Zuhan az illegális fájlcsere az USA-ban

2007 végén a kutatások szerint még az internetező lakosság 16 százaléka, azaz 28 millió amerikai töltött le illegális forrásból muzsikát, alig három év alatt, 2010 utolsó negyedévére ez az arány 9 százalékra, azaz 16 millió felhasználóra olvadt. A statisztikákban egyértelműen észlelhető az USA-ban népszerű LimeWire betiltása, de a felhasználók ha akartak volna, akkor bizonyára találtak volna maguknak más eszközt a bíróság által is illegálisnak nyilvánított fájlcserélő helyett. A warezolás iránti egyre alacsonyabb érdeklődést bizonyítja az is, hogy nem csak a felhasználók szivárogtak el, de a letöltött dalok száma is csökkent. Az NPD szerint 2007 utolsó negyedévében egy illegális letöltőre átlagosan 35 zeneszám jutott, míg a tavalyi év utolsó három hónapjában már csak 18.

A LimeWire bezárása előtti negyedévben még a vezető zenei fájlcserélő az USA-ban, a felhasználók 56 százalékának ez volt a forrása, igaz a bírósági perek és a kétséges szolgáltatásminőség hatására a betiltás pillanatában már csak 32 százalék választotta ezt. A warezolók egy része átvándorolt más szolgáltatásokba, például a Frostwire nevű megosztóra (ami 2010-ben 10-ről 21 százalékra növelte részesedését), vagy a Bittorrentre (8-ról 12 százalékra nőtt ugyanezen időszakban). Voltak azonban olyanok, akik teljesen elhagyták az illegális megoldásokat, de az NPD szerint egyáltalán nem biztos, hogy a LimeWire leállítása jelentősen befolyásolta volna a trendeket. Bár az igaz, hogy az Amerikában legnépszerűbb zenei fájlcserélő eltűnése azonnali és jelentős csökkenést okozott a letöltéseknél, de a múltban minden hasonló esetben kiderült, hogy a felhasználók hamar feltalálják magukat és átköltöznek egy másik szolgáltatásra.

Elfogynak a letöltők?

A mostani, a teljes internetező lakosságra reprezentatív felmérés adatfelvétele idén januárban volt,  5549 amerikai, 13 évesnél idősebb internetező körében készült. Az érdekesség az, hogy a jogvédő szervezetek és a kiadók továbbra is folyamatosan panaszkodnak, s a kalózkodást továbbra is a legfőbb ellenségnek tartják. Egy nemrégiben megjelent IFPI (International Federation of the Phonographic Industry) közlemény szerint 2004 és 2009 között a zeneipar 30 százalékos bevételcsökkenést szenvedett el globálisan, amit egyértelműen a kalózkodásnak tulajdonítanak. Ehhez képest kiderül, hogy mára az amerikai lakosság mindössze 9 százaléka tölt le illegálisan, a többiek mind vagy valamilyen adathordozón, vagy online szolgáltatásokon vagy broadcast megoldásokon keresztül jutnak jogszerűen zenéhez.

Beigazolódni látszik az a sokat hangoztatott állítás, hogy a felhasználók jelentős része csupán azért warezol, mert a legális csatornák kényelmetlenek, nem hatékonyak, rossz a kínálatuk és nem alkalmazkodnak a felhasználó valós szokásaihoz. Ahogyan a digitális megoldások egyre fejlettebbek, úgy egyre több felhasználó számára lesz értelmetlen a fájlcsere, s sokkal kényelmesebbé válnak a legális szolgáltatások. A zenei piacterek, mint az iTunes vagy az Amazon, a reklámmal támogatott streaming szolgáltatások, mint a Pandora, az előfizetéses rendszerek, mint a Last.fm vagy a Spotify, illetve a mobiltelefongyártók és telekommunikációs szolgáltatók által nyújtott megoldások (pl.: Vodafone Unlimited Music Store) kielégítik a különböző igényeket, s egyre komolyabb bevételeket termelnek a kiadóknak is.

Tudtuk, hogy csak jobb szolgáltatás kéne

Figyelembe véve az összes ilyen szolgáltatást, az IFPI szerint 2009-ben már 4,2 milliárd bevétele származott az iparágnak a digitális értékesítésből, habár ez még mindig kevés ahhoz, hogy a fizikai hordozók piacának bedőlését ellensúlyozza. Tavaly viszont tovább száguldott felfelé az online szolgáltatók piaca, s Európában például a Spotify ajándékozta meg nem várt bevételekkel a zenei kiadókat, ahogyan arról korábban már beszámolt a HWSW is.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A két történet pedig mindenképp összefügg, s bizonyítékot szolgáltat arra, hogy van a zeneiparnak perspektívája, illetve arra is, hogy a zenei warez nem harapózott volna el ennyire talán soha, ha a felhasználóknak már évekkel ezelőtt meglett volna a legális lehetősége arra, hogy kényelmesen, könnyen vásároljanak. Magyarországon a helyzet hasonló lenne, de a szerzői jogvédelem nehézkessége, a nagy szolgáltatók távolmaradása, illetve a szellemi termékek lopásának társadalmi elfogadottsága lassítja a folyamatokat. Ennek ellenére egyre több ember használja például a Last.fm-et, ami elérhető itthon is, s csak havi három dollárba, azaz 650 forintba kerül.

Ugyanez az ív rajzolódik ki egyébként a filmpiacon is, legalábbis az Egyesült Államokban, illetve Nyugat-Európában, így a következő években a warez kérdése részben megoldódni látszik. Eltűnni nyilván sosem fog az illegális letöltés, de egyre kisebb az érdeklődés iránta olyan országokban, ahol van reális alternatíva egy kényelmes legális szolgáltatás formájában. 2003-ban még csak kevesebb mint 50 licencelt zenei szolgáltatás volt, amelyeken 1 millió különböző zeneszám volt elérhető, s körülbelül 20 millió dollár bevételt termeltek, igaz ez a teljes piac szempontjából kimutathatatlan részt jelent. 2009-ben már több mint 400 licencelt szolgáltató van, több mint 11 millió zeneszám elérhető és 4,2 milliárdos bevételt termel a digitális terjesztés, ami az iparági bevételek 27 százaléka.