Tovább bírják az SSD-k, mint gondoltuk

Végéhez ért a TechReport nagy SSD-gyilkos kísérlete, az utolsó meghajtók is felmondták a szolgálatot. A portál hat meghajtót dolgoztatott halálra, hogy kiderítse, a gyakorlatban hány írási ciklus után adják fel a mozgó alkatrész nélküli tárolók. A mintegy 18 hónapig tartó teszt során egy 240 gigabájtos Intel 335, egy ugyanekkora Corsair Neutron GT, két darab Kingston HyperX 3K, továbbá egy 250 gigabájtos Samsung 840 és egy 256 gigabájtos, szintén a koreai gyártótól származó 840 Pro SSD került górcső alá.

A hagyományos merevlemezekhez képest jelenetős sebességnövekedést kínáló SSD-k az utóbbi években hamar népszerűvé váltak, sokan máig szkeptikusak azok megbízhatóságát illetően - a TechReport eredményei őket is megnyugtathatják majd, miután mind a hat tesztelt készülék jócskán túllépte a gyártó által megadott írásciklus-számot, és több száz terabájt adattal birkózott meg, probléma nélkül. Ez határozottan jó eredménynek számít, miután az átlag PC-tulajdonos egy év alatt legfeljebb néhány terabájtnyi adatmennyiséget mozgat meg a meghajtókon.

Meglepően strapabíró TLC NAND

A kísérlet során először a Samsung 840 kezdett megrogyni a terhelés alatt, nagyjából 200 terabájtnyi írást követően. Az eredmény abban a tekintetben nem meglepő, hogy ez az egyetlen TLC-s modell a tesztelt eszközök közül, amely lényegesen kevésbé strapabíró, mint MLC-s társai. Ennek oka, hogy a hárombites TLC NAND egy-egy cellája többféle feszültségértéket vehet fel, mint a kétbites MLC tárolóé, így aztán a sokszoros újraírás során "ottragadó" és felgyűlő elektronokra is jóval érzékenyebb mint utóbbiak - ahogy az a tesztből is bebizonyosodott.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A  Samsung TLC-s meghajtója ugyanakkor így is jócskán túlteljesítette a gyártó által kijelölt élettartamot: noha 200 terabájt után megjelentek az első, tartalék területre áthelyezett szektorok, az igazi problémák csak 300 terabájt után jöttek elő, ekkor az SSD már néhány nem kijavítható hibát is jelzett. Amennyiben éles helyzetben merül fel hasonló probléma, az eszközt már érdemes lecserélni, a TechReport azonban tovább nyúzta a készüléket, amely további hibák nélkül egészen 800 terabájtig haladt, ám ezután újabb javíthatatlan hibák jelentkeztek, röviddel az egy petabájtos határ előtt pedig a meghajtó végleg megadta magát.

Ez egy TLC-s eszköztől megdöbbentően jó eredmény, azt tekintve, hogy bár elsőként érte el a "leselejtezési pontot", azután tovább küzdve az eszköz tovább húzta két MLC-s eszköznél is: az Intel 335 nagyjából 700 terabájt után adta fel a küzdelmet, igaz, nem meghibásodás, hanem a gyártó megkötése miatt. Ahogy az SSD elérte a kitűzött teljesítményhatárt, annak beépített védelme automatikusan olvasási módba helyezte az eszközt az adatvesztés meggátolása végett - a meghajtó következő újraindításakor pedig teljesen használhatatlanná vált. Az Intel védelme tehát biztosra megy, annak dacára, hogy az eszközön egyébként csak egyetlen újraallokált szektor volt.

A halálsoron ezután a Kingston HyperX 3K következett: az SSD 600 terabájtig gond nélkül húzta az igát, azt követően azonban sorozatosan jelentek meg rajta az áthelyezett szektorok és hibák, írás terén aztán 728 terabájtnál adta meg magát, noha továbbra is olvasható volt - egészen az újraindításig, mikor az Intel termékéhez hasonlóan végleg hozzáférhetetlenné vált. A HyperX mentségére legyen mondva, hogy a hozzá tartozó szoftver az élettartam vége előtt időben elkezdte küldözgetni a figyelmeztetéseket, bőven hagyott a felhasználónak időt az adatok mentésére és a meghajtó cseréjére.

Túl az egy petabájton

A Corsair Neutron GTX-nek már sikerült átlépnie az egy petabájtos határt - igaz, az eszköz már 100 terabájt után elkezdte feldobálni az első figyelmeztető üzeneteket és több ezer szektort allokált újra. Ennek dacára az eszköz még 1,2 petabájt után is működőképes volt, egy újraindítás azonban váratlanul kivégezte azt.

^{A győztes Samsung modell}

Következőként a második Kingston HyperX 3K meghajtó esett el: a különbség a korábbi Kingston modellel szemben, hogy ebben az esetben a tesztelők tömöríthető adatot írtak az SSD-re, amely a kisebb nyers kapacitásigény nyomán az eszköz élettartamát is meghosszabbította. A tároló nem is észlelt semmiféle problémát, míg végül valahol 900 terabájt és 1 petabájt között feltűntek az első nem javítható hibák. Noha ilyenkor, mint fentebb is említettük, már érdemes lecserélni az eszközt, a Kingston terméke a teszt során még több mint 2,1 petabájtig húzta - ekkor azonban egy váratlan áramszünet véget vetett pályafutásának, később a készülék már nem kelt életre.

Ekkor már csak a Samsung 840 Pro állta a sarat, a küzdelmet utolsóként feladó eszköz végül igen figyelemreméltó eredménnyel csatlakozott elesett testvéreihez. Az SSD-nek egészen 600 terabájtig semmilyen problémája nem volt, ekkor kezdtek feltűnni rajta az első újraallokált szektorok. Ezek száma a későbbiekben nagyjából hétezerig növekedett, amely 10,7 gigabájtnyi flasht tárhelyet érintett, ezzel együtt ugyanakkor a tároló teljesen használható maradt köszönhetően az előrelátóan mellékelt bőséges tartalék tárhelynek. A meghajtó végül nem kevesebb mint 2,5 petabájt írás után halálozott el, ezzel kiérdemelve a legstrapabíróbb modell címét a tesztelt eszközök közül.

A kíméletlen teszt alapján az SSD-k korántsem jelentenek megbízhatatlan tárhelymegoldást: gyakorlatilag az összes vizsgált modell vígan megbirkózik azzal az igénybevétellel aminek egy átlagfelhasználó kiteheti - sőt akár annak többszörösével is. Az adatvesztéstől emellett a számtalan, még jóval az adott tároló halála előtt felbukkanó figyelmeztetés is védi a felhasználókat, a merevlemezekkel ellentétben az SSD-k viszonylag jól előrejelezhető stílusban múlnak ki. Aki részletesen kíváncsi a teszt eredményeire, annak mindenképp érdemes felkeresni a TechReport oldalát.