Atom néven kerülnek piacra az Intel ultramobil chipjei
Atom márkanéven dobja piacra új, ultramobil területre szánt chipjeit az Intel, mellyel azok apró méretére kíván utalni. A korábban Silverthorne kódnéven ismert processzor és a hozzá tervezett Poulsbo chipkészlet egy új fejlesztési ágat képeznek, és architekturális szempontból is radikálisan különböznek a hétköznapi PC-chipektől.
Atomkicsi, atomolcsó, atomkeveset eszik
A Silverthorne családot az Intel kifejezetten az ultramobil, valamint olcsó kliensek (például vékony kliensek) területét szem előtt tartva fejlesztette ki. A Silverthorne mikroarchitektúrája nem tekinthető egyetlen jelenlegi, vagy korábbi Intel processzor egyeneságú leszármazottjának, noha a korábbi tapasztalatok, megoldások egy részét kétségtelenül felhasználták a mérnökök. A Silverthorne kifejezetten a mobil internet terminálokat célozza, míg derivatívája, a Diamondville magasabb órajeleken és PC-chipset társaságában az olyan ultrahordozható notebookokat, mint az ASUS Eee PC, valamint vékony klienseket.
Az Intel 45 nanométeres eljárásán implementált egymagos chip mindössze 47 millió tranzisztorból épül fel és 25 négyzetmilliméter területű, szemben például a szintén 45 nanométeres technológiával termelt Penryn-magos Core 2 Duo 410 millió tranzisztorával és 107 négyzetmilliméterével. A miniatűr fizikai méretek rendkívül alacsony, néhány ezer forintos termelési költséget és kompaktabb rendszereket eredményeznek.
A Silverthorne utasításkészlete megegyezik a Core 2 Duóéval az Intel ígérete szerint, vagyis minden arra optimalizált szoftver újrafordítás nélkül lesz képes futni rajta -- támogatja a 64-bites végrehajtást és az SSE4 vektorkiegészítéseket is. Az új mikroarchitektúra fele olyan széles, mint a Core, négy helyett órajelenként kettő utasítás dekódolását tudja elvégezni legfeljebb, továbbá nem rendelkezik soronkívüli végrehajtással, vagyis hiányzik belőle az x86-os processzorokban a Pentium Próval több mint egy évtizede debütált komplex dinamikus utasításütemezés és újrarendezés. Az Intel azt ígéri, teljesítménye így is eléri egy Banias (legelső Pentium M) szintjét.
Az alacsony tranzisztorszámnak, az alacsony fogyasztást szem előtt tartó felépítésnek, és egy mélyebb, nyugalmi C6-os energiaszint bevezetésének köszönhetően a Silverthorne rendkívül takarékosnak ígérkezik: az Intel állítása szerint energiafelvétele az ultraalacsony feszültségű Dothan (90 nanométeres Pentium M) tizedére csökkenthető. A Silverthorne és Diamondville termékek thermikus kerete (TDP) 0,6 és 2,5 watt között alakul majd, az órajel pedig elérheti az 1,8 gigahertzet -- összehasonlításképpen a Penryn egy maggal 1,4 gigahertzet ér el 5,5 wattból. Az 512 kilobájt méretű másodszintű gyorsítótárral bíró lapka kétmagos változata tervezés alatt áll.
Centrino Atom
A Silverthorne és a Poulsbo chipset alkotta Menlow platform, mely kifejezetten a kézi mobil internet terminálok (mobile internet device, MID) területét veszi célba, Centrino Atom néven mutatkozik be, a hírek szerint még az év első felében. A Poulsbo egyetlen magas integráltságú chipből épül fel, és DDR2 memóriát hajt meg. Az Intel jelenlegi ultramobil platformja, a McCaslin gyakorlatilag csak egy "elavult", alacsony fogyasztású Centrino-platform (Sonoma), így alkalmatlan MID-ekhez, valamint messze nem ideális UMPC-khez sem, ami erőteljesen megmutatkozik azok méretein, akkumulátoros üzemidején. A Menlow mérete negyede lehet a hagyományos rendszerekének, miközben fogyasztása is nagyjából negyedére szorítható vissza.
Az Eee PC-hez hasonló notebookokba, melyeket online orientáltságuk miatt netbooknak titulál a chipgyártó, olcsó desktopokba és vékonykliensekbe szánt Diamondville társaságát Intel 945GME chipset képezi majd, mely DirectX 9-es GMA900/950 grafikus gyorsítót integrál. A Shelton kódnévvel illetett platformra alapozva az év közepe táján, második felében számos gyártó mutat be majd notebookokat, köztük az Acer, a HP, illetve várhatóan az MSI és a Gigabyte is.
A Diamondville riválisa a VIA ambíciózus Isaiah processzorra, melyről nemrég lebbentette fel a fátylat a vállalat. Az AMD jelenleg nem rendelkezik versenyképes termékkel ezekben a szegmensekben. A Bobcat kódnéven fejlesztett alacsony fogyasztású chipjének várható képességei, vagy megjelenésének időpontja nem ismert, míg az ultraintegrált, grafikus maggal is bíró Swift processzora csak 2009 második felére esedékes. A Silverthorne és Menlow vonal már az olyan ARM licenccel dolgozó processzorgyártóknak is versenyt támaszt a jövőben, mint a Texas Instruments, a Samsung vagy a Qualcomm, ahogyan a mobiltelefonok egyre inkább multimédia internet terminálokká alakulnak át.
[+] VIA Isaiah: egy ígéretes architektúra
Az Intel nem kis reményeket fűz az ultramobil irányhoz. Paul Otellini elnök-vezérigazgató szerint a Pentium processzor óta ez lesz az Intel legnagyobb dobása. A vezér elmondta, a vállalat 2011-re több milliárd dolláros bevételt vár több tízmillió eladott készülék mellett, melyet a már korábban tárgyalt három, robbanás előtt álló szegmens fog együttesen generálni (UMPC, MID, netbook, nettop, vékony kliensek). Otellini várakozásai szerint a Menlow és a Shelton olyan lesz ezeknek a területeknek, mint amilyen a Centrino volt a notebookoknak.
Hogy mennyire komolyan gondolja a vállalat ezt az új ágat, azt Anand Chandrasekher érzékeltette az őszi Intel Developer Forumon. Az ultramobil csoport vezetője a 2008 első felére várt Menlow-t nagyjából 1 évvel követő platform prototípusát is bemutatta a közönségnek. A Moorestown kódnévre hallgató fejlesztéstől a vállalat igazi áttörést vár: a rendszer lelke, a processzor, a grafikus mag és a memóriavezérlő egyetlen chipre kerül integrálására, egy- és kétmagos változatban is elkészül majd, és DDR2-nél alacsonyabb fogyasztású DDR3 memóriát kezel majd. A Moorestownra épülő eszközöktől az Intel már egésznapos működést remél 3D-gyorsítás és HD-videolejátszás mellett.