Atomenergiát a mindennapokba -- jönnek a 20 évig működő akkumulátorok?
A chipgyártásban is használt technológiák alkalmazásával valóra válhat a kisméretű, atomi, tiszta energiát biztosító rádióizotópos akkumulátorok ötlete: a kutatók porózus szilíciumostyák segítségével a korábbinál jóval hatékonyabban konvertálhatják elektromos energiává az alacsony energiájú rádióizotópos sugárzást. Az ilyen megoldások az akár 20 éven át energiát biztosító akkumulátorokban használhatók fel eredményesen.
Emberöltőnyi energia
Az Advanced Materials május 13-ai számában megjelent írás szerint a hagyományos akkumulátorok teljesítményének csupán ezredrészét teljesítő "BetaBattery" koncepció egyelőre a mindennapokban csak korlátozottan használható, de így is hatalmas áttörés, hiszen olcsóbb, egyszerűbb gyártás mellett tízszer hatékonyabb az eddigi megoldásoknál.
Az új koncepcióval készülő, szélsőséges körülmények (-100 és +150 Celsius fok) között is eredményesen alkalmazható, utánozhatatlanul hosszú üzemidejű akkumulátorok műholdakban, hidakra épített szenzorokban és egyéb nehezen megközelíthető, hosszú élettartamú, alacsony feszültséget igénylő eszközökben használhatók fel.
A "BetaBatt" akkumulátor a hidrogén egyik izotópját, a tríciumot használja üzemanyagként, mely több szempontból is előnyös erre a célra. Sugárzását rendkívül vékony, akár papírvékony anyagokkal is le lehet árnyékolni, így teljesen biztonságosan használható bárhol. A hermetikusan lezárt, műanyagba ágyazott tríciumot, szilárd üzemanyagot tartalmazó akkumulátor stabil, hasonlóan kezelhető, mint egy mai akkumulátor vagy ceruzaelem.
Ennyi energiát még nem termel
Tízszer hatékonyabb
Az új eljárással, a porózus szilíciumdiódákkal a sugárzott elektronokat lehet hatékonyabban felfogni, hasonlóan ahhoz, ahogyan a napenergiát felfogják a napcellák. A BetaBatt akkumulátora nem az első olyan tríciumos akkumulátor, mely ezeknek az elektronoknak a befogásával próbál energiát "készíteni", azonban az első abból a szempontból, hogy egy speciális, mindössze fél milliméter vékony szilíciumostya segítségével növeli meg a "detektor" felületét, tízszer nagyobb hatákonysággal elfogva ezeket az elektronokat, mint a korábbi megoldások.
"A háromdimenziós, porózus szilíciumból készült megoldás a korai tesztek szerint közel az összes elektront felfogja a beérkező sugárzásból" -- mondta Nazir Kherani, a fejlesztésben részt vevő Torontói Egyetem pofesszora.