Szerző: Hlács Ferenc

2016. június 15. 10:30

Kipróbáltuk: LG G5

Mindenképp újat akart mutatni az LG idei csúcsmodelljével, a G5 modulárisnak kikiáltott felépítéssel és két hátlapi kamerával érkezik - a merész próbálkozások azonban nem voltak áldozatok nélkül.

Régóta nem szabta át ennyire aktuális csúcstelefonját az LG. A vállalat előző három zászlóvivője viszonylag egységes vonalvezetést követett, tenyérbe simuló íves hátlappal és a kamera alatt elhelyezett bekapcsoló és hangerő gombokkal – talán csak a G4 bőrborítású hátlapjai ütöttek el valamelyest a korábbi trendektől.

Bár az ipari formatervvel az elmúlt generációknál nem volt probléma (igaz ez túlnyomórészt egyéni ízlés kérdése), az iparágban sajnos a "ha nem romlott el, ne javítsd meg" elv nem tartható túl sokáig, hiszen a gyártók mind a konkurenciával, mind pedig saját, régebbi modelljeikkel szemben kénytelenek megkülönböztetni termékeiket. Így hát a G4 után az LG is újra a tervezőasztalhoz ültette mérnökeit, akik az alapoktól rajzolták újra a 2016-os csúcsmodellt - noha a telefon egyes részeit tekintve sajnos úgy néz ki, a tervezők a kelleténél hamarabb álltak fel attól a bizonyos asztaltól.

Modulok - vagy valami hasonló

A telefon fő megkülönböztetőjegye a modulárisnak kikiáltott kialakítás, de ez sajnos messze áll attól a ténylegesen moduláris telefonkoncepciótól, amelyet a Google jó két éve, a Project Arával hirdetett meg (aztán butított le a végletekig).

Visszakanyarodva a G5-höz és moduljaihoz, a dél-koreai gyártó az elképzelést egy cserélhető alsó panellel valósította meg. A készülék oldalán levő kioldó gombbal a telefon kijelző alatti része leválasztható, és így az akkumulátor is kihúzható az eszközből. Ebből adódik, hogy a különböző modulokat (LG Friends) nem lehet menet közben cserélni, a művelethez ki kell kapcsolni a telefont, ami már önmagában levon valamelyest a "modularitás" értékéből, főleg miután a hasonló cserélhető kiegészítőket kínáló riválisok, mint a napokban bejelentett új Moto eszközök, illetve a legutóbb beígért Ara modell esetében sincs szükség kikapcsolásra a blokkok cseréjéhez.

A G5 újragondolt formaterve egyébként jól sikerült, a gömbölyded fémház kellemesen belesimul az ember kezébe, az előlap üvege pedig egészen a készülék tetejéig egybefüggő felületet alkot. A hátoldalról viszont már nem mondható el, hogy egybefüggő felület lenne, a dizájnon itt szó szerint csorba akad: a telefon és a plusz funkciókat nem adó alapmodul közötti illesztés botrányosan hanyagra sikerült.

A ház egy éles, sorjás peremmel ér véget, amely még jóindulattal is csak nagyjából illeszkedik az alsó zárómodulhoz, a kettő között nem csak függőleges szintkülönbség van, de a modul nem is ér teljes hosszában a telefonházhoz - a készüléket fény felé tartva a széleknél át is látni a kettő között. Ez az igénytelenség megdöbbentő egy sorozatgyártásra szánt, csúcskategóriás (!) termékben, főleg miután a dolog egy vékony műanyag vagy gumi élvédővel - vagy akár egy darab finomabb smirglivel - megoldható lenne. Szerencsére más modullal van lehetőség orvosolni a problémát, erre a későbbiekben kitérünk.

A hangerőgombok hátlapi elhelyezésével a gyártó idén több generáció után sajnos szakított, azok ismét a telefon oldalán kaptak helyet, pedig a cég éveken keresztül kitartóan képviselte a kifejezetten ergonomikus trendet. A hátlapi gombok azért nem tűntek el teljesen, bekapcsológombként a készülék hátoldalán lévő, kattintható ujjlenyomat-olvasó funkcionál. A szenzor észrevehetően kisebb, mint a telefonokon általában megszokott hátlapi érzékelők, és vélhetően emiatt érezhetően pontatlanabb is, a telefon feloldása gyakran csak második-harmadik alkalommal sikerül, izzadt kézzel pedig jobb ha inkább egyből a feloldómintára ugrunk. Az ujjlenyomat-olvasó fölött mindjárt két kamera is figyel az ugyancsak az LG által gyártott Nexus 5X-ről ismerős kiemelkedésben.

A kötelező csúcsvas kipipálva

Az 5,3 hüvelykes quadHD kijelző a gyártó csúcstelefonjaitól megszokott remek képminőséget hozza, szabad szemmel kivehetetlen pixelekkel és ha nem is AMOLED-esen túlszaturált, de továbbra is szép színekkel. A panel egyedül a fényerő terén hagy némi kívánnivalót, a G5-ön a nyári tűző napsütés néha ki tud fogni. "Világít az IPS, OLED akar lenni" - szól a népszerű gyermekdal, és itt sincs ez máshogy, az LG csúcsmodell kijelzője ugyanis alapértelmezetten használaton kívül is aktív marad, ekkor fekete háttéren halványan az időt, illetve apró ikonok formájában az értesítéseket is mutatja. Jelen esetben persze az "always-on" funkció az említett OLED megoldásokkal szemben nem csak a kijelzett tartalomhoz szükséges pixeleket, de a teljes panelt bekapcsolva tartja, ami az akkus üzemidőn is nyomot hagy - a beállítások menüben persze lehetőség van kikapcsolni a funkciót.

Mindezek mellett, ahogy a gyártótól már megszokhattuk, a kijelző dupla koppintással is felébreszthető, ami íróasztalnál nap közben nagyságrendekkel kényelmesebbé teszi az eszköz használatát, főleg a bekapcsológomb hátlapi elhelyezésének fényében. Hozzá kell tennünk továbbá, hogy a nálunk megfordult készülék kijelzőjén egy foltban halvány, de fehér háttérnél jól kivehető elszíneződés húzódott - ez a mindennapi használatban nem volt zavaró, ugyanakkor normális esetben érdemes érvényesíteni a jótállást, ha valaki hasonlót tapasztal.

Bár a motorháztetőn akad csorba, az alatta dolgozó vas gyakorlatilag kifogástalan: a G5-öt hajtó Snapdragon 820-ra bármilyen játékot vagy JavaScript-nehéz weboldalt ráereszthetünk, az gond nélkül megbirkózik vele. Bár a benchmarkok terén a telefon nem emelkedik ki az idei riválisok mezőnyéből, hozza a várt teljesítményt, ezen a téren leginkább talán a Galaxy S7-hez igazodik. Az eszközön az Asphalt 8: Airborne, illetve a Modern Combat 5 is zökkenőmentesen futottak.

 

Idén sem mondhatni, hogy az LG spórolt volna az előre telepített alkalmazásokkal, szerencsére ezek között néhány hasznos is akad. Ilyen például a cég távirányító appja, amellyel a telefon tetején lévő infravörös LED-et bevetve, egy sor gyártó televíziói, hangrendszerei, dekóderei, légkondicionálói, projektorai vagy más eszközei vezérelhetők. A telefonról az Instagram és az Evernote mellett az LG Friends Manager sem maradt le, ezzel a különböző kiegészítőmodulok szoftverét frissíthetjük, illetve említést érdemel még az edzéskövetésre szolgáló LG Health fitneszapp is, amellyel a cég lényegében a kötelező köröket futja le.


A gyártó emellett külön főoldali ikonok mögé költöztette az Android beállítások menüjéből ismerős akku-, tárhely- és memóriahasználat menüpontokat is. Az olyan alapvető szoftverek, mint a számológép, jegyzetapp, időjárásfigyelő, óra, diktafon, FM-rádió vagy az LG-féle email app is felkerültek az eszközre, a sort pedig a cég saját alkalmazásboltja, az LG SmartWorld zárja. A G5-ön a bloatware mennyisége tehát még elviselhetőnek mondható.

Az egy CamPlus modul, vagy csak örülsz, hogy látsz?

Ahogy arra korábban is kitértünk, a G5 legfőbb megkülönböztetőjegyét az alján lévő cserélhető modulok jelentik. A telefonnal párhuzamosan, a plusz funkciót nem kínáló alapmodulon kívül kétféle kiegészítő jelent meg, a plusz akkumulátort és fizikai kameragombokat tartalmazó CamPlus, valamint a 32 bites DAC-kal és erősítővel szerelt Hi-Fi Plus. Előbbiből mi is kaptunk egyet a teszt erejéig, amelyre gyorsan ki is cseréltük a gyenge minőségű alapmodult. Utóbbinál a CamPlus jóval testesebb és a telefon hátlapjára is felkúszik, nagyjából annak harmadáig, ahol jócskán, 16 milliméterrel növeli a telefon vastagságát, és a készülék tömege is jelentősen megnő vele, 202 grammra.

A kiegészítővel összesen négy plusz kezelőszervet kapunk: a kamera indítására használható billentyűt (ez a telefont lezárt állapotból is felébreszti), egy két nyomásszint megkülönböztetésére képes, fókuszálásra és fényképkészítésre szolgáló elsütőbillentyűt, a videórögzítés indítógombját, illetve a zoomoláshoz használható tárcsát.

Mielőtt magunk is kézbe vettük volna a telefont, a vaskos modul koncepciója inkább tűnt viccesnek, mint ténylegesen hasznosnak (talán a plusz akkut leszámítva), néhány napos használat után azonban gyökeresen megváltozott a véleményünk - és nem csak azért, mert a kiegészítővel megszabadultunk a fentebb említett, igénytelen illesztéstől. A várakozásokkal ellentétben a gumírozott felületű, a hátlapból kiemelkedő modul kifejezetten jó fogást biztosít a telefon hátsó felén, különösen az anodizált felületű, csúszós fémhátlaphoz képest. A kameragombok is jó szolgálatot tesznek, felvételkészítéshez nem kell a kijelzőt bökdösni, a telefon kényelmesen, stabilan tartható. Ha valakit nem zavar egy plusz dudor a nadrágzsebén, érdemes lehet egy esélyt adni a modulnak, még ha első ránézésre ormótlannak is tűnik.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak

Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A modulok létjogosultságában persze komoly szerepet játszik majd azok élettartama is. Egyelőre kérdéses, hogy a most megvásárolt kiegészítők használhatók lesznek-e az LG később megjelenő eszközeivel, vagy legalább a G6-tal - vagy a telefont leváltva a megvásárolt moduloknak is búcsút inthetünk. Ez egyébként minden "moduláris" telefonra, így az új Moto Z modellekre is ugyanígy érvényes, noha valószínűleg csak jövőre derül ki, meddig tart a gyártók elköteleződése az új irányvonal mellett.

Dupla kamera, új szemszögből

A G5-tel az LG is úgy döntött, próbára teszi magát ott, ahol már sokan elbuktak, és dupla kamerát szerel az eszközre. A telefon hátlapján ennek megfelelően a 16 megapixeles szenzor mellett egy szerényebb, 8 megapixel felbontású, viszont cserébe tiszteletet parancsoló 135 fokos látószögű kamera is helyet kapott. A két érzékelő között a kameraappban váltogathatunk. Azzal, hogy a két érzékelő képességeit nem próbálta valamilyen módon összefésülni, az LG láthatóan jó úton indult el, miután korábban ez a HTC-nek sem sikerült és a várakozások ellenére P9 csúcsmodelljében a Huawei sem alkotott vele maradandót.

A szenzorszám megduplázása azonban sajnos itt sincs kompromisszumok nélkül, az elsődleges, 16 megapixeles érzékelő teljesítménye érezhetően elmarad a tavalyi G4 kiemelkedően jó kamerájától. A kép nappal még nem túl szélsőséges fényviszonyok között is előfordul, hogy helyenként kiég, illetve szemcsés lesz. Az éjszakai képek egészen jók (bár a szemcsés "fólia" itt is felkerül a fotókra), de az eszköz alapvetően kevés fénynél is megállja a helyét. A széles látószögű kamerával akár a panorámafelvételek is felválthatók, noha itt a minőség, illetve a részletesség jelentősen gyengébb mint a "fő" szenzornál, különösen éjszaka.

Az LG gyári kameraappja szokás szerint tartalmaz egy sor plusz  funkciót, a timelapse-tól a HDR-ig (utóbbi alapértelmezetten aktív), illetve akár a két hátlapi és a 8 megapixeles előlapi kamerát egyszerre is elsüthetjük, ebből az app automatikusan egy montázst ollóz össze. Az LG kétkamerás megoldását kifejezetten szórakoztató használni (különösen a CamPlus modul gombjaival), ugyanakkor összességében inkább tennénk le a voksunkat egy darab ütős szenzor mellett.

Rásegítéssel is csak átlagos akku

A legújabb LG csúcsmodellnél erős vassal és aránylag nagy, ráadásul folyamatosan aktív kijelzővel van dolgunk, ami nem kifejezetten akkubarát konstrukció - ez sajnos az üzemidőn is érződik. A G5-ben található 2800 mAh kapacitású teleppel a gyártó nem volt éppen bőkezű, az nagyjából másfél napos üzemidőre elég, 2-3 óra közötti kijelzőidővel normál használat mellett - ez az érték az esetek nagy részében kettőhöz van közelebb. Az üzemidő a CamPlus 1200 mAh-s plusz akkujával még valamelyest nyújtható, de ne gondoljuk, hogy a kiegészítő akkus kapacitása egy az egyben hozzáadódik a G5-éhez, a modul lényegében úgy viselkedik, mintha egy USB-s külső akkuról töltenénk a telefont. A plusz kraft így a tapasztalatok szerint nagyjából fél óra kijelzőidőre fordul le.

A G5 ára kereskedőktől függően elég hektikus, az egzotikusabb GSM shopokban már 150 ezer forint környékén feltűnik, ez az összeg pedig az üzlet nevének ismertségével egyenes arányban kúszik felfelé, a MediaMarktnál már a 220 ezer forintot is eléri. A skála aljánál, a telefon minden gyengeségével (és igénytelenségével) együtt rendkívül jó ár-érték arányról beszélhetünk, 150-160 ezer forint környékén egy Snapdragon 820-as telefonnal kifejezetten kedvező áron biztosíthatjuk be magunkat a következő 2-3 évre.

A "hivatalosabb" csatornákhoz közeledve azonban, a 200 ezret meghaladó összegeknél már egyre inkább rezeg a léc. Itt ugyanis már a Samsung csúcsmodellek territóriumában járunk, ahol az LG-nek a rivális irgalmatlan marketinggépezete mellett az S7-ek jobb kamerájával, hosszabb üzemidejével és igényesebb kivitelezésével is szembe kell néznie. Az LG egyébként a CamPlus modult a kezdeti időszakban ajándékba adja a telefon mellé, de az kérdés, hogy a telefont a fenti alacsony áron adó kereskedőknél is él-e ez az akció.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról