A Facebook az írott szöveg YouTube-ja lenne

Hónapok óta tudni lehetett róla, hogy a Facebook olyan Newsfeed-funkción dolgozik, ami felhasználói oldalon jelentősen gyorsabbá és kényelmesebbé teszi a közösségi oldalon (-ról) fogyasztott újságcikkek olvasását, a kiadóknak pedig olyan eszközt biztosít, mellyel könnyen konvertálhatják tartalmukat az új mobilos megjelenítésre. Az új funkció a Facebook mobilalkalmazásában érhető el - egyelőre csak iOS-re.

Erre az utóbbi évek tartalomfogyasztási szokásai alapján egyértelműen szüksége van a Facebooknak, a kiadóknak és a felhasználóknak is: mára több nagy lap(csoport) Facebookról érkező forgalma meghaladja a Google-referenciákét, sok ember pedig elsődleges hírfelületként tekint az 1,3 milliárdos táborral rendelkező közösségi oldalra. A jelenlegi technológia azonban ezt nem képes megfelelően kiszolgálni, a cikkek webes nézetben sokáig (a Facebook statisztikája szerint átlagosan 8 másodpercig) töltődnek, emiatt sokan meg se várják, hogy az írás megjelenjen, inkább mást, “gyorsabbat” keresve tovább állnak.

Aztán maga a webview-megjelenítésnél is lehetne a mai mobileszközök képességeit jobban kihasználó felületet, “tartalomkonténert” alkalmazni, viszont azt úgy kell megalkotni, hogy univerzálisan képes legyen akár teljesen automatizáltan is behúzni, megformázni a tartalmat minden, az eszközt használó tartalomszolgáltatótól. Ezeket mind tudja a most elindított Instant Articles, sőt, a Facebook már az első nyilvános verzióval is túlteljesítette az elvárásokat.

Azonnal, szépet – csak mobilon

Az Instant Articles jelenleg még csak az iOS-es Facebook-alkalmazásban érhető el (az androidos fejlesztés alatt áll), és még ott sem mindenkinek, bár várhatóan egy-két napon belül mindenki frissíteni tudja majd az appot az újdonságot is tartalmazó verzióra. Sajnos a szerkesztőségi iPhone-on sem elérhető még a frissítés, így a hír erejéig kénytelenek voltunk az első videós bemutatókra hagyatkozni. Azok alapján viszont a formátumban elérhetővé tett cikkek a funkció nevének megfelelően tényleg azonnal megjelennek, várakozásnak nyoma sincs – az oldal a státuszüzenetekhez hasonlóan ezt is saját tartalommenedzselő rendszerével szolgálja ki, előtöltéssel is gyorsítva a megjelenítést.

Az Instant Articles formátumú cikkek a jelenleg elérhető példák – a Facebook partnerei az indulásra a The New York Times, a National Geographic, a BuzzFeed, az NBC, a The Atlantic, a The Guardian, a BBC News, a Spiegel és a Bild – alapján úgy néznek ki, mintha a kiadók egy saját, natív, és főleg jól kitalált és megalkotott appjában jelennének meg. A szöveget számos interaktív elemmel lehet kiegészíteni (például beúszáskor automatikusan elinduló videók, forgatható és hangos térképek, igény szerint webview-n keresztül beágyazható elemek), és a tesztek szerint ez egyáltalán nem megy a teljesítmény rovására, a betöltés és a cikken belüli navigálás is döccenésmentes, a fentebb már említett “jófajta” natív appos élmény. Ez hatalmas pozitívum a kiadóknak, akik így némi munkával teljesen saját arculatukra szabott tartalmat tudnak így kínálni – és további, a saját identitást erősítő pozitívum, hogy a cikkek megosztásánál továbbra is saját webcímre mutató linkek jelennek meg a hírfolyamban.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A funkció tartalmaz egy HTML5 és RSS parsert, így akár manuális beavatkozás nélkül is legyártja az új formátumú tartalmat. A látottak alapján azonban érdemes belefektetni némi plusz munkát, mert így lehet igazán kihasználni az új felület előnyeit. Az Instant Articles ugyanis lényegében mindenre lehetőséget ad, amire egy tartalomszolgáltatónak mobilos felületen szüksége lehet: a szerző nevének és fotójának feltüntetésére, saját logó használatára, galériák, tweetek, grafikonok, alámondások, stb. beágyazására. Sőt, a cikkben elhelyezett képek önálló Facebook-entitásnak számítanak, így külön-külön lehet hozzájuk megjegyzést fűzni, ezzel a hagyományos cikkmegosztáson felül további hírfolyam-forgalmat generálva az adott tartalomnak. Ez elképesztően jövőbe mutató elgondolás a formátum fejlesztőitől, akik jól érzékelték, hogy a felhasználók sokszor csak a teljes tartalom egy-egy eleméről szeretnének gyorsan véleményt nyilvánítani vagy megosztani.

Fontos kiemelni, hogy az Instant Articles abszolút mobile-first funkció, webes változatról egyelőre semmit nem beszélt a Facebook, és nem is valószínű, hogy desktopos felületen valami hasonlóra lehetne számítani a belátható jövőben a vállalattól. Az ilyen magas szintű megvalósítás rengeteg nehézségbe ütközne, és a közösségi oldalt (és úgy általánosságban tartalmat fogyasztók) elsősorban mobilról használók aránya negyedévről negyedévre emelkedik – nem tűnik logikusnak, hogy a vállalat valamilyen oldalon belüli Flipboard-szerű felületet fejlesszen egy egyre csökkenő jelentőségű közönségnek.

Marad is kontroll, meg nem is

A cikkeken belüli reklámértékesítés alapesetben teljes egészében a kiadók kezében marad, ilyenkor a hirdetési bevételek száz százaléka az ő kasszájukba folyik be. Ha úgy döntenek, hogy az általuk nem értékesített felületet a Facebook Audience Network hirdetési platformján keresztül hasznosítják, a közösségi oldal 30 százalék jutalékot von le a bevéltelből. Az Instant Articles formátumban megjelenített cikkek azonban valószínűleg könnyebben értékesíthető felületnek fognak számítani a hirdetők felé, mert az egy pillanat alatt betöltődő igényes felületre bizonyára könnyebb lesz becsábítani (és ott tartani) a felhasználókat.

Bár a Facebook szerint az Instant Article-cikkeket a hírfolyam szelektáló algoritmusa nem kezeli kiemelt anyagként, valószínűleg nem kockáztatunk sokat azzal a kijelentéssel, hogy az ilyen formátumú cikkek a nagyobb aktivitás és népszerűség miatt organikus aktivitás terén is megelőzik majd “alsóbb rendű” társaikat. A Facebook számít is arra, hogy a tartalomszolgáltatók nagyon kíváncsiak lesznek az új formátumú cikkek teljesítményére, ezért teljes kompatibilitást biztosít a Google Analytics, Adobe Omniture és comScore analitikai és forgalomfigyelő eszközökkel, illetve akár egyedi eszközök használatára is lehetőséget biztosít – saját, tavaly év végén elérhetővé tett eszköze mellett, amivel egy kiadó például azt is megnézheti, hogy a felhasználók egy adott cikkben meddig görgettek le.

Az eddig felsoroltak alapján meglehetősen vonzó lehetőségről van tehát szó, az újdonságnak azonban bőven akadnak veszélyei is. Annak ellenére, hogy az Instant Article-cikkeket teljesen saját arculatra lehet szabni, a még erősebb Facebook-integráció könnyen oda vezethet, hogy a közösségi oldalon keresztül elért olvasók teljesen mellőzni fogják a lapok saját felületét – ez pedig a márka erejének, értékének erodálásához vezethet. A kiadóknak nagyon vékony mezsgyén kell egyensúlyozniuk, ha identitásukat is meg akarják őrizni, de az új lehetőségeket is ki kívánják aknázni.

Az is bőven benne van a pakliban, hogy a “beetetési” időszakot követően a Facebook elkezd szigorúbb feltételeket szabni, különböző funkcionalitású és árszintű “konténerszinteket” definiálni – a gyakorlat egyáltalán nem idegen a cégtől, ahogy az Instant Articles bejelentése óta ezt nem egy tartalomszolgáltató meg is jegyezte. A közösségi oldalnak már így is nyomasztó forgalomgeneráló hatalma van a kiadók felett, a mostani fejlesztés pedig csak fokozza ezt.

Az Instant Articles kétséget kizáróan egyértelműsíti a Facebook azon törekvését, hogy a közösségi oldal legyen az írott szöveg Youtube-ja. Ha ez az eszköz a jövőben minden Facebook-felhasználó számára elérhető lesz, a most népszerű blogplatformok egyszeriben óriási konkurenssel fogják szembe találni magukat, és nehéz elképzelni, hogy ez ne következzen be.