Érintésérzékeny falfelülettel kísérletezik a Microsoft

A Microsoft és a Washingtoni Egyetem tudósai az embert körülvevő elektromágneses hullámok hasznosítására készülnek - írja az MIT Technology Review. A kutatás vezetője, Desney Tan felvezetése szerint a környezetünkben állandó elektromágneses sugárzás, zaj figyelhető meg, amit a mobiltelefonok, a számítógépek vagy például az elektromos vezetékek bocsátanak ki. Tan szerint “kiderült, hogy az emberi test is egész jó antenna lehet”, ráadásul az elektromágneses hullámok ilyen módon történő felhasználásával és egy számítógép segítségével bármilyen falfelületet használhatnánk a házban lévő villanykapcsolók, a riasztórendszer, a tévé, de akár a videojátékok irányítására is.

Így készül a hús-vér adótorony

Ha valaki hozzáér a falhoz, amelyben elektromos vezeték fut, kvázi maga is antennává válik, és elektromos jeleket tud küldeni attól függően, hogy hol és milyen közel áll ahhoz. A kutatók ezeket a jeleket gyűjtik össze egy eszköz segítségével, így példájuk szerint ha a felhasználó megérinti a kanapéja mögötti falfelületet, a rendszer felismeri a mozdulatot, és a lemezjátszó hangerején történő változtatásként érzékeli azt. A tudósok még nem értek a kísérlet végére, de azt már bemutatták, hogyan alakítható az elektromágneses zaj egy ilyen kezelőfelület számára használható jellé.

A kísérleti tesztalanyok antisztatikus karkötőt hordtak, ez egy vezetéken keresztül egy analóg-digitális átalakítóhoz csatlakozott, amely a beérkező jeleket a hátizsákban tartott laptop felé továbbította. Az adatokat tanuló algoritmusok segítségével dolgozta fel a rendszer, így próbálta meg azonosítani az elektromos jelek változásait, melyek az alany házon belüli elhelyezkedése, a falfelület távolsága és a keze poziciója szerint érkeztek. A kutatók szerint a megoldás működik, igaz, a rendszer még nem használható valós időben, finomítani kell rajta, ráadásul meglehetősen nagy is: a tervek szerint az adatfeldolgozást végző laptopot idővel okostelefonra vagy karórára cserélnék. Az is nyilvánvaló, hogy valamilyen módon - például nem túl esztétikusan, matricákkal - jelölni kellene a felhasználóknak, hogy hova kell nyúlniuk bizonyos funkciók eléréséhez.

Ember és gép, két jó barát

Desney Tan és a Microsoft nem először dolgoznak hasonló kísérleten. 2007-ben az emberi agy kiaknázatlan erejét próbálták hasznosítani, hogy feloldják azt a nehézséget, miszerint bár a számítógépek jól tudnak számolni, képtelenek különbséget tenni például egy asztal és egy állat között. Kísérletük során emberi arcokat, illetve más tárgyakat mutató képeket vetítettek az alanyoknak, és folyamatosan figyelték az agyi aktivitásukat - ahogy az várható volt, ez utóbbi minden további külső jel nélkül különbséget mutatott.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A tudósok magyarázata szerint az agy végső soron processzorként is használható, hiszen folyamatosan, sokszor tudat alatt dolgozza fel a kívülről érkező információkat. Az elképzelés lényege, hogy míg az alany a mindennapi dolgait végzi, a periférikus mezőben feltűnő képek alapján az agy és a vele együttműködő szoftverek észrevétlenül dolgozhatnának.

Egy 2009-es kísérletük is újfajta irányítási metódust szorgalmazott. Az alanyok alkarjára elektródákat csatlakoztattak, ezek az izmok elektromos jeleit vizsgálták. Ezeket különféle mozdulatokhoz kötötték, így például külön jelzést kapott az, mikor az ember összeszorítja az ujjait, és az is megkülönböztethetővé vált, hogy mikor szorít egy tárgyat jobban, és mikor kevésbé. A kísérlet leglátványosabb pillanata minden bizonnyal az volt, mikor a kutatók a Guitar Hero nevű játékot a műanyag gitárkontroller nélkül, az ujjaik összeérintgetésével játszották.