Digitális világgazdaság: merre érdemes tovább menni?
Évtizedek óta használunk számítógépeket, ezek (az internettel együtt) már egészen átalakították társadalmainkat. A digitális forradalomnak azonban még mindig csak a legelején járunk, a következő hullám, a "digitalizáció" fantasztikus változásokat hoz majd.
Miközben a közösségi média mellett a big data és a dolgok internete, a tanulékony szoftverek (digitális asszisztensek) is egyre inkább a mindennapok részévé válnak, az emberek keveset foglalkoznak azzal, hogy vajon a társadalom és a gazdaság digitalizációja vajon hova fut ki, milyen nagy horderejű változásokat hoz az elkövetkező néhány évtizedben. Frank Buytendijk, a Gartner kutatásért felelős alelnöke az IVSZ digitális átalakulást körüljáró konferenciáján próbált átfogó képet adni arról, hogy az ismert piackutató cég szerint melyek a leginkább valószínű eshetőségek a következő 20-25 évre, a társadalmi kapcsolatok digitalizációja milyen világot eredményezhet.
"Ingyenesség", kontroll, káosz, utópia
A lehetséges jövőképek összeállítása során a Gartner természetesen nem csak saját képzeletére, hanem direkt erre gyűjtött külső információkra, véleményekre is támaszkodott. A piackutató közösségi csatornáin keresztül és vállalati ügyfeleitől kért segítséget, olyan történetek formájában, melyek a digitális társadalom 2030-as lehetséges állapotát írják le. Buytendijk szerint mintegy száz olyan írás érkezett, melyekkel tovább lehetett dolgozni, és ezek főbb motívumai a Gartner saját megállapításaival együtt négy főbb alternatívát adtak ki. Ezeknek csak egy része vagylagos, és inkább a fejlődés egyes szakaszainak érdemes tekinteni őket – bár van, amit lehetőség szerint érdemes lenne elkerülni.
Amelyhez jelenleg a legközelebb állunk, az a digitális nagyvállalatok (digital big business, DBB). Itt az anyagi háttér és a politikai tőke miatt többnyire multinacionális részvénytársaságok és kormányok határozzák meg a digitális interakciók jellegét. A versenyszféra "ha nem fizetsz a termékért, te vagy a termék" koncepcióra épülő kvázi-ingyenességet használja ki, hogy elképesztő mennyiségű személyes jellegű adatot gyűjtsön össze és halmozzon fel, ami alapján aztán egyre hatékonyabban tudja szolgálni hirdetői és részvényesei érdekeit. Az állami vezetés pedig hatalmi státuszára támaszkodva, és elsősorban azt megerősítendő, nem pedig állampolgárai életminőségének javítása érdekében használja fel a modern informatikai lehetőségeket.
Ez a változat a mostani trendek borúlátó extrapolációja, amely a lakosság számára számos kényelemmel ("ingyenesség"), de sok negatívummal (totális adatintegráció, termékké válás) is jár. Könnyen belátható, hogy a fenti célok nem igazán egyeznek a jónak, hasznosnak minősíthető társadalmi célokkal.
A digitális bazár az első eshetőség ellentéte. Ez a teljes technológiai demokratizáció állapota, ahol rengeteg kis cég és az emberek nagy része is aktívan hozzájárul a fejlődéshez, az innovációs kultúra nagyon erős, rengeteg a kitörési lehetőség. A jövőkép a dolgok internetére épül, de ebből a változatból hiányzik az a fajta rend, ami a DBB modellt jellemzi. Így ugyan a fejlődés szempontjából ez a legkívánatosabb státusz, számolni kell azzal a "káosszal", amit egy ilyen társadalmi berendezkedés okozhat.
A digitális vadnyugat a vállalati és állami adott zsigeri válaszreakció. Ebben a jövőben az emberek megelégelik a mindent átható adatgyűjtést és megfigyelést, a reklámok áradatát, azt, hogy digitális játékszerekké válnak. A hozzáállás radikális változása azt eredményezné, hogy a társadalom jelentős része a mostanihoz képest informatikailag jóval képzettebb lenne, de ezt a tudást nem fejlődésre, hanem minél hatékonyabb védőburok felhúzására fordítaná. A szakemberek, befektetők figyelme a hatékony összezavarás (obfuszkáció), elrejtés, titkosítás felé fordulna, nem az igazi értékteremtésre. Az irány hatalmas zajt eredményezne a digitális világban, ahol versenyt futna egymással a vállalatok és kormányok szűrési hatékonyságának növelése a zajgenerálás eszközeinek fejlődésével – a folyamat összességében destruktív, és egyik félnek sem jó.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
A legoptimistább jövőkép a digitópia, azaz a digitális utópia, ahol a technológia, az informatikai összekapcsolódás a társadalmi infrastruktúra gerince. A nagyvállalatok motivációi mindenki számára transzparensek és társadalmilag legalábbis nem károsak lennének, az adatok feletti rendelkezési jog pedig visszakerülne az emberek kezébe. A személyhez köthető adatok felhasználásához a tulajdonos beleegyezése kellene, viszont a kommunikáció, az élet digitális része nagyrészt globális és univerzális platformokon zajlana, ami magában hordozza a kulturális diverzitás csökkenését, azaz a monokultúra lehetőségét.
Termékek akarunk lenni?
Buytendijk szerint a jelek most az első jövőkép, azaz a nagyvállalatok és kormányok által uralt, de viszonylag kényelmes digitális társadalom megvalósulása felé mutatnak. Ez ugyan nem a legrosszabb eshetőség, de hosszú távon lelassítja és koncentrálja a fejlődést, és nem szolgálja megfelelően a társadalom érdekeit. Az látszik, hogy az emberek egyelőre hajlandóak a jövőre nézve drágább árat megfizetni a látszólagos ingyenességért cserébe – a kérdés az, hogy ezt az általános hozzáállást ki tudja-e billenteni mostani stabilitásából.
Mint említettük, a kutató a fenti jövőképeket nem feltétlenül vagylagosként, inkább lehetséges fejlődési állomásokként látja. Szerinte a mostani helyzetből a digitális bazár, a jó értelemben vett káosz felé lenne érdemes elmozdulni, mert némi szabályozással onnan lehet átlépni "Digitópia földjére". Ez megbízható digitális környezetet és technológiákat eredményezne, de az egyensúly nagyon törékény, és rendkívül nehezen, csak folyamatosan odafigyelve fenntartható. Könnyű újra beleesni a nagyvállalati, állami adatkontroll modelljébe.
Körforgás lesz?
A főbb eshetőségek felvázolása Buytendijk szerint nem egyenlő a jövő megjósolásával, mert azt a túl sok és gyorsan változó tényező egyszerűen nem teszi lehetővé. Láthattuk, hogy a digitalizációban olyan fordulópontok jöhetnek, melyek történelmi mércével mérve pillanatok alatt megváltoztathatják a dolgok menetét – az alternatívákat viszont érdemes egyéni és társadalmi szinten is figyelembe venni életünk (és így jövőnk) alakításánál.