A kereskedő szemével: túlélni a válságot
Lassan már a csapból is a pénzügyi krízis folyik, a világ tőzsdéi meredek zuhanást produkálnak nap mint nap, és messze van még a vége. A második hullámban érkező gazdasági válság első jelei már láthatóak: a befektetők kivárnak, az új beruházások szünetelnek és a fogyasztás bővülésére sem kell számítanunk az elkövetkező években. Véletlenül sem szeretnék mély globális és makrogazdasági következtetéseket levonni, egyedül arra a kérdésre keresem a választ: hogyan érintheti ez a hazai vállalatok IT-beruházásait és a piac szereplőit?
Kiket érint a válság?
A hagyományos IT-kereskedelmi csatorna már most is vért izzad nap mint nap. A devizaárfolyamok kiszámíthatatlansága nem csak a korrekt árképzést teszi szinte lehetetlenné, de a közelmúltban lebonyolított -- akkor még jónak gondolt -- üzleteket is súlyos veszteségbe fordíthatja. Egy disztribútor könnyedén keresztet vethet az elmúlt negyedéves eredményeire, ha az egy hónapja importált, és azóta teljes egészében kiárusított készletek után csak most kell a számlát kifizetnie. A számla dolláros vagy eurós értéke változatlan maradt, de a bankszámláról eltűnő pénz közel 15-20 százalékkal több lesz, mint ahogy erre egy hónapja számítani lehetett és ezt még az értékesítési árrés sem képes kompenzálni. A nagykereskedelmi raktárkészletek a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan készletforgási sebesség és a várható keresletcsökkenés miatt valószínűleg csökkeni fognak.
Ugyanígy nyugtalan éjszakák elé néznek azok a kiskereskedők és megoldásszállítók, akik néhány hete vettek fel speciális vagy nagyösszegű megrendeléseket 4-6 hetes szállítási idővel. A konténerek már hajón vannak, és ha a szállítási szerződés nem tartalmazott az árfolyamváltozás esetére ármódosítási kitételt, vagy a végfelhasználó jól védi jogos érdekeit, akkor a súlyos veszteség tudatában dolgozhatnak tovább. Persze mindenki engedhet egy kicsit: a kereskedő az amúgy sem magas haszonkulcsát csökkentheti egészen nulláig, a végfelhasználó pedig elfogadhat egy méltányosan magasabb árat, de ez még mindig messze lesz a bezsebeltnek hitt win-win szituációtól.
A vállalatoknak várhatóan minden osztály felemeli a hangját a saját érdekében: a HR valószínűleg nem a létszámleépítésben látja majd a megoldást, a marketing meg fogja magyarázni, hogy kevesebb pénzből kevesebb ügyfelet tud elérni, és hirtelen minden fontosabb lesz, mint az IT-infrastruktúra fejlesztése, vagy az eddig megszokott üzemeltetésben a szolgáltatási szint fenntartása. Költségeket pedig csökkenteni kell, de nem szabad pánikolva. A hirtelen végrehajtott teljes költségstop ugyanúgy hibás reflex, mint a vezetéstechnikai centrumokban a vizes tanpályán két lábbal taposni a féket. A különbség csupán annyi, hogy ott ellenőrzött körülmények között tehetjük meg, különösebb kockázat nélkül.
Szükség van a fejlesztésekre
Felejtsük el egy pillananatra az első bekezdésben foglaltakat és vegyük elő azokat a közhelyeket, amik a vállalati IT tényleges célját és szerepét ecsetelik. A stabil és korszerű informatikai háttér a XXI. századi vállalatoknak nem luxus, hanem alapkövetelmény. Az átgondolt, jól felépített és felügyelt infrastruktúra észrevétlenül támogatja a munkavégzést, ami a versenyképesség egyik alapja. Még ha az alkalmazottak csak írógépnek használják is a számítógépet, akkor is fontos a kiszámíthatóság, a "homokórázással" és a kényszerű leállásokkal eltöltött idő nem más, mint ablakon kidobott pénz.
A jól működő rendszer nem egy elérhető állandó, hanem egy fenntartott állapot. Ha a tervezett fejlesztések befagyasztásával, vagy a rendszerüzemeltetésre fordított kiadások minimumra szorításával ettől a költséghelytől várunk drasztikus megtakarításokat, akkor hosszú távon súlyos veszteségekre számíthatunk. Az eszközök rendületlenül amortizálódni fognak továbbra is, a problémák száma és az elhárításukra fordított idő pedig egyre csak nő majd, ami nem csak megakaszthatja, de rosszabb esetben le is állíthatja az üzletmenetet. Autós példát ide is találunk: néhány tízezer forint megspórolható a téligumi-csere és téli felkészítés elmulasztásával, de ilyenkor azt kockáztatjuk, hogy az első hó leesésekor az árokba csúszunk, vagy fagyálló hiányában kilyukad a hűtő.
[+] A pénzügyi krízisben a bátor IT-vezetőké a szerencse
Ha rövid távon ettől a költséghelytől várjuk a megtakarítást, és emiatt alacsonyabb szolgáltatási szintre váltunk, vagy nem vesszük meg a korábban betervezett eszközöket, két dolgot érünk el biztosan: megugrik a problémák száma és az elhárításukra fordított idő, és amikor a viharfelők kezdenek eloszlani, a válságos idők véget értnek, infrastruktúránk jó esetben is csak ugyanazon a szinten tart majd, ahol most. Akkor szembesülünk majd egy sokkal nagyobb korszerűsítési szükséglettel, amikor a túlélés érdekében feléltük a tartalékaink jelentős részét.
Kezdjünk előre menekülni
Ne feledjük, a válság a versenytársainkra is hatással van! A piacon maradást az fogja eldönteni, hogy ki milyen stratégiával készül a szűk esztendőkre, tud-e olyan mennyiségben és minőségben termékeket és szolgáltatásokat előállítani, amire ténylegesen van kereslet. Sokan fognak a piacunkról kihullani, és ebbe a klubba nem dicsőség bekerülni. A vállalatoknak -- még a mikro- és kisvállalkozásoknak is -- ezért gyökeresen újra kell gondolniuk a marketingjüket. Végig kell gondolniuk a bevételi lehetőségeket, a célpiacot, a pozicionálást, a hozzáadott értéket vagy a Sztárok-Fejőstehenek-Kérdőjelek-Kutyaütők négyest. Ez fogja megadni azokat a területeket, ahol a fejlesztések prioritást élveznek.
Második feladatként a költséghelyeket kell megvizsgálni aszerint, hogy hol lehet az adott cél vagy funkció változatlan teljesülése mellett a fenntartáson valódi megtakarítást elérni (ha nem tankoljuk meg az autót, mert akkor közlekedni sem tudunk majd vele). Informatikai téren számos lehetőségünk adódik: racionalizálhatjuk a nyomtatáshoz kapcsolódó folyamatokat és a terhelésnek leginkább megfelelő eszközt választhatunk, konszolidálhatjuk a szervereket, lemondhatunk a felesleges sávszélességről, vagy jelentős telefonforgalom esetén számításba vehetjük az átállást Voice over IP-re.
A nehéz időkben tartsuk a lehető legnagyobb becsben a működő tőkénket, tartsuk pozitívan a cash-flow-t és legyünk kevésbé nagyvonalúak a kintlevőségekkel. Azzal, hogy nem kockáztatjuk a fejlesztésekkel a működő tőkénket, marad forrásunk az átmeneti veszteségek finanszírozására, valamint vevőszerző és -megtartó marketingre. De ha a válságra épp a működő tőke és a készpénz házon belül tartásával készülünk, jogosan merül fel a kérdés: mégis, miből fejlesszünk?
Egy lehetséges megoldás: IT-eszközlízing
Az ember nem szokott készpénzre venni sem lakást, sem autót. Akkor miért teszi ezt az informatikai eszközeivel? Az IT-eszközök széles palettájáról szinte minden finanszíroztatható ami nem komponens, legyen szó szerverről, nyomtatóról, asztali számítógépről, notebookról vagy akár okostelefonról. Egyes erre szakosodott lízingcégek a szoftveres környezet finanszírozását is felvállalják a kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt, tehát a későbbi rendszeres kellékanyagokon és a supporton kívül nem kell a készpénzt ilyen dolgokra költeni.
A lízingnek különböző fajtái vannak, a zárt- és nyíltvégű lízing, valamint a tartósbérlet gyökeresen különböznek egymástól, a lényeges különbségeket is egy külön ekkora cikkben lehetne bemutatni. A konstrukciókban közös, hogy jellemzően 36 hónapos futamidőre lehet megkötni a szerződéseket, ami összhangban áll a megszerzendő eszközök várható élettartamával, egyben elviselhető mértékű havi törlesztést eredményez.
Ha így fejlesztünk, a beszerzett eszközök a teljes időtartam alatt a kamatokkal együtt természetesen többe kerülnek majd, mintha egyben kifizetnénk őket, de a konstrukció cserébe lehetővé teszi az azonnali korszerűsítést, miközben a likviditást nem veszélyezteti. Konkrét vagy közelítő számokat felelőtlenség lenne leírni, hiszen ezek személyre szabottak. A hivi díjak nem csak az eszközöktől és a választott konstrukciótól, a finanszírozott összegtől függnek, sokszor még az adós minősítése is jelentősen befolyásolja a havi díjak mértékét.
Nem felelőtlenségből javaslom a válságos időkben az devizában történő eladósodást. Egyrészt a kamatok még mindig jóval kedvezőbbek a forintalapú hitelekénél, másrészt a bankok pont nem a fogyasztók védelme érdekében jelentették be a devizahitelek felfüggesztését. A lízing elindításakor a teljes hitelösszeget átváltják a kiválasztott devizára, a havi törlesztést is ebben állapítják meg, de később az aktuális forintértékét kell törlesztésként befizetni. Ez egyben azt jelenti, hogy a magas árfolyamon indított lízing a forint erősödésével -- amire bizakodva számíthatunk a futamidő második felében -- egyre kisebb törlesztőrészletet eredményezhet.
A lízingpiac most
A hazai IT-finanszírozásban van még szabad kapacitás, ezért az 1-2 napos hitelbírálat és kifizetés terén nem várható fennakadás. Az egész ügymenet lényegesen gyorsabb és könnyebben menedzselhető, mint egy fejlesztési pályázatot megírni és levezényelni. Mivel egy ingatlanhoz képest jelentősen alacsonyabb a kihelyezett összeg, ezért nem, vagy csak kevéssé szigorodtak a feltételek. Van olyan banki partner, aki jelenleg csak euróban hajlandó deviza-alapú lízingszerződést kötni, és teljes egészében felfüggesztette a svájcifrank-alapú finanszírozást, de olyan lízingcég is akad, akinél minden változatlan formában érhető el.
Összességében a feltételek nem szigorodtak, de a bonitásvizsgálaton a hitelminősítő szigorúbban fogja a ceruzát. A minimumfeltételeket nem lehet egyedi elbírálással megkerülni és esetenként a lefektetett minimumnál (zárt végű lízingnél és tartósbérletnél ez 0%) nagyobb önrész felvállalását is kérhetik biztosítékként.
Az üzleti környezet tehát most is csak azt teszi, amit eddig is: folyamatosan változik. És most is azok fognak nyerni, akik ezt a változást képesek elfogadni és a saját hasznukra fordítani.
A szerző a Takforsys Üzleti Informatika Kft. ügyvezetője
Véleménye van?