Szerző: Bányai György

2008. augusztus 1. 09:36

Kipróbáltuk: Panasonic TZ5 ultrazoomos fényképezőgép

A Panasonic jelenlegi ultrazoom slágertermékét, a TZ5-öt fogtuk vallatóra, amely a lehető legkisebb méretben kínálja a széleslátószögről induló tízszeres optikai közelítést. Már a bevezetőben írhatjuk, hogy a gép melegen ajánlható mindenkinek.

[HWSW] A Panasonic jelenlegi ultrazoom slágertermékét, a TZ5-öt fogtuk vallatóra, amely a lehető legkisebb méretben kínálja a széleslátószögről induló tízszeres optikai közelítést. Már a bevezetőben írhatjuk, hogy a gép melegen ajánlható mindenkinek.

Első benyomások

A Panasonic a digitális fényképezőgépeivel már a kezdetek óta felhívta magára a figyelmet, a japán cég termékei mindig is az adott kategória éllovasai között foglaltak helyet. Az egyik első ilyen termék volt az ezredforduló előtti PV-DC2590, melynek két kártyahelyének egyikébe telefonmodemet lehetett csúsztatni, hogy akár egy szállodai szobából is haza lehessen küldeni az elkészült képeket. A gyártó az optikáit sem hanyagolta el, szorosra fonta kapcsolatát a Leicával, ami az adott kategória által elvártaknál jóval komolyabb lencséket szállított a készülő gépekbe, melyeknek egy része Leica márkanéven is piacra került. A TZ-5 optikája is a patinás gyártótól származik.

Panasonic DMC TZ-5

Száraz adatokkal nem tudjuk untatni az olvasót, mert a TZ5 technikai adatai egyáltalán nem unalmasak. A 103,3x59,3x36,5 milliméteres, 214 grammos gépváz ékszerhatású kivitele már első pillantásra rabul ejtő. Az illesztési híbáktól mentes burkolat finoman játszik a gumihatású bevonattal, a krómdíszekkel és a markolat rücskös műanyagbetétjével. A kezelőgombok elhelyezése szellős, egyben logikus is, ráadásul megvalósítható az egykezes kezelés, hüvelyk- és mutatóujjunkkal a gépet egy kézben tartva is elérünk minden funkciót.

A bekapcsolás után jön a második meglepetés, a gép nagyfelbontású, 460 ezer képpontos kijelzője hihetetlenül fényes és kontrasztos, direkt napsütésben is jól látható a rajta megjelenő kép, szinte gúnyt űz a nap erejével: fényerejét az automatika 11 lépésben állítja a környezeti fényviszonyokhoz. Nem kell takargatni, nem kell hunyorogni, a képmező, vagy a menü mindig jól olvasható. Nem is hiányzik az elektronikus kereső, amire a kompaktok tulajdonosai a tűző napon rendszerint ráfanyalodnak.

A TZ-5 28 milliméteres nagylátószögről kezd nagyítani, így a zoom másik végállása 280 milliméter, természetesen kisfilmes rendszerre átszámítva. Az optika fényereje a kompaktgépek között nem a legjobb, a zoomtól függően F/1:3,3-tól F/1:4,9 ig tartó értéknél már láttunk jobbat, igaz nagyzoomosoknál inkább a nagyobb optikák esetében. E fényerő mindazonáltal rossznak sem mondható, a rázkódásvédelem miatt elegendő.

Panasonic DMC TZ-5

Szögegyszerű és nagyon jó

A fényképező alapvetően automata üzemmódra termett, de a profi fotósok is lelhetnek benne örömet, akik egy könnyen használható komponálógépként használhatják a TZ-5-öt. A készülék nem kínál kézi beállíthatóságot, a blende- és a zár értékeire csak a 22 témamód segítségével, közvetve lehetünk hatással. E témaautomatika azonban egyike a legfejlettebbeknek, a kép témájához leginkább passzoló, legmegfelelőbb üzemmódot a gép teljesen automaikusan is kiválaszthatja. A fotózási kényelmet arcfelismerő autofókusz, automatikus vösösszem-eltávolító, intelligens ISO érzékenység-állító (mely részlegesen, a kép sötétebb részletein emel az értéken), és természetesen a többször említett optikai képstabilizátor fokozza.

Panasonic DMC TZ-5

A fényképezőben Venus IV képfeldolgozó proceszor található, mely jelentős előrelépés a korábbi verziókhoz képest. Legszembetűnőbb, azonnal látható javulást a magasabb ISO-beállítások mellett készült képek színtelítettségén láthatunk, a TZ-5 esetében az eddigieknél jóval kisebb mértékben szürkül el a kép a zajszűrés során. Az érzékenység általunk ISO 1600-ig állítható, de a gép speciális esetben ezt akár ISO 6400-ig is emelheti. A feldolgozóegység emellett 2,5 teljes felbontású kép elkészültét teszi másodpercenként lehetővé. A TZ-5 50 megabájtnyi belső memóriáját SD/SDHC kártyákkal válthatjuk ki, a fix tárolóra mentett képek a kártyára, illetve arról visszamásolhatók. A képfeldolgozó egységnek hála több mint háromszáz kép nyerhető ki a géphez illő lítiumion akkumulátorból teljes feltöltés után.

Panasonic DMC TZ-5

Használat közben

A TZ5-tel a lehető legegyszerűbb módon, azt előhúzva, zoomot állítva, majd exponálógombot nyomva használtuk, a képek készítését csak (és csak néha) minimális állítgatások előzték meg. A gép nagyon gyors, de az optika kiemelkedéséhez idő kell, ezalatt is kapunk képet a kijelzőn, így célratartani már ekkor elkezdhetünk. A fényképek jó minőségű, széltől-szélig éles képet adó optikáról tanúskodnak -- bár bezoomolt állapotban kismértékben veszítünk az amúgy kivételes élességből --, a színek élénkek, a látottakhoz képest talán kissé meseszerűbbek is.

Külön említést érdemel, hogy a gép körülbelül egy méteres távolságból, teljesen bezoomolt állapotban, makro-módban is képes úgy élességet állítani, hogy közben a fotózott, átlagos méretű mobiltelefon teljes egészében betölti a képmezőt.


Panasonic DMC TZ-5 tesztképek


Katt az eredetiért a képekre

A TZ-5 videofelvételi üzemmódja is elkápráztató, 1280x720 képpontos felbontásban ad 30 képkockás másodpercenkénti sebességet. Előfordul pár gépnél, hogy a feldolgozóegység lassúsága miatt az amúgy folyamatos mozi, néhány másodpercenként megakad, a Panasonic gépénél ilyesmit még e hatalmas felbontás esetében sem tapasztaltunk. A fókuszálás gyorsan megy, ráadásul a zoomot a filmfelvétel során is használhatjuk.

Bátran ajánlható

A Panasonic TZ-5 egy gyöngyszem, 76 ezer forintos ára a képességeihez mérten nem nevezhető túlzónak. A fényképező a kézi beállításokon kívül mindent tud, ráadásul jól, emellett élvezet használni, vagy akár csak ránézni is. A kézi állítás hiánya -- bár technikailag a TZ-5 alkalmas lenne rá -- érthető döntés a gyártó részéről: sokkal kevesebben vásárolnának a csőrös nagyzoomosokból a Panasonic kínálatából. Hátrányként maximum a kis képérzékelő miatt létrejjövő képzajt említhetnék, ám ez nem a gép hibája. Egy kompakt sokat adhat, azonban a zajszint tekintetében nem versenyképes egy tükörreflexes gép nagyméretű érzékelőjével. Ha a TZ-5-re kompaktgépként tekintünk, nem fogunk benne csalódni.

TZ-történelem
A Panasonic elsőként vezette be kompaktfényképezőgépeiben az optikai, lencsetag mozgatásának elvén üzemelő rázkódásvédelmet, mely ma már a legolcsóbb gépeiben is alapfelszereltség. Ezzel a lehetőséggel kombinálta azokat a nagyzoomos gépeit, melyek igazán előnyt kovácsolhattak ebből, ilyen volt a 2002-ben hatalmas sikert aratott DMC-FZ1 is amely a tizenkétszeres zoomra képes, rázkódásvédett optikát akkor még két megapixeles képérzékelővel kombinálta.

Az FZ sorozat egyik meghatározó tagja a FZ-20 volt, amely 2004-től az egyik legkedveltebb nagyzoomos gép volt, szinte verekedtek érte a természetfotósok. Ez volt az a gép, amelyet használtan két nap alatt el lehetett adni a vékonyabb pénztárcával használt fényképezőt keresőknek. Az FZ-20 öt megapixeles képeket készített, bár a fotók kék színt tartalmazó részletei igen zajosak voltak, ezt kivételes képességei miatt szinte minden tulajdonos elnézte. A megnyerő képességek között a bezoomolt állapotban is kiváló makróképesség állhat első helyen, amely segítségével lehetővé vált, hogy másfél méterről fotózzunk le úgy egy gyíkot a Citadella kövein, hogy az teljes egészében betöltse a képmezőt. Ez a nagyon hasznos lehetőség azóta az összes nagyzoomos Panasonic sajátja, így a TZ5-é is.

Idővel az összes gyártó csatlakozott a tízszeres optikai közelítésre képes gépek előállítóihoz, a kategóriát 2003 nyarán a Fuji hozta igazán lendületbe alacsony árú FinePix S5000 gépével, melyet kis túlzással az is megvásárolhatta, aki addig csak egy háromszoros zoommal szerelt kompaktban gondolkodhatott. A verseny egyre szorosabbá vált, ki kellett találni valami újat, megjelentek a zsebrevágható ultrazoomos gépek. Első ilyen a 2005 nyarán bejelentett Nikon Coolpix S4 volt, mely parányi gépvázában több korábbi Nikon géphez hasonlatosan elfordítható optikával és hat megapixeles érzékelővel szerzett rajongókat.

Panasonic TZ-1

A TZ-sorozat első tagja, a TZ1 2006 februárjában a világ legkisebb tízszeres közelítésre alkalmas fényképezője volt, a parányi gépházba olyan Leica optika került, mely a rejtett optikákat alkalmazó fényképezgépekhez hasonlatosan egy prizmával térítette el a képérzékelő szenzorhoz a fény útját. Bár az optika tubusa minimálisan kiemelkedett a gépházból, nagyobb mozgást egy prizma mögött, a fény beesési szögéhez képest 90 fokkal elfordítva, a burkolaton belül tette meg az optika nagyobb része.

Ezt a prizmás megoldást aztán az újabb TZ-sorozatú gépek már nem alkalmazták, már a nagylátószöget kínáló TZ2 és TZ3 testvérek is hagyományos, ám háromszoros közelítésre alkalmas optikákkal megegyező méretű lencsékkel adták a tízszeres közelítést. A jelen tesztünk alanya is ilyen, melybe két utóbbi gép optikáját a gyártó szinte változatás nélkül emelte át.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról