Egy Itanium-alapú rendszeren futnak leggyorsabban a solarisos alkalmazások
Az Intel Developer Forum (IDF) szerdai napján Pat Gelsinger, az Intel vállalati csoportjáért felelős igazgatója olyan Itanium-alapú szervereket prezentált a publikum előtt, melyek SPARC processzorokra és Solaris operációs rendszerre írt alkalmazásokat futtattak -- nem is akárhogyan.
Nem csalás, nem ámítás
Pet Gelsinger, némi mosollyal az arcán közölte egy hatvannégy foglalatig skálázódó Hitachi-szerver előtt állva: "Hölgyeim és uraim, az ipar legnagyobb teljesítményű SPARC-gépe az az Itanium platform, melyet ma látnak", majd hozzátette: "Valamiért úgy gondolom, Scott McNealy [a Sun híres/hírhedt vezére] valószínűleg ezt nem élvezné annyira, amennyire én."
Az előadáson bemutatott kiszolgáló mellett a Hitachi külön standon demózza saját BladeSymphony gépét, mely szintén Solaris/SPARC szoftvereket futtat. A Hitachi szerint a kétmagos Itanium 2 chipek segítségével a natív Solaris/SPARC alkalmazások gyorsabban futnak, mint natív SPARC-hardveren. A bemutató alkalmával a Solaris/SPARC-szoftverek linuxos környezetben kerülnek végrehajtásra, azaz közben linuxos alkalmazások is futhatnak.
A produkció titka a mindössze néhány éve ismertté vált Transitive technológiájában rejlik. A Transitive QuickTransit nevű szoftvere segítségével elméletileg lehetséges bármely szoftverplatformot bármilyen hardveren futtatni -- ehhez azonban természetesen meg is kell valósítani a támogatást. A szkeptikusok számára figyelemre méltó lehet, hogy az Apple Intel-alapú gépein a QuickTransit technológiája biztosítja, hogy azok futtassák a PowerPC processzorokra írt kódot.
A QuickTransit elméletileg nem teszi szükségessé a kód módosítását, a natív bináris változtatás nélkül futtatható "idegen" hardveren. A szoftver egyfajta virtualizációt végez, vagyis az alkalmazások számára nem érzékelhető, hogy valójában milyen architektúrán, környezetben futnak. A QuickTransit futás-időben dekódolja a Solaris/SPARC binárisokat, köztesnyelvre fordítja, majd optimalizált kódot állít ellő az "alatta" futó operációs rendszer számára. A rendszer- és API-hívásokat szintén képes megfeleltetni, vagy észrevétlenül leutánozni. (A technológiát részletesebben tárgyalja egy HWSW-cikk.)
A Transitive állítása szerint a kétmagos Montecito chipekkel nagyjából 10 százalékkal nagyobb teljesítmény érhető el a dinamikus fordítás jelentette veszteség ellenére is, mint a jelenleg elérhető legerősebb UltraSPARC IV+ chipekkel, míg a Sun ügyfeleinél tömegével található korábbi rendszerekkel összehasonlítva 200-400 százalékos teljesítményt produkál. A Solaris/SPARC kódot a Transitive egyelőre x86-os és itaniumos Linux-környezetben támogatja.
A QuickTransit működéséhez elméletileg nem szükséges más, mint két csomagot (RPM) telepíteni. A szoftver automatikusan működésbe lép, ha "idegen" kód kerülne végrehajtásra, semmiféle alkalmazás-specifikus beállítás nem szükséges, a technológia a teljes transzparencia ígéretével érkezik a felhasználói szinten futó Solaris/SPARC szoftverek felé.
Kétélű kard?
A vállalat repertoárjában ezen túlmenően megtalálható az IRIX/MIPS Linuxon és Itaniumon való támogatása is, melyre az SGI-nak van szüksége, mivel hamarosan végleg megszünteti régi rendszereinek forgalmazását. Az SGI IRIX/MIPS rendszereinek jelentős installációs bázisa található meg világszerte, számos esetben a kormányzati szektorban, ahol nemzetbiztonsági, katonai célú feladatokat látnak el. Ezen ügyfelek számára stratégiai jelentőségű a rendszerek működésének fenntartása.
Figyelemre méltó az is, hogy az IBM a Transitive-vel azon dolgozik, hogy a Power processzoraival szerelt System p UNIX-szerverek futtassák a Linux/x86 szoftvereket, mellyel nyilvánvaló módon rendszereinek Linux-támogatását kívánja megerősíteni. A Linux napjaink leggyorsabban terjedő szoftverplatformja, és elsősorban a UNIX-rendszerek számára okoz kellemetlen pillanatok a vállalati szerverpiacon, nem tagadva a Windows számára jelentett versenyt sem.
SPARCtalanítás
Az IDF alkalmával megtartotta első gyűlését a platform támogatására iparági szereplőkből alakult Itanium Solutions Alliance (ISA), ahol az Itanium-platformban érintett vállalatok képviselői találkozhatnak egymással. Ezzel együtt a Transitive belépett az ISA-ba, mellyel szándéka, hogy solarisos szoftverfejlesztők számára nyújtson támogatást és licenceket, hogy alkalmazásaik probléma nélkül, perceken belül futtathatóak legyenek Itaniumon. Az ISA 2005 novemberében alakult, hogy növelje az Itanium támogatottságát, tagjainak száma mára elérte a 100-at, míg részben erőfeszítéseinek köszönhetően a platformon elérhető alkalmazásokból több mint 10 ezer található.
A Transitive segítségével az Intel és az Itanium-szerverszállítók nyilvánvaló célja, hogy minimalizálják a különböző rendszerek közötti átjárhatóság költségeit, elősegítve a migrációt. Nem véletlenül esett a választás a Solaris/SPARC-ra, ugyanis a Sun Microsystemsnek hatalmas ügyfélköre van, miközben kínálata egyértelműen gyenge a konkurenciához képest.
A Sun egy vezetőjének korábbi nyilatkozata alapján a telepített rendszerek értéke eléri a 100 milliárd dollárt. A Sun gyakorlatilag a dotkom-láz kimúlása óta szenved, szerverpiaci forgalma évről évre zsugorodik, miközben termékfejlesztsek sorozatos törlését és csúszásait követően képtelen teljesítményben felvenni a harcot legnagyobb ellenfeleivel, az IBM Powerrel, és az Intel Itaniummal.
Az Intel és partnerei (HP, Fujitsu, Hitachi, NEC, SGI, Bull, Unisys) figyelme azonban nem korlátozódik a Sun ügyfeleire. Idő kérdése, és beindul az IBM rendszerein használt szoftverek hivatalos támogatása is, a hírek szerint folyik a mainframe-eken használt z/OS, valamint OS/390 operációs rendszerekre írt alkalmazásoké. Az egyedi, elszigetelt szoftverplatformok képezik az elsődleges eszközt ahhoz, hogy a szállítók magukhoz láncolják ügyfeleiket -- ez az a faktor, melyet a Transitive tűz alá vett.