Szerző: Dojcsák Dániel

2008. augusztus 11. 15:46

Kipróbáltuk: Cuil, a reménytelen Google-gyilkos

A keresőpiaccal kapcsolatban a Microsoft részéről is hangzott már el az, hogy lekéstek róla, globális szinten a piacot teljesen uralja a Google. Ennek ellenére néhány ex-Google mérnök megpróbálkozott a lehetetlennel: az újragondolt, tematizált találati lista elsőre csábító lehet, de a látvány sokszor a használhatóság kárára megy.

[HWSW] A keresőpiaccal kapcsolatban a Microsoft részéről is hangzott már el az, hogy lekéstek róla, globális szinten a piacot teljesen uralja a Google. Ennek ellenére néhány ex-Google mérnök megpróbálkozott a lehetetlennel: az újragondolt, tematizált találati lista elsőre csábító lehet, de a látvány sokszor a használhatóság kárára megy.

A Cuil (ejtsd: [kúl]) keresőt 33 millió dolláros alaptőkével indította útjára néhány ex-Google és ex-IBM alkalmazott. Legelső céljuk nem volt más, mint túlszárnyalni a Google némely mutatóit, mint például az indexelt lapok számát, amiről a Google azt állította, hogy a lehetséges legjobb eredményt képesek felmutatni. A Cuil 120 milliárd oldalt indexelt az interneten, ami szép szám, de nehezen bizonyítható, hogy ez több, mint a Google-é, hiszen ők már jó ideje nem publikálják ezen adatukat. Ráadásul a keresés felhasználók által is jobban preferált szempontja a találatok száma helyett, azok relevanciája, azaz odaillősége.

Kényelmes keresés

A Cuil fejlesztői abból indultak ki, hogy a keresés eredményei közül a felhasználók úgyis csak az első néhányat vizsgálják meg, tehát ide kell minél pontosabb találatokat helyezni. Mivel a kereséssel mindenki időt szeretne megspórolni, ezért a több millió találat nem jelent előnyt, ugyanis senki nem fogja azokat végignézni. Ez a különbség látszik is a két kereső között, hiszen a legtöbb kipróbált kulcsszó esetén a Cuil jóval kevesebb találatot számolt összesen. Sőt még önmagára is kevesebb találatot jelez (8512 vs. 3,6M), mint a Google rá.


Nemes egyszerűség

Lévén, hogy a 8512 találat is több, mint elég, így a kérdés valóban az, hogy a két kereső hogyan tálalja az első 10-20 linket. A Cuil kezelőfelülete még a Google-höz képest is egyszerű. A nyitóoldalon mindössze egy logót és egy fekete háttér előtti szövegbeviteli mezőt találunk, amibe begépelhetjük kíváncsiságunk tárgyát. A gépelés elkezdése után szinte azonnal megpróbálja a kereső kitalálni a keresőszót, számos variációt felajánlva. Ez a funkció a Google esetében is elérhető a Firefox Search bar esetén, míg a normál keresőnél ajánlatokat csak egy esetleges elgépelés után tesz. A Cuilban megjelenő találatokat egy háromoszlopos listába rendezi, hasonlóan egy híroldal felépítéséhez. A találatoknál igyekszik egy kis képet is mellékelni, megjeleníti az adott tartalom címét, egy rövid részletet a szövegből, illetve legalul a citált oldal linkjét, vagy annak elejét.

Így a találati lista átláthatóvá válik az egyszerű felhasználó számára, s az ismeretlen témákban való böngészéshez valóban ideális választás lehet. Míg a Google sikeres használatához a paraméterezés, az okos kulcsszavazás lehet a megoldás, addig a Cuil-nál a szűkítés elve hozhat eredményt. Beírva egy átfogóbb témakört vagy egy több tematikában is használt fogalmat, a kereső felosztja a találatokat, melyeket külön aloldalakon jelenít meg. Átkattintva bármelyikre, a beviteli mezőben is folyamatosan változik a keresőszó. Ezt tovább bővítve saját kulcsszavakkal végül eljuthatunk addig, hogy csupán 1-5 találat maradjon, melyek elméletileg teljesen megfelelnek számunkra.


Irreleváns találatok

Kizárólag amerikaiaknak

A referencia-keresések során viszont csúfosan alulmaradt a Cuil találati listája a Google-lel illetve a Yahoo-val szemben. Az első és legfontosabb szempont egy magyar felhasználó számára, hogy a mi anyanyelvünkön mennyire működik az új kereső. A Google-höz képest keresési találatok szempontjából azonnal hátrányba kerül, hiszen a Cuil nem tárol semmilyen adatot a felhasználókról, így azt sem veszi figyelembe, hogy az adott felhasználó milyen nyelvet beszél, illetve melyik országban tartózkodik.

Sőt, az első tapasztalatok alapján az angol nyelven kívül a relevanciája nem feltétlenül működik teljesen jól. Így például a Veszprémi Utcazene Fesztivál szavakra keresve ugyan kapunk 1400 találatot, de a rendezvény hivatalos honlapja csak a harmadik oldal alján kerül elő, addig többnyire blogbejegyzésekre és programajánlókra mutató linkeket sorol a Cuil. Cseh László nevére rákeresve a Cuil első helyen egy elavult amerikai linket hoz, fotót nem sikerül találnia, majd a többi helyen azért felbukkan a wikipedia-oldala, korábbi sajtómejelenések, adatbázisok, de semmi a cikk megírásának pillanatában két napos olimpiai ezüstérméről.

Ehhez képest a Google rendezési elve hasznosabbnak tűnik, hiszen az angol és a magyar nyelvű kereséssel is kapunk találatot az élettörténetére, illetve a teljesen aktuális eseményekre is, sőt egy egész fotókiállítást is rendezhetünk belőle, illetve a blogok és hírek között is bőséggel találunk megfelelő tartalmakat. Ez egy ideiglenes hatás is lehet a Cuil rendszerében, hiszen egy viszonylag fiatal keresőről van szó, aminek az algoritmusa is tanulhatja a felhasználók szokásait, választásait, illetve az sem biztos, hogy az indexelés sebessége elérte azt a szintet, amit a fejlesztők kitűztek.

Új, de máris elavult

A találati frisseségre egy még jobb példa az Intel új processzorának bejelentése, amiről az első cikkek körülbelül 24 órája jelentek meg. A Cuil a "Core i7", "intel core i7", "i7 core intel" keresésekre gyakorlatilag semmilyen, vagy nem odaillő találatokat hoz csupán, míg a Google már a reggeli órákban, gyakorlatilag percekkel az adott cikkek megjelenését követően dobta a megfelelő találatokat magyar és angol nyelven is.


A Google árnyékában

Egy adott termékre, mondjuk egy mobilkészülékre rákeresve a találati lista általában rendben van, viszont egy újabb hibára lehet figyelmes a felhasználó> a szövegek mellé gyakran nem a megfelelő képet társítja az algoritmus. Egy adott cikken belül nyilván nehéz felismernie, hogy a szövegben előforduló utalás miatt az illusztráció is egyezik-e majd. Annak ellenére, hogy ez egy nehezen kiküszöbölhető hiba, igen zavaró lehet. Ráadásul kép, videó, blogbejegyzés és hírek keresésére egyelőre nem specializálódott a Cuil, így ezekkel kapcsolatban össze sem lehet hasonlítani a Google-lel.

Kisigényűekre szabva

További gyengesége a keresőnek a paraméterezhetőség szinte teljes hiánya. Nyilván első körben az amerikai közönséget célozta meg, onnan is az idősebb, kevésbé IT edukált felhasználókat, de ettől függetlenül a normál kapcsolók (+,-," ") vagy a Google-ben már jól megszokott funkciók (pl.: site:, link:) bekerülhettek volna anélkül is, hogy tovább bonyolították volna a felületet. A beállítások között is mindössze a Safe Search és az automatikus kitöltés funkció kapcsolható ki, illetve be.

Végeredményben a Cuil, ahogyan több angol-szász blogger is írja, egyáltalán nem "cool". Viszont a digitális világhoz nemrégiben csatlakozott felhasználók tömegeiben még bízhat, hisz számukra a színes-szagos mindig többet ér, mint a jó minőségű. Olyan esetben, amikor a felhasználó nem tudja igazán, hogy mit keres, ott is jelenthet többletet a vizualitásban erősebb Cuil találati listája, de hosszú távon nem jósolunk nagy, világmegváltó jövőt neki. Nem eszik olyan forrón a kását, a világ legerősebb márkanevét nem lehetséges csak úgy megzavarni. A Google, Yahoo, Microsoft triumvirátus farvizén viszont sokáig elevezhet anélkül is, hogy bármiben megelőzné őket.

Véleménye van?

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról