750 millió dollárba került a Marvellnek a szabadalomsértés
Nem várta meg a régóta tartó tárgyalássorozat következő állomását a Marvell Technology Group és peren kívül megállapodott a Carnegie Mellon Egyetemnek utólagosan fizetendő jogdíj összegében. A cég így a szabadalomsértést is elismerte, és a precedensértékű ügy nyomán perek sokasága szakadhat az amerikai technológiai versenyszféra nyakába.
Hét évnyi pereskedés után bedobta a törölközőt a Marvell Technology Group és a bírósági huzavona folytatása helyett inkább megegyezett a Carnegie Mellon Egyetemmel. A megállapodás értelmében az amerikai chipgyártó 750 millió dollár utólagos jogdíjat fizet az egyetemnek. Az ügyvédi díjak levonása után az intézmény a kártérítés "jelentős részét" az ügy alapját képező szabadalmakat kidolgozó kutatóknak fogja adni.
A technológiák védettsége csak 2018. április 3-án fog lejárni, de a Marvell úgy egyezett meg az egyetemmel, hogy az egyszeri díj után többé ezen szabadalmak használatáért már nem kell fizetnie. A cég befektetői elsőre láthatóan fellélegeztek – a részvényeket a piac korábban egy jóval magasabb kártérítésre számítva árazta be, így a bejelentést követően a kereskedési időszakban közel 6 százalékkal nőtt az árfolyam, a nyitást követően viszont csökkent a lelkesedés.
A Marvell egyébként már tavaly elkezdett készülni egy nagyobb összeg kifizetésére egy 388 millió dolláros céltartalékkal, január végén pedig 2,3 milliárdos készpénztartalékkal rendelkezett. A 750 milliós kifizetés viszont mindenképpen fájni fog, ez több, mint a vállalat legutóbbi, veszteséges (62 millió dollár) pénzügyi negyedévének forgalma (674 millió dollár). A merevlemezpiacon tapasztalható keresletcsökkenés miatt nehézségekkel küzdő cég gyakorlatilag kiszállt a mobilpiacról (ez a múlt negyedévében 46 millió dollárba került), a jövőben pedig az autóiparban és az IoT-piacon tervez új üzleti lábakat növeszteni.
Lavinát indít?
Az ügy két amerikai szabadalom (6,438,180 és 6,201,839) miatt pattant ki. A '90-es években több mérnök is dolgozott az egyre nagyobb adatsűrűségű merevlemezekhez szükséges zajcsökkentés problémáján. Az egyik első megoldás a Qualcomm társalapítója nevével fémjelzett Viterbi-detektor volt, Andrew Viterbi után. Ezt követően a CMU egy végzős hallgatója, Aleksandar Kavcic és tanára, Dr. Jose Moura talált orvosságot a problémára, a '90-es évek második felében. A vádirat szerint ezt használta fel a Marvell, mert saját technológiájuk nem volt elég jó. Az egyetem 1997-ben adta be a szabadalmi kérelmet, amit az amerikai szabadalmi- és védjegyhivatal 2001-ben és 2002-ben hagyott jóvá.
Bár a chipgyártó akkoriban azt állította, hogy a két egyetemi kutató megoldása valós körülmények között nem használható, végül fű alatt és engedély nélkül mégis kénytelen volt lemásolni azt, mert saját technológiája akkor még messze nem állt készen.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A Carnegie Mellon chipenként 50 centes jogdíjjal számolva összesen másfél milliárd dollárt követelt, amit a bíróság első fokon meg is ítélt. Az összeg azért volt ilyen magas, mert az egyetem új szemszögből értelmezte az amerikai szabadalmi törvényt: nem csak az Egyesült Államokban gyártott és/vagy értékesített lapkák után kért kártérítést, hanem minden vezérlő után, amit a Marvell a technológia felhasználásával gyártott és adott el. Az Amerikára levetíthető rész ebből "mindössze" 278 millió dollárnyit tett volna ki, 556 millió ott gyártott-értékesített lapkával számolva, a többit a külföldi forgalom alapján számolta az egyetem.
Az intézmény ezt azzal magyarázta, hogy a Marvell külföldön sem tudott eladni ezekből a chipekből, ha a Carnegie Mellon technológiáját amerikai földön nem használta volna fel a "fejlesztés, tesztelés és piacra dobás" során. Az újraértelmezés miatt több nagy amerikai IT-piaci szereplő (Broadcom, Aruba Networks, Dell, Google, Hewlett-Packard, Limelight Networks, Microsoft, SAS Institute, Xilinx) a Marvell mellé állt. Azt nem vitatták, hogy az egyetemnek joga van utólagosan jogdíjat követelni a szabadalmak után, de azt már igen, hogy az esküdtszék elfogadta a Carnegie Mellon érvelését a külföldi forgalomra vonatkozó kártérítési igényről.
A peren kívüli megállapodással a Marvell kiszabadította a szellemet a palackból, és perek sora indulhat akár visszamenőlegesen is – azaz pont az történhet, amit az érintett cégek nagyon szerettek volna elkerülni.