Megjelent az új Xeon kétfoglalatos szerverekhez

Új gyártástechnológia

Az Intel ún. tikk-takk elven fejleszti processzorait, az egyik évben a gyártástechnológiát cseréli le, másodikban pedig a mikroarchitektúrát. A Sandy Bridge esetében a processzor órajelenkénti teljesítménye (IPC), az architektúra hatékonysága állt a fejlesztés középpontjában. Ezzel ellentétben az Ivy Bridge család új gyártástechnológiát hoz, ami több mag és cache beépítését teszi lehetővé, valamint alacsonyabb fogyasztást és magasabb órajeleket eredményez. Az Ivy Bridge-EP kódnevű szerverprocesszorok már 22 nanométeres eljáráson készülnek "3D tranzisztorok" használatával, akár 12 maggal, brutális, 30 megabájtos L3 cache-el, 3,5 GHz-es maximális órajellel.

^{Tízmagos Ivy Bridge-EP}

Mivel az Ivy Bridge az elődhöz képest a gyártástechnológiában változik, a mikroarchitektúra szintjén nincsenek hatalmas különbségek. A magok gyakorlatilag változatlanul kerültek át az új processzorokba, az Intel mérnökei csak kisebb finomhangolásokat hajtottak végre. Az Ivy Bridge-EP magjai továbbra két utasításszál párhuzamos végrehajtására képesek a Hyper-Threading révén, vagyis a csúcsmodell 24 szálat kezel egyszerre. Az "uncore" rész is csak kisebb változtatásokon esett át. A processzorok tartalmazzák a SecureKey nevű hardveres véletlenszám-generátort, illetve az OS Guardot, amely a Stuxnethez hasonló, user módú lapok végrehajtásán alapuló támadások ellen hivatott megvédeni a szervereket. Az OS Guardhoz operációsrendszer-szintű támogatás szükséges, a Linux kernelbe ezt már beépítették és valószínűleg hamarosan a Windowsban is megjelenik.

3 szilíciumváltozat, 18 modell

A Xeon E5-2600 v2 három különféle szilíciumváltozatban készül, ezekből alakítja ki az Intel az összesen 18 chipből álló kínálatot. A legkisebb verzió hat magot tartalmaz, ezekből egyes modelleknél kettőt letilt az Intel, így alakulnak ki a viszonylag alacsony fogyasztású, illetve a legnagyobb órajelű négy- és hatmagos modellek. Ebben a chipben 15 megabájt az L3 cache mérete, a TDP pedig a magszám és órajel függvényében 60-80 watt.

A második változat már tízmagos, 25 megabájt harmadszintű cache-sel. Ebből a szilíciumból hat-, nyolc- és tízmagos változatok lesznek hozzáférhetők. A hatmagos verzió tehát két különféle változatban lesz majd hozzáférhető, amelyek között a legnagyobb különbség a cache mérete lesz - az Intel is tudja, hogy bizonyos típusú alkalmazások jól reagálnak a nagy harmadszintű gyorsítótárra. Ezeknek a processzoroknak a fogyasztása magszámtól és órajeltől függően 70-100 watt között alakul majd, de erre épül a munkaállomásokba szánt 150 wattos nyolcmagos modell is.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A csúcsverzió a 12 magot és 30 megabájt harmadszintű cache-t tartalmazó, 541 négyzetmilliméter alapterületű, 4,3 milliárd tranzisztort felvonultató monstrum, amelyet a legnagyobb párhuzamosságot igénylő feladatok ellátására ajánl az Intel. Ez a lapka a 100-130 wattos teljesítményosztályt célozza. A kisebb Xeonok 2 ring buszával és egy memóriavezérlőjével ellentétben ebben 3 ring busz és 2 memóriavezérlő van, amely a vállalat szerint lehetővé teszi a hatalmas cache jobb kihasználását a nagy párhuzamosságot igénylő alkalmazások alatt.

A Xeon E5-2600 v2 processzorcsalád 18 modelljét négy kategóriába sorolja az Intel. Az "Advance" szerverváltozatok sajátossága, hogy (az E5-2650L v2 kivételével) mindegyikük 1,87 GHz-es órajelű DDR3 memóriát támogat és a QPI interfész sebessége 8 GT/s. A "Standard" változatok esetén a memória órajele 1,6 GHz, a QPI sebessége pedig 7,2 GT/s. A "Basic" processzoroknál a memória 1,33 GHz-en működik, a QPI linkek pedig 6,4 GT/s sebességre vannak korlátozva és a Turbo le van tiltva. A negyedik kategóriában egy munkaállomásokba szánt modell árválkodik egyedül, amely az "Advance" chipek sajátosságaival rendelkezik. A lapkák mindegyike a Sandy Bridge-EP esetében is használt foglalatba (Socket 2011) illeszkedik, ami lehetővé teszi a szervergyártók számára a gyors frissítést az előző modellekről.

Teljesítmény

Az Intel oldalán számos, iparági sztenderdnek számító benchmark eredményt tett közzé, több szervergyártó modelljeinek bevonásával. Az új Xeon ezek alapján 11-52 százalékot gyorsult az előző generációhoz képest, sok kategóriában világelső, és meglepetésre még az IBM POWER7+ processzort is le tudta győzni néhány esetben.

Amit már tudni: az új processzor integer kódfuttatást vizsgáló SPECint_rate_base2006 eredménye 942 pont (E5-2697 v2) kétfoglalatos konfigurációban, ami a korábbi Xeon E5-eredményhez képest 38 százalékos előrelépést jelent, a lebegőpontos teljesítmény terén pedig 35 százalék körüli az előny a SPECfp_rate_base2006 eredmények alapján. A klasszikus szerverbenchmarkok közül az online tranzakciófeldolgozást vizsgáló TPC-E teszben 2580 tranzakció/másodperces eredményt ért el a két darab E5-2697 v2 chippel felvértezett IBM System x3650 M4, ami 37 százalékkal múlja felül a legjobb publikált eredményt, ami Xeon E5-2600 sorozatú processzorokkal készült.

A legnagyobb előrelépés az SAP 2-tier SD tesztben történt, a 2,7 GHz-es 12 magos Ivy Bridge-EP itt több mint 50 százalékkal gyorsabb az előző generációs Xeon-EP generációnál, és papírvékony előnnyel ugyan, de megelőzi a 4,1 GHz-es IBM POWER7+ rendszert is kétfoglalatos konfigurációban. Hasonló a helyzet szerveroldali Java feladatok futtatása esetén (SPECjbb_2005), ahol a 2,7 GHz-es, 12 magos E5-2697 v2 előnye a korábbi generációs Xeonhoz képest 35 százalék, a POWER7+-hoz képest pedig 12 százalék.

A publikált teszteredmények jobbára a 12 magos csúcsváltozattal (Xeon E5-2697 v2) készültek, de még nem érhetők el a benchmarkok felett őrködő szervezetek weboldalain, mivel jóváhagyásra várnak. Amint nyilvánosak lesznek a részletes teszteredmények, illetve befutnak a kisebb verziókkal végzett benchmarkok, alaposabban meg lehet vizsgálni az előrelépés