Szerző: Hlács Ferenc

2016. június 30. 09:11

Kipróbáltuk: Vodafone Smart 7 sorozat

Pozitív csalódást hoztak a Vodafone legújabb saját márkás okostelefonjai, a felhozatal nem kifogástalan, de meglepően jó ár-érték arányt produkál.

A mobilszolgáltatók kínálatában időről időre megjelenő, a cég logójával fémjelzett "saját márkás" telefonok valószínűleg kevesek fantáziáját mozgatják meg igazán. Ezek a készülékek, hazánkban legalábbis, elsősorban a középkategóriában mozgó, belépő- középszintű vassal szerelt, ráadásul szolgáltatói bloatware-ben fulladozó eszközökként élnek a köztudatban.

Hasonló várakozásokkal vettük kézbe a Vodafone friss Smart 7 szériájának négy okostelefonját is - és nem kis meglepetéssel tapasztaltuk, hogy ezen a téren is lehet jót alkotni, a vállalat kissé átszabott Alcatel modellekre építő portfóliója kategóriájában teljesen vállalhatóra sikerült. Az izmosság szerint növekvő sorrendben Smart Mini 7, Smart Prime 7, Smart Ultra 7 és Smart Platinum 7 névre hallgató modellek persze több területen kompromisszumokra kényszerülnek, ez ugyanakkor a legtöbb esetben nem megy veszélyesen a felhasználói élmény rovására.

Közel vanilla Android, minimális bloatware

A négy telefonon hardverét illetően nem nehéz megtalálni a különbségeket, szoftveroldalon viszont lényegében ugyanazt találjuk rajtuk: az eszközökön Android Marshmallow fut, annak felülete ráadásul meglepően közel áll a Google-től ismert "vanilla" Androidhoz. Az alkalmazásindító felület a keresőóriás saját launcherének szinte pixelpontos mása, de a legördülő értesítési sávot, illetve a beállítások menüt sem piszkálta sem a Vodafone, sem pedig az Alcatel. A legfeltűnőbb módosítást talán a zárképernyő alján lévő gyorsindító ikonok jelentik, azokkal a zseblámpát, számológépet, ébresztőórát, fényképezőgépet hívhatjuk elő, de a virtuális gombsor tetszés szerint testreszabható.

A tiszta Android mellett újabb komoly pozitívum, hogy a Vodafone minimálisra fogta a telefonokra előre telepített alkalmazásai számát, azokból mindössze hat-hét darabot találunk az eszközökön. Ebből kettő rögtön a főoldalon szembejön, ezek a Call+ és Message+, a szolgáltató saját hívásindító és üzenetküldő appjai, ezeket ugyanakkor bármikor lecserélhetjük az eredeti androidos változatokra. Az alkalmazásfiókban természetesen a Mobil Vodafone app is ott van, ezen keresztül intézhetők a szolgáltatóval kapcsolatos ügyek, számlabefizetés, felhasznált adatforgalom követése, miegymás - ez az app a bloatware kategóriából akár ki is húzható, hiszen ténylegesen hasznos lehet minden előfizető számára.

Szintén a fiókban bújnak meg a Vodafone Protect, Start, és Tips alkalmazásai, illetve a lista a Smart Ultra 7 és Smart Prime 7 modelleken az Updates frissítéskezelővel is bővül. A Protect lényegében egy átcímkézett McAfee biztonsági szoftver, amely a megszokott funkciókat kínálja, mint a távoli törlés és zárolás, elveszett telefon megkeresése, illetve malware-védelem - ezeket az Android egyébként alapból kínálja, így ez teljesen redundáns. Az említett Start a Vodafone egyéb, saját appjait gyűjti össze, ha valaki nem érné be az előre telepített szoftverekkel, a Tips pedig a tapasztalatlanabb felhasználóknak segít eligazodni a telefon felületén. Utóbbi egyébként a főképernyőn jobbra húzva is elérhető.

A szoftver kapcsán még fontos megjegyezni, hogy bár az Android verzió az eszközökön egyöntetűen Marshmallow, a biztonsági frissítések terén már akadnak eltérések. Meglepő módon nem a csúcsmodell rendelkezik a legújabb biztonsági frissítéssel, ezt a címet a vas terén éppen csak dobogós Smart Prime 7 érdemelte ki, azon egészen naprakész, májusi frissítés található. Ezt követi a két erősebb modell, a csúcsot képviselő Smart Platinum 7 és az ezüstérmes Smart Ultra 7, mindkettő áprilisi frissítéssel - ha a sor elejére nem is a legerősebb eszköz került, annak végén továbbra is a legszerényebb ballag, a Smart Mini 7-en ugyanis még mindig márciusi a biztonsági szint. Az aktuális frissítés a júniusi lenne, ezt egyik telefonon sem biztosította a Vodafone - a cég szerint ugyanakkor ami késik nem múlik, a Vodafone sajtóosztálya elmondta, hogy valamennyi Vodafone készülék legalább 1 évig mindenképpen megkapja  a frissítéseket.

Erős középkategóriás vas, prémium dizájn mögött

De vegyük szemügyre egyenként is az eszközöket, kezdve a csúcsmodellel. Igaz jelen portfólióban egyértelműen a Smart Platinum 7 viszi a prímet, a "vadonban" már inkább a középszintre sorolnánk - ez azonban a felhasználói élményből nem derül ki. A fémkeretes, elöl-hátul kerekített szélű üvegborítást viselő készülék, kézbe fogva kifejezetten prémium érzetet kelt, ez pedig a kijelzőt bekapcsolva csak fokozódik: ha a processzor és a RAM nem is, az 5,5 hüvelykes, QuadHD AMOLED panel egész biztosan a csúcskategóriából érkezett, erős fényben is jól látható, pengeéles képpel, élénk színekkel. Noha a panel mögött nem a Qualcomm csúcslapkája dolgozik, a Snapdragon 652 elvben középkategóriás besorolású, a Cortex-A72 magoktól azonban nagyon jó egyszálú teljesítményt kapunk, a telefon simán hozza a csúcsmodellektől megszokott sebességet és ezt várhatóan még évekig nyújtani tudja. A telefon pöccre indul, gyors és a komolyabb grafikát produkáló játékokkal is megbirkózik.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

A játékosoknak vagy nagyobb étvágyú mobilos médiafogyasztóknak plusz jó pont a kijelző fölött-alatt elhelyezett hangszórópáros, amely kifejezetten szépen szól, ráadásul nem fenyeget a veszély, hogy a telefont fektetve tartva tenyérrel befognánk a hangszórónyílásokat. A hátlapon a kamera alatt egy ujjlenyomat-olvasó is elfért, ez érintésre ébreszti a telefont és egészen pontos is, talán ötből egyszer ha újra kellett próbálni a kijelző feloldását. A szenzor egyetlen hátránya, hogy nincs besüllyesztve a hátlapba, azzal gyakorlatilag egy szintben van, ezért nem "esik rá" olyan természetesen az ember ujja, mint mondjuk a Nexus 6P esetében.

A 16 megapixeles hátlapi kamera nappali fényben szépen teljesít, erős napsütésnél sem égnek ki a világos területek és a fókusz is kifejezett gyors. A telefon egyébként egy dedikált kameragombot is kapott, amely a bal él tetején helyezkedik el, ezt kétszer megnyomva lezárt állapotból egyből a kameraappba juthatunk, a szenzor elsütéséhez pedig egyszer kell lekattintani.

Vissza a plasztikhoz

Az aranyérmes (platinaérmes?) modellt a sorban a Smart Ultra 7 követi, amellyel bár még maradunk a középkategóriában, a gyártó minden tekintetben visszatekerte kissé a potmétert. A kijelző mérete változatlan, a panel viszont már IPS, felbontása pedig Full HD. Noha itt a színek már kevésbé élénkek, a kijelzőre továbbra sem lehet panasz, legfeljebb a maximum fényerő lehetne egy leheletnyivel izmosabb. A legnagyobb visszalépés, hogy a Qualcomm chipet is egy szerényebb MediaTek lapka váltja, sok, lassú maggal. Az alapfunkciókban ugyanakkor ez nem eredményez érezhető lassulást és a játékok alatt is teljesen vállalhatóan teljesít, a különbség viszont a telefon használható élettartamában várhatóan éles lesz.

A szerényebb minőség inkább a felépítésben jön elő. A szemből egyértelműen samsungos telefonon az idén kötelező lekerekített előlapi üveg ott van, a keret és a hátlap már olcsóbb hatású műanyagból készült - igaz előbbi fémszínűre van fújva, ez végeredményben csak kihangsúlyozza a műanyagot. A hátoldalon itt egy 13 megapixeles kamera figyel, ettől csodát nem érdemes várni, de a fókusz még mindig gyors, napfényben pedig teljesen korrekt fényképek is készíthetők vele. A Smart Ultra 7 esetében ugyanakkor az 5 megapixeles előlapi szenzor is említést érdemel, amellett ugyanis vaku is elfért, így sötétben sem kell lemondani a szelfizésről.

Alulról a második

Érdekes módon a bronzérmes Smart Prime 7 felépítése kézbe véve valamivel minőségibb hatást kelt, mint az Ultra 7, noha látszólag nem tér el az anyaghasználat. A kijelző itt már öt hüvelykre zsugorodott, a panel maradt IPS, ismét lejjebb csavart, 720p felbontással - itt már egyértelműen kivehetők a pixelek, de a képminőség még nem romlik le veszélyesen. Az előlap alján három kapacitív gomb található, meglehetősen egyenetlen háttérvilágítással, ami kissé olcsó kinézetet kölcsönöz az eszköznek.

A telefon az erősen belépőszintű, jó öt évvel ezelőttről integető Cortex-A7 magokkal dolgozó, Snapdragon 210 chip ellenére meglepően pörgősen dolgozik, sőt, még az izmosabb játékokat is megmozdítja, noha már nem döccenések nélkül. Az öreg magok tehát még mindig egészen jól szolgálnak, a kérdés inkább az, meddig. A Prime 7-nél már most érezhetően tovább kell várni az appok betöltésére, és néha szaggatás is előfordul, bár nem zavaró mértékben - az eszköz azonban az egyre erőforrásigényesebb alkalmazások, frissítések érkezésével a következő hónapok-évek során könnyen megrogyhat a terhelés alatt. A hátlapi kamera felbontása itt már 8 megapixelre konszolidálódott, és az autofókusznak kellhet 1-2 másodperc míg rááll a célra.

A belépők belépője – de ha kell utánad dobják

A sort a Smart Mini 7 zárja, amely ékes bizonyítéka, hogy a belépő kategória alján a gyártók legfeljebb a belsőségeket cserélik ímmel-ámmal, külsőre az eszköz akár egy 2011 környéki belépőmodell is lehetne - érdemes összevetni a 2013-as, ugyancsak Alcatel gyártmányú Vodafone Smart Mini modellel. Az eszközben már a MediaTek gyűjtött össze négy Cortex-A7 magot, jóval szerényebb eredménnyel mint a fenti Snapdragon. A készülék az első pillanattól komótos, arról az az alacsony felbontású, gyenge betekintési szögekkel rendelkező kijelzőtől, az éjszaka csak nagyon bátraknak ajánlott kamerán át az olcsó műanyag házig lerí, hogy belépőszinttel van dolgunk.

Ahogy a vasak rangsorát, úgy értelemszerűen az árlistát is a Smart Platinum 7 vezeti: az eszköz listaára 128 ezer forint, feltöltőkártyás konstrukcióban 111 ezer forintért vásárolható meg, előfizetésre váltva azonban, a havi 3990-os Go EU E csomag mellé 80 ezer forintért vehető meg (e cikk keletkezésekor) drágább csomagokkal pedig egészen 45 ezerig szorítható le. Ez az ár, különösen előfizetéssel egészen reálisnak mondható (legalábbis ha eltekintünk a piacrobbantó OnePlus 3 csábításától), ezért az összegért egy gyors, jól használható, vanilla-Android közeli, kitűnő felépítésű eszközt kapunk.

A Smart Ultra 7-nél épp félbevágták a fenti listaárat, az 64 ezer forint, de Go EU F csomagban már 35 ezerért elvihető - drágább konstrukciókra váltva 15 ezernél van az árazás alja. Ez, ha valakit a kopogós műanyag ház nem zavar különösebben, talán még kicsivel jobb ár-érték arányt is ad mint a csúcsmodell. A következő lépcsőn a Smart Prime 7 áll, 41 ezres listaárral, amely Go EU E mellett 20 ezerre konszolidálódik, egy borsosabb árú Red előfizetéssel pedig 10 ezerre nyeshető. Bár ez ismét jelentős árcsökkenést jelent, a modellre a kérdéses időtállóságát figyelembe vége már nem biztos, hogy jó vétel.

Végül pedig a Smart Mini 7-hez is elérkeztünk: az eszköz 19 ezer forintos alapára sok gyengeséget feledtet, az pedig még inkább, hogy szinte bármilyen előfizetés mellé 1 forintért kapható meg. Ebbe az árba nehéz belekötni, ha valakinek nincsenek nagy igényei teljesítmény terén, komoly elvárásai a felépítést illetően vagy épp pénze, az alapvető telefonfunkciókra némi böngészésre és facebookozásra a Smart Mini 7 teljesen jó választás lehet.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról