A Sonynak csak húsz év után sikerült megbuktatnia Kutaragit

[HWSW] Múlt héten bekövetkezett az, ami már régóta várható volt: Kutaragi Ken, a PlayStation atyja lemondott a Sony Computer Entertainment International (SCEI) elnök-vezérigazgatói posztjáról. Az űrt nem meglepő módon Hirai Kazuo tölti majd be, aki már tavaly átvette az operatív feladatokat Kutaragitól, miután az SCE amerikai leányát vezette éveken át. Kutaragi megbuktatásában természetesen a PlayStation 3 (PS3) körüli problémák is szerepet játszottak, a valódi okokat azonban a mérnök személyiségében és több évtizedes pályafutásában lelhetjük fel.

Húsz év után sikerült

Kutaragi, aki Howard Stringer elnök-vezérigazgató személyes tanácsadójává bukik fel, lényegében már decemberben elvesztette a SCEI irányítását. Két héttel a PS3 japán és amerikai rajtját követően Hirainak adta át a stafétabotot, aki a globális tevékenység elnökévé és operatív vezérévé vált. A Sony kommünikéje természetesen akkor és most is igyekezett a Kutaraginak nyilvánvalóan visszalépést jelentő változást előrelépésként beállítani. A nyugdíjazás június 19-ével lép életbe.

Kutaragi

A Sony számára stratégiai fontosságú PlayStation 3 hosszas vesszőfutása során Kutaragi oktatnivalóan rosszul kommunikálta, és hibát hibára halmozva kezelte a problémákat, ami végül rendkívül negatív kicsengésű pr-fiaskókhoz, és számos "PlayStation-közeli" fejlesztő eltávolodásához vezetett. Kutaragi nyilatkozataiban újra és újra túlvállalta magát, arrogáns kijelentéseket tett a PS3 képességeire és a konkurenciára nézve, majd alulteljesített: a gép sokat késett, az ígértnél kevesebbet tud, és jóval drágább a rivális konzoloknál. Kutaragi ráadásul a Sony elektronikai részlegét is nyilvánosan is bírálta a késések kapcsán, ami Japánban kifejezetten durva cselekedetnek számít.

A vállalatok történelmében ugyanakkor egyáltalán nem ritka, hogy ilyen helyzetben érintetlenül maradnak a vezetők. Gondoljunk csak Scott McNealy és a Sun Microsystems esetére, de a feltámadt Steve Jobs és az Apple is megérne egy misét, hogy két technológiai vállalatot citáljunk. Hogy miért? Talán mert az igazgatótanácsokban sokszor nincs meg a kellő elszántság, hogy nehéz időkben fejezzék le a céget, és keressenek új vezért, és talán mert az aktuális vezető, akivel sokszor személyesen is jóban vannak, el tudja hitetni, hogy ismeri a megoldást. Kutaragi esetét az különbözteti meg ezektől, hogy a Sonyn belül nagyon is megvolt az akarat az eltávolítására.

Az arcátlan mérnök

De mi magyarázza a Kutaragi ellen feszülő belső erőket, mikor a Sony az 56 éves férfinek köszönheti a PlayStation márkát és a rengeteg profitot termelő piacvezető pozíciót? Kutaragi több mint három évtizedes pályafutása során folyamatosan konfliktusba keveredett feletteseivel és kollégáival, és mindig a saját feje után ment, akár az utasításokkal szemben is. Személyiségét jól jellemzi, hogy mérnök korában, a nyolcvanas évek második felében a Sony tudta nélkül, titokban tervezte meg a Nintendo SNES (Super Nintendo Entertainment System) audiochipjét. Ironikus módon tehát Kutaragi keze nyoma elsőként egy Nintendo konzolban bukkant fel a konzolpiacon.

Átlagos körülmények között Kutaragi pályafutása ekkor véget ért volna, és meg sem születik a PlayStation, így a játékipar sem így nézne ki ma. Kutaragit azonban megmentette a Sony akkori vezére, Ohga Norio, aki a zsenit látta a mérnökben. A Nintendóval fűzött kapcsolatok is zöld utat kaptak, Kutaragi pedig végképp elásta magát a Sony vezetésének szemében, mint egy kivételezett fekete bárány.

Kutaragi karrierjének második krízisét akkor élte, mikor a Nintendo felrúgta a SNES-hez készült CD-olvasóról szóló megállapodást, mivel az feljogosította volna a Sonyt, hogy Sony Play Station néven forgalmazzon egy CD-meghajtóval integrált, SNES-kompatibilis konzolt, amire ráadásul a Sony adhatott volna ki tartalmat.

Ohga ismét közbelépett, és a mindig a csúcstechnológiát kergető Kutaragi tovább folytathatta munkáját egy korszerű konzol megalkotásában. Első próbálkozása, egy vélhetően SNES-kompatibilis gép kudarcba fulladt ugyan de a második projektje, egy teljesen új fejlesztés eredményeként megszületett a CD-alapú csúcskonzol, PlayStation néven.

A legelső önálló Sony Play Station, mely került piacra

A többi történelem, a PlayStation, Kutaragi ellenlábasainak legnagyobb bánatára -- és talán meglepetésére -- hatalmas sikert aratott, kiütötte a Nintendo 64-et, és letakarított a színről minden egyéb próbálkozást -- ki emlékszik ma már az Atari Jaguarra, vagy a Sega Saturnra? A PlayStation hatására Kutaragi vezényletével megalakulhatott a SCEI és megszületett a PlayStation 2, mely felülmúlta elődjének produkcióját -- 2000-es megjelenése óta 120 millió gép és hozzájuk 1,2 milliárd játék kelt el.

A PS és PS2 letarolta a játékpiacot, és bár jelenleg a Nintendónak tulajdonítják, hogy további bővíti a játékosok körét a DS és Wii gépeivel, a videojátékokat a PlayStationök tették tömeges szórakozási formává, kezdve a kisgyerekektől a kemény magnak számító tizen- és huszonéves fiatalokon át a harmincas-negyvenes korosztályig, új kategóriákat és kultikus játékokat teremtve. Az innovatív Wiimote előtt már volt EyeToy Play, SingStar, Guitar Hero vagy Dance Revolution táncszőnyeggel, mely műfajokat a PS2 sikere tett mainstreammé.

PlayStation 1-2-3

Mindez azonban nem változtat azon, hogy a PlayStationök sikerei csak megvédték a megalománnak és arrogánsnak tartott Kutaragit a Sonyn belüli harcok során, nem pedig megerősítették. Kutaragi a Sony nehéz éveiben érinthetetlen volt, tekintve hogy az általa vezetett SCEI az elektronikai részleg bukdácsolása alatt a cég legnagyobb profitgyára és márkájának ápolója volt.

A PS3 kapcsán Kutaragi folytatta eddig bevált módszereit: egyszerűen csúcshardvert ígért és akart létrehozni, kevéssé törődve a piaci igényekkel, megtérülési mutatókkal, szoftverekkel vagy a partnerekkel. Kutaragi hardverközpontú megközelítésére jellemző, hogy az első, immár tizenhárom éves PlayStationt sokan a mai napig az egyik legjobb zenei CD-lejátszónak tartják.

Ezúttal azonban a mérnökből lett menedzser nagyobbakat "botlott" annál, hogy a üzletember Stringer tovább tűrje ténykedését. Kutaragi többek között minden jel szerint elrejtette a PS3-mal kapcsolatos fejlesztési költségek egy jelentős részét, azáltal, hogy az átmenetileg fennhatósága alá tartozó elektronikai és félvezető részlegek között terítette szét az irgalmatlan, vélhetően több milliárd dollárra rúgó végösszeget. A hivatalos verzió szerint is legalább 400 millió dollárba került csak a Cell processzor kifejlesztése, nem beszélve a gyártásához szükséges további sokszázmilliós félvezetőipari beruházásokról

Ehhez társult még a Kutaragi személye körül immár a nyilvánosságban is kialakuló ellenszenv, ami kihatott a Sonyval korábban szoros kapcsolatokat ápoló fejlesztőkkel való viszonyokra is. A PS3 számos kasszasiker (Grand Theft Auto, Devil May Cry, Final Fantasy stb.) exkluzivitását elvesztette, a játékok nem álltak készen rajtra, ahogyan az online rendszer sem. Pedig a PS3 esetében Kutaragi csak ugyanazt tette, ami korábban sikerre vitte az elődöket, és átformálta az iparágat, ezúttal azonban láthatóan túl messzire ment, és ez a pozíciójába került. Ha a PS3 meg is ismétli elődei sikerét (ne feledjük, a korábbi PlayStationök is váratlanul, minden látszólagos körülmény ellenére arattak), azt Kutaragi már csak messziről nézheti.