Kipróbáltuk: háromszoros adatátvitel a Netgear újgenerációs Wi-Fi-routerétől
Az amerikai Netgear az elsők között, már tavaly piacra dobott olyan vezeték nélküli eszközöket, melyek a még mindig szabványosítás alatt álló, csak vázlat szintjén létező 802.11n specifikációnak megfelelően készültek.
Az amerikai Netgear az elsők között, már tavaly piacra dobott olyan vezeték nélküli eszközöket, melyek a még mindig szabványosítás alatt álló, csak vázlat szintjén létező 802.11n specifikációnak megfelelően készültek. Az úttörésnek azonban komoly buktatói is voltak, kompatibilitási problémák, teljesítménygondok okoztak csalódást a felhasználóknak, akik az internetes fórumokat felhasználva kürtölték világgá nemtetszésüket. A 802.11n specifikációból tavaly jelent meg a második változat, melyet már a Wi-Fi Alliance is minősíteni kezdett, sőt, egy logót is készítettek, mely már némi támpontot adhat a "bevizsgált" készülékeket keresőknek.
Régi zene
A Netgear WNR854T típusjelzésű, a RangeMax Next Wireless-N Router Gigabit Edition hangzatos nevet viselő terméke nem új, körülbelül másfél éve létezik, azonban most érkezett hozzá egy frissítés, mely amellett, hogy kisebb hibákat javít, állítólag új életet lehel a vezeték nélküli kapcsolatokba. Szerkesztőségünk egy szintén Draft-N minősítésű, PCMCI kivitelű Netgear WN511T adapterrel tesztelte, vajon hogyan teljesülnek az ígért sebességek és lefedettségek. Fontos, hogy a router firmware-ének telepítését követően a RangeMax Next vezeték nélküli adapterek meghajtóprogramját is frissíteni kell a legutolsó, 2007 júliusában megjelent változatra, a korábbiakkal nem fog szót érteni.
A dizájnos router üzembehelyezése a színkódos csatlakozókkal, érhető feliratokkal laikusoknak is egyszerű, a beépített antennák pedig egyszerre hátrányosak és előnyösek. Előnyösek a finnyásoknak, mert nem áll ki hátul három antenna a routerből, így az szép letisztult maradhat, akár az asztal éke is lehet színesen villódzó ledjeivel, hátrányos viszont a barkácsoló kedvűeknek, mert nem tudják a gyári megoldást saját, esetleg nagyobb nyereségű antennákra cserélni. A barkácsolók azonban valószínűleg egyébként sem a Netgear routerét, hanem valami minilinuxos megoldást választanának.
A gigabites portokkal rendelkező vezeték nélküli router teljesen átlagos webes konfigurációs felületetet és beállítási lehetőségeket nyújt, a telepítést pedig a CD-n kapott Smart Wizard szoftver egyszerűsíti. Amennyiben a hagyományos, kézzel konfigurálós utat választanánk, a Netgear logikusan felépített menüt és jól érthető magyarázatokat biztosít ehhez. A tesztre kapott router valami megmagyarázhatatlan okból németül akart társalogni velünk, a kézi frissítést követően azonban már angolul szólt hozzánk.
A biztonságról WPA és WPA2 titkosítás gondoskodik, a WEP-ről szót ejthetünk, de teljesen feleslegesen, ez a védelem ma már semmilyen biztonságot sem nyújt. Az internet felől érkező támadásokat kettős tűzfal fogja meg, a számunka fontos csomagok célba érkezéséről az UPnP-vel vagy kézzel nyitható portok gondoskodhatnak. A dinamikus IP-címosztás mellett MAC-azonosítók alapján fix IP-címeket is adhatunk egy-egy hálózati eszközünknek, noteszgépünknek -- a sikeres portforwardhoz ez kell --, egyszerűvé téve a noteszgépek beállítását, amelyek így maradhatnak DHCP-s, azaz automatikus konfiguráláson. Na de hogyan teljesített a router?
Szakít
Tesztünk során a közkedvelt NetStumblerrel, annak is legutolsó, 0.4.0-es változatával próbáltuk mérni a jelszintben tapasztalható különbségeket egy La Fonera és egy 802.11g szabvánnyal kompatibilis, szintén Netgear vezeték nélküli routerhez képest. Tetszetős képernyőmentések nem véletlenül nem kerültek a cikkünkbe: a NetStumbler valamiért egy-két percet követően egyszerűen elvesztette a fonalat, és nem volt hajlandó adatokat szolgáltatni, grafikont rajzolni. A próbát nem steril körülmények között, hanem egy társasházi lakásban ejtettük meg, néhány környékbeli Wi-Fi nagyon gyenge jele zavarhatta csupán routereinket.
A kompatibilitás sokat fejlődött. Míg korábban problémáink voltak egy 802.11b-s adapterrel és a Netgear egy korai 802.11n-es routerével, ehhez a készülékhez minden kipróbált vezeték nélküli hálózati adapter sikeresen kapcsolódott, annak ellenére, hogy a konfigurációs menüben a 802.11n teljesítménye volt előnybe helyezve a kompatibilitással szemben.
Az új generációs routerek fő újdonsága a MIMO technológia, melyet néhány gyártó 802.11g-s termékébe is implementált. Ez a technológia több szabadon rendelkezésre álló sávot, és további antennákat használ fel az adatcsomagok párhuzamos továbbítására, ezzel lehet megnövelni a sávszélességet. Egyes szakértők szerint a MIMO használata nem áldás, hanem átok: tovább növeli az elektromos zajt otthonunkban és az éterben. A 802.11b és 802.11g szabványnak megfelelő adapterek természetesen nem tudnak profitálni a több antennából, több csatornán párhuzamos adásból és vételből adódó előnyből, itt csak 54 és 11 megabit/s-os névleges adatátviteli sebesség áll rendelkezésre, melynek továbbra is csak körülbelül a fele a valósan elérhető.
A 802.11n-es adaptert használva viszont kibújt a kisördög a routerből, a linksebesség az elérhető maximális 300 Mbps-sel jött létre azonos szobában tartózkodva. Bár az arány sokkal rosszabb, az adatátviteli sebesség jelentősen nő, többszöröződik: körülbelül 9-10,5 megabájt/s-os sebességgel tudtunk adatokat másolni egyik számítógépről a másikra, 73-83 megabit/s között ingadozott a vezeték nélküli, valós adatátviteli sebesség. Ez a 802.11g-vel elérhető maximális sávszélesség körülbelül háromszorosa. A noteszgéppel egy másik szobába átvándorolva a linksebesség is csökkent, illetve az elérhető adatátvitel is, a 40-45 megabit/s-os érték is azonban még így is a kétszerese volt a g-s szabványú router maximális teljesítményének.
A Netgear WNR854T gigabites portjairól sajnos csak közvetett adataink állnak rendelkezésre, két gigabites számítógép híján ezt egyszerűen nem tudtam leteszteni. A netszerte fellelhető bemutatók azonban igen kellemes adatátviteli sebességekről emlékeznek meg, 420-460 megabit/s-os, azaz 50-55 megabájt/s-os adatátviteli sebességre is képes vezetékekkel a router. Amennyiben valaki elsősorban ilyen céllal, otthoni villámgyors vezetékes hálózat építéséhez venné a Netgear készülékét, nem nagyon csalódhat.</p
Lefedettség
A lefedettség terén is jelentős növekedést ígér a Netgear, ezt azonban "élő körülmények között folytatott" tesztünkkel egyáltalán nem tudtuk igazolni. A jelszint a NetStumbler néhány perces működése szerint szinte hajszálpontosan ugyanakkora volt mindenhol, mint a referenciaként használt g-s routerekkel, sőt, a PCMCIA-adapter használata némileg rosszabb választás volt ilyen esetben, mint a notebook beépített adaptere. Ez a miniPCI Wi-Fi-adapterhez csatlakoztatott, noteszgépbe épített, nagyobb antennából eredhetett, egy bizonyos távolságon túl már mérhető különbséggel járt az Atheros-lapkás noteszes Wi-Fi használata.
A Netgear routere jól teljesített, adatátviteli sebességben sikerült őszinte meglepetést okoznia. A WNR854T azonban csak szintén 802.11n-es adapterrel nyújtja ezt a sávszélességet, a több csatorna használtából eredő előny pedig a sűrűn lakott lakótelepeken, városok belvárosában semmivé válhat a környező lakások Wi-Fi-je okozta hatalmas zaj miatt. A nagy sávszélesség előnyeit elsősorban állományok másolásánál tudjuk kihasználni, de jól jöhet nagyobb bitrátájú, esetleg nagyfelbontású videók streamelésénél is az otthoni hálózaton, azonban fontos tudni, hogy saját tesztünk eredményei egyáltalán nem biztos, hogy az olvasónál is megismétlődhetnek, tekintettel az eltérő körülményekre.
A Netgear WNR854T routert és WN511T PCMCIA adaptert Amden Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.
Véleménye van?