Összeesküvés buktatta meg a Rambust?

[BusinessWeek/HWSW] Bizonyára sokan ismerik nagy vonalakban a Rambus történetét. A vállalat az ezredforduló körül igyekezett a PC-piacra betörni saját fejlesztésű technológiájával, a Rambus DRAM-mal (RDRAM). A Rambus technológiája az Intel teljes körű támogatását élvezte, így a 90-es évek végén és a kétezres évek elején ismert terméktervek szerint az Intel RDRAM-ot használt volna az SDRAM felváltására -- ma már tudjuk, az RDRAM elbukott, és a DDR győzedelmeskedett a PC-k és más számítógépek terén. De miért?

Mozgatórugók

A legtöbben talán úgy gondolják, hogy a Rambus magas jogdíjai és állandó pereskedései, valamint a magas árához képest gyenge teljesítménye vezetett oda, hogy a piac végül elfordult az RDRAM-tól. A BusinessWeek riporterének, Arik Hesseldahlnak az értesülései alapján azonban ennél jóval árnyaltabb a kép.

Rambus

A Rambus 1990. márciusában alakult meg, hogy fejlett, nagy sebességet kínáló chip-összeköttetéseket, interface-eket fejlesszen. A 305 alkalmazottal rendelkező vállalat értéke ma 1,3 milliárd dollár, az év első kilenc hónapjában pedig 115 millió dollár forgalmat generált. A cégnek ma már 404 bejegyzett és 426 bejegyzésre váró szabadalma van. A cég 1995-ig tagja volt a memóriaszabványok kidolgozásáért felelős JEDEC-nek, ahol többek között az SDRAM, a DDR, DDR2 szabványok is elkészültek, majd kilépett, mivel nem az RDRAM lett a kiválasztott sztenderd. A Rambus többek között arra hivatkozva perel több memóriagyártót, hogy ezen időszak alatt, az együttműködés keretében feltárt szellemi tulajdonát építették bele az SDRAM, DDR SDRAM, DDR2 és további memóriatechnológiákba, amiért licencdíjak illetik. Egy évvel később, 1996-ban nyilvánosság került az Intellel való egyezség, amelynek értelmében a processzorgyártó óriás vállalta, 2002-ig RDRAM-ot fog támogatni chipsetjeiben. Az első ilyen számítógépek 1999-ben kerültek piacra.

A Rambus állítása szerint a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság birtokában lévő dokumentumok olyan, a világ legnagyobb memóriagyártóinak vezetői között zajlott levelezéseket tartalmaznak, amelyekből kiderül: az RDRAM nem megbukott, hanem összehangolt iparági manőverekkel megbuktatták, és a gyártók így próbáltak megszabadulni a különféle jogdíjak fizetésétől.

Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma korábban összesen mintegy 600 millióra dollárra büntetett több memóriagyártót, köztük a legnagyobb Samsungot, a Hynixet, a Micront és az Infineont, mivel azok összejátszottak, és előre rögzítették az árakat a piacon -- kiiktatva ezzel a piaci versenyt. Elsőre úgy tűnik, ennek nem sok köze lehet az RDRAM-hoz, azonban ha mélyebbre ásunk, gyökeresen új fejlemények látnak napvilágot, állítja legalábbis a Rambus a nyilvánosság egyelőre nem hozható dokumentumokra hivatkozva.

A gyártók árkartellje, amelyet a megbüntetett résztvevők el is ismertek, érdekes módon éppen arra a kritikus időszakra esett, 1999. és 2002. közé esett, mikor az RDRAM és az DDR számítógépipari jövője eldőlt. A Rambus bírósági beadványában nem mást állít, mint hogy a gyártók mesterségesen alacsonyan tartották a DDR SDRAM árát, aminek hatására a legnagyobb PC-gyártók, így például a Dell az árkülönbség miatt 2000 nyarán elkezdték módosítani termékkínálatukat, kizárva belőlük az RDRAM-ot.

Ezt követően, szintén összehangoltan, a gyártók megkezdték a DDR-chipek árainak emelését, aminek szintén elektronikus nyomai vannak a gyártók vezetői levelezésének formájában. A bizonyítékként szolgáló iratok ráadásul irónikus módon éppen egy Rambus ellen folytatott amerikai versenyhivatali pereskedés bizonyítékgyűjtése során kerültek felszínre.

Okozat

Mára a kezdeti kereslet szándékos visszafojtása eredményeként a Rambus gyakorlatilag teljesen eltűnt a szerverek és PC-k piacáról. A Nintendo 64-ben debütált RDRAM megtalálható még a PlayStation 2-ben is, és utódja, a Rambus XDR eteti a PlayStation 3 processzorát, a Cellt is majd. A Rambus-chipek emellett hálózati eszközökben népszerűek még.

A bíróság az igazságügy utasítására távolította el a dokumentumokat a a felhasználható bizonyítékok közül, amelyeket a Rambus fel kívánt használni a memóriagyártók ellen ma is folyó antitröszt perében. Az indok: érzékeny üzleti titkokat tartalmaznak a levelezések. A vállalat jogi képviselője szerint nem lehet üzleti titokra hivatkozva lakat alatt tartani bizonyítékokat, mikor azok versenytársak közötti kommunikációt, levelezést tartalmaznak. Ezt figyelembe véve nem kizárt a politikai kapcsolatok megmozgatása sem az memóriaipar részéről.

Az évtizedes múltra visszatekintő, perekkel tűzdelt zavaros történet úgy látszik még jó ideig eltarthat, amennyiben a Rambusnak sikerül bizonyítékként felhasználni a dokumentumokat, valamint a bíróság előtt rámutatni, hogy összehangolt manőverekről volt szó. A Rambus tovább kiterjedt pereket folytat különféle szabványok ügyében. Állítása szerint az SDR, a DDR, DDR2, GDDR2 és GDDR3 memóriaszabványok mindegyike sért valamilyen Rambus-szabványt, ezért jogdíjak megfizetését követeli, amelyek összege az antitröszt eljárásokkal együtt több százmillió dollára rúghat.

Eközben az amerikai versenyhatóság, a Fair Trade Commission (FTC) a Rambus ellen folytat antitröszt eljárást, azt állítva, az szándékosan hallgatta el korábban a szabványaival kapcsolatos jogait, megvárva, míg azok elkészülnek és termelésbe kerülnek, hogy így hatalmas jogdíjakat követelhessen később. A bíróság 2004-ben érvénytelennek nyilvánította az FTC állításait, mivel meglátása szerint az ipar nagyon is tudatában volt a Rambus technológiájának képességeivel, és a Rambus szellemi tulajdonának kiterjedtségével. Az FTC megfellebbezte az ítéletet, a harc minden fronton tovább folytatódik.