Kipróbáltuk: Sony VAIO S 13 (2012)
Kipróbáltuk a Sony új, felső kategóriás 13 hüvelykes noteszgépét, amely kifejezetten sokoldalú társnak bizonyult. Kompromisszumok vannak, a prémium gépre vágyó haladó felhasználóknak azonban érdemes a Vaio S-et is felvenni a listájukra.
Június elején mutatta be ráncfelvarráson átesett termékkínálatát a Sony, az S-sorozat és a VAIO Z is Ivy Bridge-re cserélte a Sandy Bridge processzorokat, az új T pedig az ultrabook definíciójának is megfelelt már. A VAIO S azonban maradt a termékpaletta legérdekesebb, legsokoldalúbb tagja, a dedikált grafika, és teljes értékű processzor kicsi és könnyű csomagolásban - nem tudtunk ellenállni a teszt lehetőségének.
Méret, tömeg, anyagminőség, kialakítás
A készülékház nem véletlenül kerül minden bemutatónk elejére: ez az, amivel a felhasználó először találkozik, ez az, amit egy, a szupermarket polcán álló termék esetében is első kézből kipróbálhatunk. Normálisan ez egy kötelező körnek számít, a mai gyártók ugyanis könnyedén képesek megugrani az alapvető követelményeket, így gyorsan gurulhatunk tovább az érdekesebb megoldások felé.
A Sonynak azonban sikerült már itt, a borítással meglepetést okoznia. A készülékház érdes műanyagból készült, amely könnyen képes lehúzni a bőrt bármely testfelületről. A helyzet a fedlap tetején a legrosszabb, ahol az elemnek még éle is van, óvatlan mozdulattal akár sérülést is okozhatunk magunknak vele. A borítást az együtt töltött idő alatt sikerült megszokni, véleményünk szerint együtt lehet élni vele, ráadásul a fém háznál kevésbé sérülékeny a műanyag - egy felső kategóriás notebook esetében azonban ez ne legyen egy szükséges kompromisszum. A műanyag ráadásul nem is merev, a kijelző külső oldala még enyhe nyomásra is rémisztően hajlik, ami nagyon olcsó, egyenesen primitív benyomást kelt. A gép felső kategóriás pozícióját azért a nagyon merev váz és a pontos illesztések elárulják az avatott szemlélő számára is.
A gép nagy előnye a kompakt méret, 224x331 milliméter alapterülettel és 23,9 milliméteres vastagsággal párosuló 1,59 kilogrammos tömeg nagyon jó kis hordozható gépet eredményez (összehasonlításképp a 13 hüvelykes MacBook Pro 2,06 kilós és 24,1 milliméter vastag). A kis tömeg árát azonban nem csak a műanyag borításban, hanem máshol is meg kell fizetni - erre később visszatérünk.
Kijelző, billentyűzet, touchpad
Szerencsére a gépet felnyitva már a Sony kiváló építési minőségével találkozunk. A borítás itt már festett fém, az illesztések pedig továbbra is rendkívül pontosak. A gombok, változatos felületi elemek nagyon a helyükön vannak, valódi prémium minőségérzettel. A Sony a szigetes kialakítású (“chiclet”) billentyűzetek elterjesztésében élen járt, és a minőségben is az élvonalba tartozik. Nincs ez másként a VAIO S esetén sem, a billentyűzet merev, jó kitámasztású, a gombok relatív rövid úton járnak, de jó visszajelzést adnak és nagyon gyors gépelést tesznek lehetővé. A kiosztás semmilyen furcsa megoldást nem használ, a billentyűzetet így megszokni sem kellett.
A noteszgépek esetében a touchpadet kritikus fontosságúnak tartjuk, ezt a feladatot szerintünk minden gyártónak, minden árszinten kötelező megugrania - az egyszerű felhasználótól a haladóig a többség elsődleges beviteli eszközként használja, a gyenge minőségű elem a teljes felhasználói élményt képes tönkrevágni. A Sony szerencsére könnyedén átvitte a lécet, a VAIO S-ben található touchpad hozza az iparág legjobbjainak szintjét. Az érintésérzékeny felület nagy méretű, pont megfelelő súrlódási együtthatójú borítást kapott, a többujjas gesztusokat pedig akadás nélkül, simán kezelte.
A tesztelt modell 1366x768 pixeles felbontású TN-filmes kijelzőt kapott. A betekintési szögekkel elégedettek voltunk, a kontraszt, a fényerő és a színvisszaadás pedig egészen kiváló, a Sonytól elvárt minőséget hozza. A fényerő különösen nagy benyomást tett ránk, a félmatt kijelzővel ugyanis fényes nappal is kiválóan használható maradt a gép, amiért szerintünk jár a dicséret. A tavalyi modellek esetében egyébként elérhető nagyobb felbontású, 1600x900-as panel is, a ráncfelvarrt modell esetében erre még valószínűleg néhány hónapot várni kell.
Portok, hardver, akku
A VAIO S egészen megdöbbentő számú csatlakozót kapott, van 3 USB port (2x3.0, 1x2.0, ez utóbbi kikapcsolt állapotban is képes tölteni), VGA- és HDMI-kimenet, gigabites Ethernet, két kártyaolvasó (SD és Memory Stick Duo külön), a töltő csatlakozója és a Kensington-zár rése kapott helyet. Az egyetlen kifogásunk csupán az lehet, hogy ez a rengeteg csatlakozó mind a gép jobb oldalára került, ami valódi kábelrengeteget képes okozni, ráadásul pont a külső egér helyén. A bal oldalon csak az optikai meghajtó (slot-rendszerű) nyílása és a kettős funkciójú audio-port (mikrofon és kimenet egyben) kapott helyet, elöl és hátul nincs csatlakozó.
A nálunk járt modell vezeték nélküli kapcsolatok dolgában is vitézül áll, az 802.11n szabványú WiFi 300 megabites sebességre képes, de van benne 4.0-s verziójú Bluetooth modul és Gobi 3000 3G-s modul is, 14,4/5,76 megabites le-, illetve feltöltési sebességgel, ezt a sebességet Budapest belvárosában rendszeresen hozta is a VAIO S.
A nálunk járt tesztgép Core i5-3210M kétmagos, normál feszültségű processzorral rendelkezett, 2,5-3,1 GHz-es órajellel, 3 megabájt gyorsítótárral , 6 gigabájt 1333 MHz-es (effektív) órajelű DDR3L RAM társaságában - jó látni, hogy a vékony gépbe nem alacsony fogyasztású (és teljesítményű) CPU került. Sajnos a helytakarékosság miatt a Sony 4 gigabájt memóriát az alaplapra forrasztott, így csak a két gigabájtos modul cserélhető, akár 8 gigabájtosra is. A megoldás hátránya, hogy ha egy alaplapi modul sérül, akkor a teljes alaplapot cserélni kell. A gépben sajnos nem SSD, hanem tányéros merevlemez kapott helyet - feltételezhetően a filmek, fotók nagyobb tárhely-igénye miatt. Szerintünk ma már ez sem ok arra, hogy ne SSD legyen egy noteszgépben, a nagyobb méretű fájlok tárolására inkább tartunk külső meghajtót, a rendszermeghajtó azonban 2012-ben legyen már SSD. E forgatókönyvet egyébként az USB 3.0-s csatlakozó is életszerűbbé teszi, ennek átviteli sebességét már a merevlemez átviteli sebessége korlátozza.
A gép sokoldalúságának fontos eleme a dedikált grafikus gyorsító, a Sony a tavalyi modell 6670-es Radeonját idén az NVIDIA GeForce GT 640M LE-re cserélte. A Kepler-alapú chip a középkategóriát erősíti, tesztjeinkben jól teljesített, az általunk kipróbált mainstream játékokat (Diablo 3, World of Tanks, DOTA 2) natív felbontáson is élvezhetően futtatta, a teljesítményigényesebb játékokat is képes lesz alacsonyabb részletességgel megjeleníteni. A legjobb hír, hogy a VAIO S még játék közben sem kezdett el hangoskodni, ami egyrészt a Sony kiváló hűtőrendszerét, másrészt a Kepler és az Ivy Bridge nagyon hatékony architektúráját dicséri.
A Sony a VAIO S-en is megtartotta a lassan hagyományosnak számító Stamina-Speed kapcsolót, amely gyorsan képes váltani az energiatarékos profilok között. Sajnos a kapcsoló teljesen redundáns, a Windows már néhány generáció óta támogatja a különböző energiagazdálkodási profilokat, amelyek között szó szerint kettő egérkattintással tudunk váltani, az akkus, illetve a hálózati profil között pedig automatikusan is képes váltani az operációs rendszer. A kapcsoló működése ráadásul nem teljesen transzparens, átkapcsoláskor hosszú másodpercek alatt vált a rendszer a két GPU között, és ilyenkor könnyen előfordul, hogy az épp futtatott játék kifagy. A kapcsoló Stamina állása limitálja a processzor maximális órajelét is, így inkább akkor vetette észre magát, ha az irodában dolgozva feltűnően lassúnak találtuk a gépet - ennek oka minden esetben a Stamina állásban felejtett kapcsoló volt.
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
A gép alacsony tömege a műanyag ház mellett még egy helyen bosszulja meg magát, az akkus üzemidő szerintünk kifejezetten rövid lett. A két hetes teszt alatt munka, filmnézés, vagyis normális körülmények között többször is lemerítettük, átlagosan 4 óra 10 perc alatt fogyott ki a szufla a gépből. Óvatosan használva, a Stamina-Speed kapcsolót Stamina állásba helyezve és a fényerőt éppen használhatóra húzva sikerült 5 óra körüli üzemidőt elérni, ami szerintünk továbbra sem kielégítő. A Sonynak szerencsére van megoldása a kérdésre, a gép mellé egész elfogadható áron, 45 ezer forintért vásárolhatunk egy akkumulátort, amelyet fixen a gép aljára csatlakoztathatunk. Ezt ugyan nem teszteltük, de a kapacitásból ítélve az akkus üzemidő megduplázására lehet számítani. A második akkunak természetesen tömegben is “ára” van, 520 grammal növeli meg a rendszer tömegét, a vastagságot pedig mintegy 12 milliméterrel.
Konklúzió
A Sony VAIO S legnagyobb előnye a sokoldalúsága. A processzor és a középkategóriás GPU nagyon sok különböző alkalmazási forgatókönyvet elérhetővé tesz, a kiváló, napfényben is használható kijelző, valamint a csatlakoztatható külső akku pedig a mobilitást kedvelőknek is hasznos társsá teszi. Ilyen kvalitások mellett a 390 ezer forintos végfelhasználói árat nem érezzük túlzónak, a kategóriatársak (Dell XPS 14 vagy MacBook Pro) ugyanennyiért számottevően kevesebbet nyújtanak, miközben tömegük is magasabb a VAIO-énál.
A gépet kritikával is lehet persze illetni. Egyrészt egyelőre nem érhetőek el más konfigurációjú modellek a 2012-es S-ből, így sem SSD-vel, sem nagyobb, 1600x900 pixel felbontású kijelzővel nem rendelhető a gép. Másrészt az Amerikában és a világ egyéb tájain bemutatott alumínium készülékház is csak emelné a termék rangját, ez a műanyag borítás ugyanis egész egyszerűen nem méltó hozzá.