Android: beszélnünk kell a frissítésekről!
Az Android platform hosszú utat tett meg a kezdeti, lépten-nyomon merevre fagyó készülékek óta, egy komoly hibáját azonban máig nem tudta levetkőzni: a frissítések a legtöbb eszközre még 2016-ban sem érkeznek meg a legtöbb esetben.
Rövidesen hízhat valamicskét az Android torta Marshmallow-ra jutó, egyelőre igen vékony szelete: a Samsung bejelentette, mintegy négy hónappal a rendszer legújabb verziójának megjelenése után megkezdi annak kiküldését Galaxy S6 és S6 Edge csúcskészülékeire. A vállalat tempója csigalassú, az iparág helyzetét azonban jól mutatja, hogy a két említett modell tulajdonosai mégis a szerencsésebb felhasználók táborát bővítik: sok tavalyi eszköz esetében ugyanis az is kérdéses, kapnak-e valaha az ötösnél nagyobb főverzióból, a 2014-es modellekről pedig már nem is szól a fáma.
Hogy a platform frissítési gyakorlata bőven hagy kívánnivalót maga után, az minden fontosabb Android verzió megjelenését követően egyértelműen megmutatkozik, most sincs ez másképp. A Google által közvetlenül felügyelt Nexus készülékeken a Marshmallow októberben debütált, az azóta eltelt négy hónap alatt pedig a rendszernek (a Google február 2-i jelentése szerint) alig 1,2 százalékos részesedést sikerült elérni. Az azt megelőző, 5-ös főverzió a Lollipop eközben még mindig több mint 34 százalékot tudhat magáénak, az eggyel korábbi KitKat pedig 35 és fél százalékért felel - nem beszélve az először 2012-ben (!) megjelent Jelly Beanről, amely 23,9 százalékával már mintegy négy éve rendkívül domináns helyet foglal el a szoftververziók rangsorán.
Ezzel szemben az Android fő riválisának számító iOS, nem sokkal a Marshmallow előtt, tavaly szeptemberben debütált legfrissebb, 9-es verziója idén február 8-án már az Apple mobileszközeinek 77 százalékán volt jelen. A maradék eszközök 17 százaléka futtatott iOS 8-at, és mindössze 6 százalék annál korábbi verziót. Erre persze gyorsan rávágható, hogy a cupertinói óriásnak még az egyre több méretben kapható iPhone-okkal és iPadekkel együtt is csak maroknyi készüléktípust kell frissen tartania az androidos eszközök óceánjához képest - ugyanakkor persze az androidos gyártókat sem kényszeríti semmi arra, hogy töménytelen modellel árasszák el a piacot.
Az Apple-lel ellentétben ugyanis a Google nem felel minden, az általa fejlesztett rendszert használó eszközért, közvetlen felügyelete alá mindössze az említett Nexus készülékek tartoznak. Ezek a legújabb rendszer stabil verziójának jellemzően nyár végére, ősz elejére eső bejelentése után októberben rendre meg is kapják a friss szoftvert, amelyet egyébként a keresőóriás már jóval korábban a gyártók rendelkezésére bocsát. Azok ugyanakkor az esetek többségében nem sietnek azzal mielőbb lefedni készülékpalettájukat, legfeljebb a csúcsmodellekhez csorognak le az új verziók - jó néhány hónap késéssel.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Persze érthető, hogy kell némi idő a "vanilla" Androidhoz képest a számos plusz szoftveres kiegészítéssel, átszabott felhasználói felülettel érkező gyártói változatok kiadásához, a szükséges módosítások azonban nem indokolják a közel fél éves csúszásokat, főleg ha 200 ezer forint közeli, vagy még nagyobb összeget hagyott ott az ember egy készülékért - még kevésbé azt, ha a frissítés soha nem jut el egy-egy modellre.
Nem példátlan a követendő gyakorlat
Hogy egy tempósabb frissítési ütemtervet egyáltalán nem lehetetlen összerakni az LG példája is jól mutatja, a vállalat G4 csúcsmodellje szinte a legújabb Nexusok megjelenésével egy időben kapta meg a Marshmallow-t, és nem sokkal később, még a tavalyi év folyamán az eggyel korábbi csúcsmodellre, a G3-ra is elkezdte kiküldeni a szoftvert. A zászlóshajókon túl idén februárban már a középkategóriás G4s néhány felhasználója is telepíteni tudta a legújabb Androidot készülékére - noha hivatalos bejelentés ennek kapcsán nem érkezett a cégtől.
De a Motorola is hasonlóan lendületes versenyző, igaz némileg megkönnyíti a dolgát, hogy a vetélytársakhoz képest alig rajzolja át a Google-féle Android felületet készülékein. A vállalat egyik tavalyi és 2014-es csúcsmodellje is még 2015 novemberében megkapta az Android 6.0-t, amely decemberben a Moto X verzióra is eljutott, idén február közepére pedig a Moto X Play, és a középszintű 2014-es Moto G tulajdonosai is örülhettek az új rendszernek.
Ugyanakkor a Motorola sem teljesen feddhetetlen: a vállalat tavaly közölte, a belépő kategóriás (2015-ös) Moto E modellek nem kapják meg a 6.0-s frissítést. Sajnos ez mára önmagában alapvetően nem is számítana túl sokkoló hírnek, hiszen a gyártók előszeretettel feledkeznek meg olcsó eszközeikről - a Moto E esetében viszont más a helyzet, annak alacsony ára mellett ugyanis épp az volt az egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy akárcsak elődje, olcsó telefon létére mégis gyors frissítéssel kecsegtetett. A készülék elhanyagolásának híre komoly felzúdulást váltott ki, amelyet a cég decemberben próbált enyhíteni, mikor bejelentette, bizonyos régiókban, köztük Európában és Kanadában küld frissítést az eszközökre, noha az Egyesült Államok kimaradt a sorból.
A gyártók többségéhez képest egyébként az utóbbi években mélyrepülésben lévő HTC is egészen jó ütemben küldte a frissítéseket a vállalat One M8 és M9 csúcsmodelljeire még decemberben elkezdett kigördülni a Marshmallow, az októberben bejelentett One A9 pedig már eleve a 6.0-s szoftverrel érkezett. A cég egyébként azon kevés gyártók közé tartozik, amelyek listát is kiadnak a frissítésre jogosult eszközökről, noha a belépőszinten a tajvani vállalat sem sieti el a dolgot, olcsóbb kiválasztott készülékei kapcsán csak annyit tudható, "még 2016-ban" kapják meg az új rendszert.
Bár akadnak pozitív példák, alapvetően nem ez a hozzáállás jellemzi a piacot. A legnagyobb androidos gyártónak, a Samsungnak négy hónapjába telt, hogy borsos árú csúcsmodelljeire eljuttassa a rendszert, ami túlzás nélkül mondható kritikán aluli teljesítménynek - igen valószínűtlen, hogy ha a cég tavasz óta, a Marshmallow első (bétás) verziója óta gőzerővel dolgozna az ügyön, csak most tudna eredményt felmutatni. A vállalat ráadásul más eszközeire vonatkozó ütemtervéről is mélyen hallgat. De számos gyártóra igaz ez, amely szinte a bejelentés pillanatában el is engedi készülékei kezét, ha azok nem a csúcskategóriát bővítik.
A Sony egészen egyedülálló módon kezeli a helyzetet: a japán cég első körben 10 ezer, Sony csúcsmodellt használó, önként jelentkező bétatesztelőnek adta ki Marshmallow nem végleges verzióját. Bár a cég néhány belépő- és középszintű telefonra is ígér frissítést, a stabil verziók egyelőre váratnak magukra. A felhasználók helyzetét tovább rontja, hogy a szolgáltatófüggő készülékek túlnyomó többségénél azután, hogy maga a gyártó kiadta a frissítést, még azt is meg kell várni, míg a szolgáltató rábólint az új szoftverre - ez további heteket vagy akár hónapokat jelenhet.
Mindent összevetve sajnos elmondható, hogy az Android frissítések helyzete 2016-ban még mindig gyászos. A belépő- középkategória, akárcsak 4-5 évvel ezelőtt vagy még régebben, magára hagyva várja, hogy ha már a gyártók nem, legalább a lelkes amatőr fejlesztők megszánják egy-egy főzött ROM-mal. Az egész történetben a legszomorúbb, hogy ez nem valamiféle vis maior, netán leküzdhetetlen akadály következménye, hiszen mint néhány fenti példán is láthattuk, aki nagyon akarja akár a Nexusokkal párhuzamosan is frissítheti eszközeit. Hogy erre a gyártók és szolgáltatók számottevő része alig fordít figyelmet szándékos, tudatos döntés - amelyet jó néhány éve érdemes lenne újragondolni.