Mozifilmek restaurálására dolgozott ki megoldást a HP
A klasszikus mozifilmek fizikailag sérülékenyek: vonzzák a port, könnyen karcolódnak, zsugorodnak és fakulnak, sokféle módon romlik a minőségük az idők során. Az alkotások megőrzése komoly feladat elé állítja a filmstúdiókat, a szalagok kézi restaurálása nem csak időigényes, hanem költséges is.
Nem csak a megőrzéshez szükséges
A restaurálás azonban nem csak a kultúrális vagyon megőrzése miatt fontos, hanem óriási üzleti lehetőség is: valahányszor új terjesztési médium tűnik fel a piacon, a klasszikusokat is újra kiadják, ezt most a Blu-ray és HD DVD megjelenése indokolhatja. Ilyenkor a stúdiók nagy felbontással digitalizálják a filmek minden egyes kockáját, azonban ekkor a szennyeződések, karcolások és minden más, az eredeti képkockákon lévő hiba is átkerül a digitális másolatra -- szintén nagy felbontással. Ezeket később kockáról kockára haladva, "kézzel" kell eltüntetni, ami rengeteg időbe és pénzbe kerül.
A HP és a Warner Bros. Motion Picture Imaging szakemberei most egy olyan megoldást dolgoztak ki, amely a restaurálási folyamat nagy részét automatizálja. "A valaha készül fontos és közkedvelt filmekből sok a mi archívumunkban van, és nagy a felelősségünk abban, hogy megőrizzük ezeket a filmeket a jövő generációinak, hogy ők is élvezhessék őket" -- mondja Chuck Dages, a Warnes Bros. Emerging Technology részlegének az ügyvezető alelnöke. "Ezeknek a filmeknek üzleti szempontból is felbecsülhetetlen az értékük, és a megfelelő módon kell gondoskodni róluk."
Gépesítve egyszerűbb
Bár a HP Labs korábban sohasem foglalkozott filmrestaurálással, a kutatóinak bőséges tapasztalatuk volt a fényképekkel videókkal való munkában. Az automatizált restauráló folyamatban minden egyes filmrészlet először egy olyan algoritmuskészleten fut át, amely kiválasztja azokat a kockákat, amelyeken valószínűleg képhiba van, például egyik képkockáról a másikra radikálisan megváltozik egy képppont színe, vagy egy terület nagyon elüt a környezetétől. Az ilyen hibák közül sokat egyszerűen ki lehet javítani, és bár néhány különösen bonyolult képkockát még ezután kézzel is restaurálni kell, a megoldás jelentősen csökkenti a kézimunka-szükségletet.
Miután megszületett a filmek restaurálását végző rendszer, már csak a folyamat automatizálása és felgyorsítása volt a feladat. Egy kétórás mozifilm 172800 képkockából áll, és ha egyetlen gépen mondjuk öt percet igényel egy kocka feldolgozása, akkor több mint másfél évig tartana befejezni a teljes filmet. A feladat azonban jól párhuzamosítható, egy fürtözött rendszer alkalmazásával gyorsítható. Természetesen a feldolgozás során a HP-nek a lehető legjobb adatbiztonsági megoldást kellene alkalmaznia, mivel a jogtulajdonosoknak egyre nagyobb fejfájást okoznak a filmkalózok.