A konszolidációt célozzák meg az IBM Nehalem-szerverei

Az IBM állítja, nemcsak egyszerű platformcseréről van szó, a System x teljesen megújult. A fejlesztések és a kommunikáció középpontjában az üzemeltetési költségek csökkentése állt. Bődületes teljesítménybeli ugrásuknak köszönhetően a Nehalem-alapú szerverek a kiszolgálók nagyarányú fizikai konszolidációjára nyújtanak lehetőséget. Piackutatási adatok alapján az üzemben lévő szerverek 40 százaléka egymagos, 40 százaléka pedig kétmagos processzorokat használ, ráadásul tipikusan alacsony kihasználtság mellett, így akár 10:1 vagy még magasabb arányú konszolidáció lehetséges.

A lóerők természetesen nem elegendőek, alapvető a megfelelő memóriamennyiség. Az IBM új, egységnyi széles HS22-es blade szervere (jobbra) két Xeon 5500-as mellett például 96 gigabájt DDR3-memóriát is képes fogadni, amivel akár egy tucat alacsony terheltségű rackszervert is kiválthat, legyen szó a rendszerképek, alkalmazások konszolidációjáról, vagy virtualizációs megoldásokról. Egy 2 kilowattos BladeCenter E keretbe legfeljebb 11-13, egy 2,3 kilowattosba akár 14 HS22 is illeszthető, amivel gyakorlatilag egy teljes vállalat is kiszolgálható.

Aki nem akar blade keretbe ruházni, vagy nagyobb lokális háttértárra, esetleg nagyobb memóriakapacitásra vágyik, az választhatja az 1U magas x3550 M2 vagy a 2U x3650 M2 kétutas modelleket, 128 gigabájt memóriakapacitással, és rendre 6, valamint 12 maximális hot-swap HDD-hellyel -- immár elérhető az SSD-opció is. Ezek az értékek jelentős előrelépéseket mutatnak az előző generációhoz képest, a memóriakapacitás például az x3550-höz képest négyszeresére, a HDD-helyek száma másfélszeresére ugrott. Akik még 2009-ben is ragaszkodnak a toronyszerverekhez, azoknak a belépőszintű kétutas x3400 M2, és redundanciával bíró, bővíthetőbb x3500 M2 szól.

UEFI, IMM

A feldolgozási teljesítmény és a kapacitások fokozása mellett az IBM olcsóbban üzemeltethetővé is kívánta tenni az új System x-eket. A kisebb, de említésre méltó újítások közé tartozik a magas, 92 százalék feletti hatásfokú tápegységek alkalmazása, amivel minimalizálható az energiapazarlás. Ez különösen alacsonyabb, a tápegység névleges teljesítményének töredékét jelentő terhelésnél jelentős, ahol megnövekszik a relatív veszteség.

Ennél azonban jóval nagyobb jelentőséggel bír az UEFI, vagyis a Unified Extensible Firmware Interface megjelenése, melyet következő generációs BIOS-ként is szoktak emlegetni. Az UEFI felváltja a rendkívül korlátozott BIOS-t, szélesebbkörű konfigurálhatóságot biztosít már a gép bootolásakor, naplózást is készíthet, és hang- helyett egyszerűbben leolvasható fényjelzésekkel kommunikálja a problémákat. Az UEFI, melyet a jövőbeni bővíthetőséget szem előtt tartva alkottak meg, visszafelé kompatibilis a BIOS-szal, így az azt nem támogató operációs rendszerek BIOS-módban működnek. Jelenleg a Windows 2008, és rövid időn belül a Novell SUSE Linux Enterprise Server támogatja, a Red Hat csak a jövő év elejére várhaó RHEL 6 kiadásban.

[+] Brutális teljesítményű az Intel új szerverchipje

Az UEFI-t egészíti ki az IBM integrált menedzsment modulja (IMM), mely lényegében egy önálló rendszerchip a gépen belül. A távoli felügyeletet lehetővé tévő IMM egy 32 bites MIPS processzormagot, DDR2 memóriavezérlőt, Matrox G400 grafikus magot integrál az alaplapi menedzsment vezérlő, titkosítómotor és más perifériavezérlők mellett. Az IMM célja a távoli grafikus elérés és billentyűzet/egér adása a gyors beavatkozáshoz, a távoli felügyelet, valamint a logolás. Az IBM minden System x géphez biztosítja az egyes gépek beállítását segítő eszközöket összegyűjtő ToolsCentert, valamint egy IBM géppark magasabbb szintű monitorozást és üzemeltetést lehetővé tévő Systems Directort.