Elkészült az SSD-k szabványos tesztje

A JEDEC végre publikálta azokat a szabványokat, amelyek segítségével összehasonlíthatóvá válik az SSD-k fáradása. A szervezet szerint ez növelheti a flash memóriás meghajtók iránt tanúsított vásárlói bizalmat a piacon.

Az SSD-k térnyerését övező egyik legfontosabb kérdés a fáradással ("wear") kapcsolatos. Az SSD-kben használt flash memóriachipek csak korlátozott alkalommal írhatók felül, s egy idő után csak olvashatóvá válnak, ezt a jelenséget nevezzük fáradásnak. A fáradás mértéke a felhasznált memóriachipek típusa mellett számos egyéb tényezőtől függ, például attól is, hogy az SSD firmware-e milyen trükkökkel próbálja meg kiegyenlíteni a fáradás hatásait.

A fogyasztói piacra szánt, olcsóbb meghajtók rendszerint MLC (multi-level cell) flash chipekből állnak, ezeknél hamarabb jelentkeznek a fáradás hatásai mivel egy cella több bitet is tárol. A vállalati meghajtók általában SLC (single level cell) felépítésűek, ezek a chipek strapabíróbbak, valamint általában gyorsabbak is az MLC-nél, cserébe sokkal drágábbak. Az intenzív igénybevételnek kitett, legfelső kategóriás, vállalati felhasználásra szánt SSD-k esetén az sem ritka, hogy az eszközök a névlegesnél jóval nagyobb, akár többszörös kapacitással is rendelkeznek, így a fáradásból adódó hatások csak később jelentkeznek.

A Joint Electron Device Enginnering Council (JEDEC) két szabványt dolgozott ki, az egyik (JESD218) azt írja le, pontosan hogyan kell az SSD-k elhasználódását tesztelni, a másik (JESD219) pedig az ehhez használatos workloadokat definiálja - szabványos tesztelési metódus nélkül lehetetlen lenne összehasonlítható eredményeket produkálni, hiszen az SSD-k viselkedését alapvetően befolyásolja, hogy milyen adatokat és hogyan írnak rájuk.

A JESD218 szabvány lefekteti, hogy az SSD-k általános összehasonlíthatóságához egy megbízhatósági mutatót (endurance rate) kell közzétenniük a gyártóknak, amely azt mutatja meg, a meghajtóra hány terabájt adat írható (TRW) anélkül, hogy a kapacitása csökkenne. A teszteléshez a JESD219 szabványban meghatározott workloadot kell használni, amely leírja, hogy az íráshoz mekkora blokkméretet kell használni - ez egyelőre a vállalati alkalmazásokra jellemző adatírási mintát tartalmaz, a fogyasztói piacra szánt meghajtók tesztelésére ajánlott feladatokat később határozzák meg.

A JESD218 és JESD219 szabványok ingyenes regisztráció után elérhetők a JEDEC weboldalán.