Az amerikai kormány rálép a web 2.0 rögös útjára

[Govtech/HWSW] Az Egyesült Államokban hónapok óta mantraként szól a változás és a remény, mint jelszó, de valójában nehezen konvertálható az elnökválasztási kampány optimizmusa a valóságra, olyan óriási szervezeteknél, mint az amerikai kormányzat -- vélekedik Christian Dorobek, az ottani kormányzati informatikában járatos újságíró. A web 2.0 eszközök tömkelege áll rendelkezésre, s számtalan probléma könnyen feloldhatóvá válna általuk, ha komoly akarat kerülne a kezdeményezések mögé.

Legyen közös a közszféra

Dorobek szerint számos olyan eszköz áll rendelkezésre, melyet manapság egyszerűen web 2.0-ás alkalmazásnak, szolgáltatásnak neveznek, bár a kategória definíciója legalább annyira vitatott, mint a blogoké. Az e-kormányzattal foglalkozó szaklap szerzője szerint a közszférában a leghelytállóbb definíció a web 2.0-ra az lehetne, hogy "mindannyian együtt okosabbak vagyunk, mint külön-külön".

Mivel a web 2.0 lényege a közösség és az interakció, a kormányzat pedig gyakorlatilag egy információs szervezet, ezért a web 2.0 elviekben jól illeszkedik a kormányzáshoz. Egyre növekvő igény is lenne arra, hogy a közszféra jobban kommunikáljon az állampolgárokkal, sokan érzik úgy, hogy elszakadtak a döntéshozói rétegtől, nem tudják, hogy mit csinál valójában a kormány, nem érzik, hogy a véleményük hatással lenne a döntésekre -- vélekedik Dorobek. A web 2.0 demokratizál.

A lendület megmarad

Ezen túl persze több ok is van arra, hogy a web 2.0 miért terjed majd a kormányzatban a következő években. Egyrészt Barack Obama ezekkel nyerte meg a választásokat, majd az átmeneti időszakban a Change.gov weboldalon továbbra is használta arra, hogy információkat osszon meg a polgárokkal és információkat szerezzen tőlük. A "kormányzati webkettő" irányába hat az is, hogy a most felnövő generációt nem véletlenül becézik "született digitálisnak", ők már természetesnek veszik az információk megosztását.

Egy efféle változtatás Dorobek szerint szükségszerűen a kultúra fejlődését is magával vonzza, ami viszont komoly kihívásokat is jelent. A kultúrát megváltoztatni nehéz, ha pedig egy kormányzati kultúráról beszélünk, az még veszélyessé is válhat. A várható nyereség csekély egy új rendszer bevezetésekor, viszont ha valami rosszul sül el, akkor óriási károkat okozhat. Emiatt változnak lassan az óriási szervezetek.

Az információ hatalom

A kormányzati hivatalnokok Amerikában igenis tudják, hogy az információ hatalom, de ahelyett, hogy az adatokra megosztható értékként tekintenének, inkább szeretik megtartani őket. A fiatal generáció számára már tiszta sor, hogy a legnagyobb nyereséget úgy lehet elérni, ha osztott erőforrásokból gazdálkodunk (ha már jó lehetőség is van rá), de a még kompetitív gondolkodású középkorúak ezt nem tudják olyan könnyen lenyomni a saját torkukon.

Egy egészen másik megközelítés szintén nehézzé teszi a közösségi szolgáltatások beszivárgását a közszférába, az ugyanis egy teljesen hierarchikus szervezet, ami nem képes kezelni a "felhő" fogalmát, csak a piramist. A "2.0" megléte általánosságban viszont épp attól függ, hogy az emberek számára megengedett-e, hogy közzétegyék-e a véleményüket. Vannak szituációk, ahol egyáltalán nincs szükség a közösségi gondolkodásmódra.

Az alsó szinteken múlik

Az amerikai közhivatalok mostanság a lábujjukat mártogatják a vízbe és próbálják felmérni, hogy milyen lehet teljesen elmerülni. Valószínűleg több helyen rá fognak jönni, hogy a web 2.0, és minden alatta értett alkalmazás is csak egy eszköz, ami bizonyos esetekben beválik, bizonyos esetekben pedig nem. Vannak szituációk, ahol egyáltalán nincs szükség a közösségi gondolkodásmódra.

Az új kormányzat elszánt és valós esélye van egy nagy tenni előre a kormányzat és a kormányzás módszereiben. Ehhez szükség van arra, hogy ne csak a jéghegy csúcsa olvadjon, hanem az alárendelt hivatalok is próbáljanak megújulni gondolkodásban, aminek az eredménye az lehet, hogy a közbizalom újra magasabb szintre kerülhet a kormányzat iránt. Az átláthatóság és a jobb menedzselhetőség hosszú távon akár többet is érhet, mint ammenyit most kockáztatni kell.