diszkrét bal és jobb surround csatornák biztosítják a környezeti hangzást, ami lehet háttérzaj, egy bizonyos irányba elhúzó motorzaj, vagy éppen lövedék útja.

Lassanként kezd általánossá válni a DTS hangsáv, bár most hirtelen csak a Gladiátor jut róla eszembe nekem is. A rövidítés egyébként a Digital Theater System szavakból áll össze, szintén hatcsatornás, de magasabb adattartalmú hangrendszerével elméletileg jobb hangminőséget, precízebb pozicionálást eredményez. (Bár személyes véleményem szerint ennek jobbára csak a mélyhangoknál, lövöldözős és egyéb csatajeleneteknél van jelentősége, de az is lehet, hogy nem a megfelelően beállított rendszert próbáltam ki. Meg aztán ízlések és pofonok ugye...)

[oldal:Amit kínál, amit kér]

Nos, vegyük akkor kézbe végre a Jazz DE-006 dobozát. Nem érheti szó a ház elejét, megfelelően divatos, nem túl kirívó csomagolást kapunk, ami helyenként hajlamos ugyan a nagyotmondásra, de még a jó ízlés határain belül marad.

Maga a dekóder kellemes meglepetés volt. Ezüstszürke előlapjával, kellően barátságos méretű és áttekinthető LED kijelzőjével, fekete borításával egészen gusztusos kis tagja lehet a számítógépes perifériák alkotta mikroklímának, amiért is barátaink elismerő pillantásait zsebelhetjük majd be.

Sajnos azonban a dobozban fellelhető egynyelvű (angol) használati útmutató mintha némasági fogadalmat tett volna. Két darab A4-es méretű lap laza összefércelésével érték el, hogy a takarólapokat leszámítva mindösszesen hat oldal hasznos felület támogat minket a termék használatában. Még az angol nyelvben is kurtának számító tőmondatok tájékoztatnak a termék külsőleg is könnyen észrevehető gombjairól, a külső méretekről és az üzemi hőmérsékletről.

Jó hír, hogy rengeteg fajta ki-, és bement található a berendezésen, így szinte bármilyen SPDIF, koaxiális, optikai kimenetes hangkártya, MPEG2 dekóderkártya könnyedén csatlakoztatható a műszerhez (részemről egy Sound Blaster Live! kártyát használtam). Bőkezűen kapunk még egy koaxiális, illetve egy 3,5 Jack-RCA kábelt is.

Kimenetek a Jazz DE-006 hátlapján:

  • 3,5 Jack (első, hátsó jobb-bal, közép, mély)
  • DIN Jack (9 tűs)

Bemenetek a Jazz DE-006 hátlapján:

  • 3,5 Jack (stereo)
  • RCA (jobb-bal)
  • Koaxiális
  • Optikai
A megfelelő hangkártya, vagy MPEG2 kártya és a lejátszó szoftver (PowerDVD, WinDVD stb.) mellett természetesen szükség van egy megfelelő hangfalrendszerre is. Bár a dobozkához többféle hangfalrendszert is lehet kapcsolni (személy szerint a Cambridge Soundworks DTT2500-t használtam), és képes négyes hangfalnál virtuális centert kikeverni, nyilván az 5.1-es rendszerek teszik teljessé az élményt. Hogy mennyire teljessé, az a következő oldalon kiderül.

[oldal:Bevetésben]

A Jazz dekóder és a hangfalak összeállítása nem jelent túl nagy kihívást. Még színkódokkal is ellátták a hátlapon található csatlakozókat, ráadásul gondosan feliratozták őket. Ami sokkal izgalmasabb és lényegesebb, hogy a kézikönyv nem ad semmilyen gyakorlati tanácsot a rendszer beállításához. Később aztán rájöttem, hogy ez talán nem is olyan nagy baj, hiszen mindenki más-más hangfalakkal használja majd őket, teljesen eltérő környezetben.

Az elhelyezés nagyon fontos a pontos térhatás kialakításához. A Creative-kézikönyv elég alapos ezen a téren is, tehát mindenképpen érdemes a hangfalunkhoz adott leírást gondosan áttanulmányozni.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a hangfalak elhelyezése szinte minden esetben az egyéni ízlésen alapuló próbálkozások eredményeképpen lehet csak hiteles. Mivel az installálás itt viszonylag kis helyen, a számítógépasztal körül történik, a dolog egyszerű és mégis bonyolult. A két hátsó hangfalnak ugyanis illene fülmagasságba esnie, ezt pedig a legtöbb helyen nem lehet megvalósítani, hacsak valaki nem használ spanyolfalat a széke mögött. Az én hátsó szatellitjeimhez adtak ugyan egy háromlábú állványocskát, de sehogy sem éreztem megfelelőnek a pozicionálást, ugyanakkor mindenki legalább egyszer felrúgta őket elfelé menet.

További beállításhoz nyújt segítséget többek között a távirányítóról vezérelhető teszt üzemmód (test). Akinek van komolyabb hi-fi berendezése, annak már ismerős lehet az eljárás. Ilyenkor az történik, hogy egy teszthang (egyszerű sercegés) körbe-körbe vándorol a hangfalakon, így megtudhatjuk, hogy helyesen csatlakoztattuk őket, avagy sem. Természetesen ennél fontosabb, hogy beállíthassuk a megfelelő egyensúlyt (balance) az egyes csatornák között. A legtöbb rendszernél optimális, ha minden csatornán egyformán szólalnak meg a hangok, de próbálkozni érdemes.

Beállítható késlekedési idő az első és hátsó hangfalak között, bár ez a funkció ilyen kompakt rendszereknél némileg dicsekvésnek tűnhet, hiszen az esetek többségében a rendszer a számítógép közvetlen közelében kerül elhelyezésre.

A mélyhang-beállításnak fontos szerepe van, bár a Cambridge mellett nem vettem észre, hogy változott volna a hangkép. A távirányítóról beállítható ugyanis, hogy a rendszerünk önálló csatornával rendelkező mélyládával bír, vagy a korábban említett módon küldjük az LFE csatornát a többi hangfalra.

Mikor mindezzel elkészültünk, és a távirányítóról beállítottuk a hangfal-konfigurációt, hogy milyen bemeneteket használunk, a mélyhangokat, leteszteltük a csatornákat, akkor kezdődhet a mozizás.

[oldal:Filmek, zene, játékok]

Itt már nem elég csak a dekóder vagy a hangfalak teljesítményéről beszélni, hiszen a hangzáskép előállítása a lemezen lévő sávokról történik. Megesik, hogy a legdögösebb DD5.1 filmünk legtöbb jelenetében a surround hatások kimerülnek egy kis háttérzajban, vagy aláfestő zenében. Ez filmenként eltérő lehet.

A Ryan közlegény megmentése például szinte végig jobb hangzást produkál, mint mondjuk a Gladiátor, hiszen a robbanás, lövöldözés sokkal jobban kiemelkedik a háttérből, mint a pengeváltás zaja. Egy lakásban zajló párbeszéd esetleg álmosítóan csöndes lehet, míg egy éttermi beszélgetés hátterében beszélgetésfoszlány és edénycsörömpölés hallatszik. Példás és sajnos ritka, ha egy filmnek már a zenéje is kiemelkedő hangzású. Ilyen volt a nemrég megjelent Dűne tv-sorozat is, az U-571, vagy korábban a Gattaca, de jó példa az akkoriban még kiemelkedő hangeffektusokban nem bővelkedő Arábiai Lawrence is.

A házimozi rendszer célja nyilván az, hogy hasonló élményben legyen részünk, mint a moziban, és szinte valóságként éljük meg a vászon eseményeit. Ennek megfelelően a hangpozícionálás kritikus. A DTS elviekben itt felülmúlja a DD5.1 filmeket, bár erről mindenki más véleményen van. Szerintem igazán nagy hangerőn és kisebb rendszereknél különösebb jelentősége nincsen.

Gond igazából (a DVD-lejátszó szoftvereken kívül) nem volt, a dekóder szépen dolgozott mindvégig, egyedül a hangfal termelt némi alapzajt, de az is elhanyagolható. Sokkal inkább zavaró a rendszer korlátozottsága, ami inkább a hangfalhoz köthető. Egy hasonlóan felépített kompakt rendszer csak és kizárólag arra használható, hogy egyetlen személyt szolgáljon ki egy viszonylag kis helyiségben. A hangerő felnyomásával ugyanis erősen torzul a hang, a mélyládán meg majd leszakad a membrán. Egy több fős baráti társaság igazándiból nem élvezheti egymás zavarása nélkül a házimozi-varázst.

Nem vagyok nagy játékos, ezért hirtelen képtelen voltam olyan programot keríteni, ami támogatná a Dolby Pro Logicot, vagy Dolby Digitalt. A 3D-s és EAX-es játékoknál ellenben érdekes és furcsa hangokat lehet kicsikarni belőle. Játékoknál is inkább sztereó módban érdemes használni. Talán ha több DD5.1-es játék jelenik meg, a Jazz is többet tud mutatni magából. Zenei CD-k hallgatásánál viszont nem érdemes mással próbálkozni, csak a normál sztereó üzemmóddal. De igaziból a Jazz DE-006 nem is erre készült, és az igazi tudását a DD5.1 filmeknél mutatja meg.

[oldal:Konklúzió]

Összességében kellemes tapasztalataim voltak a Jazz DE-006 termékével kapcsolatban. Sajnos azonban itt is megmutatkoztak a számítógép köré épített DVD-rendszerek tipikus problémái.

Ha valaki megbarátkozik az eleve gyengébb képminőséggel, és elhatározza magát egy Dolby Digital/DTS dekóder, valamint a megfelelő hangfalak megvásárlására, akkor bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ajánlani jó szívvel csak annak tudom, aki biztosan nem fog mostanában asztali lejátszóba invesztálni, de nagyon szereti a filmeket és hajlandó költeni is rájuk.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy az együttes árért már kaphatunk DD5.1-es mini-hifi rendszereket, és akkor még a barátok is kényelmesen elférnek a képernyő előtt.

Ha valaki mégis a vásárlás mellet dönt, mindenképpen próbálja ki több hangfalrendszerrel is!

A dekódert a JAZZ Speakerstől kaptuk tesztelésre, amiért ezúton mondunk köszönetet.

Szólj hozzá a fórumban!

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról