Örökre búcsúzik a Lotus 1-2-3
Az IBM tegnap megszüntette a Lotus 1-2-3 táblázatkezelő utolsó kiadott verziójának támogatását is, ezzel egy közel 30 éves informatikai legenda története végére tett pontot.
Végleg megszűnik a Lotus 1-2-3 támogatása, jelentette be tegnap az IBM. A StartSuite-tal és a Lotus Organizerrel együtt ezekhez a programokhoz a vállalat semmilyen támogatást nem nyújt már, ezzel a történelemkönyvekbe küldte a cég a legendás táblázatkezelőt és társait.
Így lett üzleti a számítógép
A táblázatkezelők a személyi számítógépek hajnalán a legnépszerűbb szoftverek közé számítottak és ezek segítették hozzá a gépeket ahhoz, hogy a elektronikai barkácsolók és fiatalok játékszereiből vállalati termelőeszközzé válhassanak. Ez első széles körben elterjedt táblázatkezelő a VisiCalc volt, amely Apple II gépeken futott - népszerűségére jellemző, hogy számos más platformon készült portja, amely nem csak képességeit, hanem hibáit tekintve is megegyezett az eredetivel. Az 1981-ben kiadott IBM PC-re is megérkezett természetesen a VisiCalc, de a 80-es évek elején potens versenytársat kapott a Lotus Development Corporationtől, ez volt a 1-2-3. A szoftver azért kapta ezt a nevet, mert táblázatkezelő mellett grafikonrajzoló és adatbázis funkciója is volt - igaz, utóbbi nagyon egyszerű.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A Lotus 1-2-3 1983 elején érkezett meg a piacra, óriási durranással. A fejlesztőcég jól felismerte, hogy a széles körű ismertséghez nélkülözhetetlen a tévéreklám, a Lotus 1-2-3 volt az első számítógépes szoftver, amelyet a televízióban is hirdettek. A húzás egyértelműen bejött, a Lotus már az első évben 54 millió dollár bevételt ért el a 1-2-3 sikerét meglovagolva, amellyel akkoriban a világ legnagyobb független szoftvercégévé vált.
Annak érdekében, hogy elég gyors legyen, a szoftvert x86 assemblyben írták és ezen a nyelven is fejlesztették tovább egészen a 3.0-ig, amikor C-re váltottak. Mivel a szoftver erősen igénybevette az akkori PC-k hardverét, afféle kompatibilitási tesztnek is alkalmazták azokban az időkben, amikor megjelentek az IBM PC első klónjai más cégek kínálatában. A táblázatkezelő története összeforrt az IBM PC-ével, de a Lotust más platformokra is elkészítették, érkezett belőle egy kiadás a HP 200LX palmtopokra, Apple Mac OS-re, illetve UNIX-ra is, de ezek egyáltalán nem terjedtek el széles körben.
Ennek fő oka, hogy mire ezek a verziók megérkeztek, a Lotus 1-2-3 elvesztette piacvezető pozícióját. Ugyan a terméket már a 80-as években sok versenytárs támadta (pl. QuattroPro), a Lotus jogi manőverekkel vissza tudta verni a rohamot - a cég számos pert indított a konkurensek ellen arra hivatkozva, hogy a termékük kinézetét és/vagy működését a Lotus 1-2-3-ról másolták, vagy például mert azonos szavakat tartalmazott a menürendszerük. E perek egy részét megnyerte, másokat elvesztette, de az eljárások elvonták az ellenfelek figyelmét és tőkéjét a tényleges versenytől.
És akkor jött az Excel
A sikertörténetnek végül a Microsoft vetett véget, amelynek Multiplan táblázatkezelőjét a 80-as években még senki sem vette komolyan, de amikor megérkezett a piacra a Windows és vele együtt az Excel a grafikus felületével, a dolgok egy csapásra rosszabbra fordultak a Lotus számára. A vállalat közben gőzerővel dolgozott azon, hogy a 1-2-3-t C-ben újraírja a kód jobb hordozhatósága miatt, ez azonban csak jelentős késéssel valósult meg. Ráadásul a C-ben írt Lotus 1-2-3 a nagyobb programkód miatt nem is működött a kevesebb memóriát tartalmazó gépeken, ezek számára a Lotus kénytelen volt a korábban megírt assembly kódot toldozni-foltozni.
Az Office megjelenésével hirtelen egycsapásra megváltoztak az irodai szoftverekkel kapcsolatos elvárások, amelyre reagálva a Lotus felvásárlásokba kezdett, a 90-es évek elején került a cég birtokába az Ami Pro szövegszerkesztő, az Approach adatbázis és a Threadz nevű határidőnapló és névjegyzék, amelyből a Lotus Organizer született. Ezeket a szoftvereket a Lotus összecsomagolta, így született meg a Symphony, majd 1994-ben a windowsos SmartSuite, amely nem volt teljes mértékben kompatibilis az Office formátumaival, így nem terjedt el széles körben. A másik gondot az jelentette, hogy a Lotus az IBM OS/2 operációs rendszerét tűzte ki elsődleges platformmá és ezért a Windowson futó verziók késtek.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A Lotus pénzügyi mutatói egyre romlottak, 1995-ben az IBM egy ellenséges felvásárlási művelettel megszerezte a céget. Akkoriban a vállalat részvényei 30 dollár körüli árfolyamon mozogtak, az IBM pedig több mint 64 dollárt fizetett értük, a tulajdonosok kapva kaptak az alkalmon - a tranzakció értéke így megközelítette a 3,5 milliárd dollárt. A Lotus egy ideig viszonylag önállóan működött az IBM-en belül és folytatta irodai szoftverei fejlesztését, de ezek egyre kevésbé voltak kelendőek, a piacot akkorra totálisan uralta a Microsoft Office, kevés teret hagyva maga mellett a versenytársaknak.
A Lotus 1-2-3 utolsó verziója 2002-ben született (Millennium Edition, 9.0), azóta kisebb javításokat kapott csak. Az IBM 2008-ban még tett egy gyenge kísérletet a Lotus Symphony név felélesztésére, azonban az akkor már négy éves OpenOffice 1.1.4 átnevezett és kissé kipofozott változata semmilyen nyomot nem hagyott a piacon. Bár a szoftver teljesen ingyenes volt üzleti felhasználásra is, a támogatásért már fizetni kellett, évente és felhasználónként 25 dollárt kér ezért az IBM. A cég az érdeklődés teljes hiánya miatt aztán megszüntette a fejlesztést és 2012-ben a szoftver kódját visszaadta az OpenOffice-közösségnek, ezzel végleg kiszállt az irodai szoftverek fejlesztéséből.