Az álláskereső meztelen
Szinte már közhely, hogy a közösségi hálózatok a nép szórakoztatásán túl a HR-szakma számára jelentenek aranybányát. Mindenki sejti, hogy egy állásinterjú előtt, közben és azt követően kutathatnak utána, szerkesztőségünk viszont fényt derített arra, hogy pontosan mit és hogyan keresnek a fejvadászok, leendő főnökök és persze az élelmes álláskeresők.
Több, mint gondolnád!
Az alapklisé természetesen a "megnézem az iWiW-en", ami a közösségi oldal népszerűségét tekintve valóban természetes is, senki nem titkolja, hogy alapvető információkhoz innen próbál hozzájutni a jelöltről, de azonos értékű forrás lehet a Facebook és a MySpace is. Sokan azt gondolják, hogy ha nem írják be a lakcímüket vagy telefonszámukat, akkor elrejtették magukat, de az legfontosabb értékek ellenőrzésére nem kell sokat írni, gyakran elég néhány szó, néhány beállított érték vagy éppen a puszta jelenlét egy felületen. A téma praktikus megértésében két HR-szakember, Kóthay Péter (IT üzletágvezető) és Spiller László (IT tanácsadó), a Kelly Services IT-üzletágának tapasztalt interjúztatói segítettek, akik nemcsak értik, de ki is használják a web 2.0 előnyeit.
Csak a normálisak kellenek
Egy normál állásinterjú minden esetben az önéletrajzzal kezdődik, ami hiányosnak is tűnhet, előfordul, hogy nem mellékelnek hozzá fotót vagy valami fura érzése támad a szelekciót végző szakembernek. Ha kétely merül fel egy jelentkezővel kapcsolatban, akkor biztos lehet abban, hogy legalább egy gyors online ellenőrzésen átesik.
Tippek-trükkök a precíz nyomozáshoz
Mi történik ilyenkor? A legelső és legfontosabb tartalom egy közösségi oldalon, hogy ki mit ír saját magáról, hiszen ebből számos jellemvonására fény derülhet. Nem mindegy, hogy valaki angol dalszövegeket másol be, számíthat, hogy milyen nyelvezetet használ, vagy "aki ismer, úgyis tudja" típusú válaszokat ad. A fotók ellenőrzése az állásinterjúk mellett minden magán- és munkakapcsolat első lépésévé vált, de a HR-szakmában az a lényeg, hogy az illető szélsőséges-e vagy úgymond "normális".
Spiller László beszámolója szerint volt olyan jelentkezőjük, akinek az önéletrajza után megnézték az iWiW-adatlapját, ahol a jelölt saját nyílt töréséről készült fotóját töltötte fel, illetve egy másikat, ahol pisztolyt szegez a saját fejéhez. Az illető természetesen nem kapott meghívót az elő beszélgetésre. Bár nem minden eset ennyire extrém, de jól mutatja, állásinterjú előtt miért érdemes átfésülni az iWiW-en vagy más oldalon elérhető nyilvános galériánkat.
A személyes szűrő után főleg szakértői vagy középvezetői szint felett sokkal nagyobb figyelmet kap a szakmai ellenőrzés. Az online kutakodás során utánanéznek az illető karrierének, igyekeznek kideríteni, hogy valóban ott dolgozott-e ahol jelezte, megnézik, hogy milyen konferenciákon, szemináriumokon vett részt, miből írta a szakdolgozatát, írt-e tanulmányokat, szakcikkeket, esetleg könyvet, tartott-e előadásokat, részt vett-e kerekasztal-beszélgetéseken, mint szakmája képviselője.
Van honnan szemezgetni
Árulkodó blogok
Sokat elárulhat a jelöltekről saját blogjuk, amennyiben van nekik. Az én-blogokból egyértelműen kiderül, hogy vannak-e szélsőséges gondolatai, elvei, amit nem szívlelnek a cégek. Igaz, az sem baj, ha valaki politikai tartalmú webes naplót vezet, de ha kődobálást vagy rendőrautó-felgyújtást szervez, akkor a CV-je a süllyesztőbe kerül: van elegendő, kevésbé problémás jelölt is. Egyébként az én-blog általában azt árulja el a szerzőről, hogy mi a hobbija, illetve bizonyítja, hogy egy kommunikatív, nyitott emberről van szó.
A szakmai és tematikus blogok természetesen a jelölt felkészültségét, elhivatottságát is felrajzolják az interjúztatók előtt, illetve a személyes beszélgetések előtt támpontot adnak a lehetséges témákról, amiről érdemes kérdezni. A blognak, mint forrásnak viszont megvan az a hátránya, hogy csak akkor működik, ha a szerző saját neve alatt ír vagy a becenév összekapcsolható a valós személlyel. Ugyanez a probléma a szakmai fórumokkal, de az ottani tevékenység még hasznosabb információ lehet, amennyiben egy szakembert akarnak megítélni.
Ami nem derül ki az önéletrajzból, azt megmutatja az internet -- bizonyosodik be egyre gyakrabban. Egyelőre még nem automatikus a digitális lenyomatok ellenőrzése, de a kép árnyalására, finomítására tökéletesen alkalmas. Sokan azt gondolják, hogy ez informatikai szférában érvényes csak, de Kóthay Péter szerint ez a teljes vállalati szektorban szinte azonos súllyal esik latba függetlenül attól, hogy kereskedelmi, pénzügyi, mérnöki területről van szó. Az viszont általánosságban érvényes, hogy a részletes utánajárás csak a kiemelt pozíciók vagy vezetők szintjén jár, hiszen egy állásra beérkezett több száz főnek utánanézni hosszú, fárasztó és sokszor felesleges időtöltés lenne, erre nincs kapacitás.
[oldal:Az érem másik és a többi oldala]
Teljes karrierlenyomat pár kattintásnyira
Pedig gyakran derülne ki, hogy a jelölt kicsit kiszínezte, az adott jelentkezéshez testreszabta az önéletrajzát, fényezve önmagát. A rafináltabb HR-szakemberek a kutatás során ellenőriznek álláskereső oldalakat, ahol összehasonlítják a korábban feltöltött önéletrajzokat, megnézik, hogy mi változott, mit nem írt be és mi került bele azóta a CV-be. Amennyiben a korábbi munkahelyekről nincs referencia, akkor rákeresnek a névből és a cég domainjéből képzett email címre, hogy van-e rá találat.
Manapság már nagyon jól követhető online a karrierlenyomat is. Amennyiben valaki rendelkezik minősítésekkel, bizonyítványokkal, azok szinte biztos hogy fellelhetők online is. A Google segítségével a keresőkifejezést pontosítva további érdekességeket lehet lelni a legtöbb emberről. Fontos lehet, ha megvannak az azonnali üzenetküldők loginnevei, melyek szintén beszédesek lehetnek (ha például az "hotdancingbabe84"). A hazai szakemberek főleg a nyilvános adatbázisokra támaszkodhatnak, illetve mint mindenkinek, nekik is a Google a "barátjuk".
Hol a határ?
Rutinosan célzott kereséseket indítva nagyon sok információt képesek kinyerni a keresőből. Ehhez képest az angolszász országokban professzionális szövegbányász szoftverek működnek, melyeknek feladata kifejezetten a személyes elektronikus lenyomatok keresése. Erre hazánkban nincs lehetőség a lokalizáció hiánya miatt, viszont nem is lenne rá igény. Az Egyesült Államokban az ország méretei miatt lehetetlen felmérni, hogy a másik partról érkezett szakember referenciája mennyit ér, ott érthetőbb ez.
Akasztják a hóhért
A HR-es mellett természetes, hogy a jelölteknek sincs megtiltva, hogy átböngésszék, hová is jelentkeznek. Kóthay Péter szerint a náluk megforduló jelöltek közel harmada, akik utánajárnak online a felvételiztetőnek vagy a jövendőbeli főnöknek. Ahhoz, hogy jó benyomást kelts, ahhoz nem árt tudni, mivel lehet elérni -- gondolják az alapos jelentkezők. Viszont nem túlzottan jellemző még a tudatos előkészület, sőt, sok jelölt azt sem feltételezi, hogy róla találnak dolgokat. Így fordulhat elő, hogy a CV alapján szolid, visszafogottnak tűnő szűzies lányról az egyértelmű helyeken feltöltött tivornyázós, pajzán, kihívó képek sorozata kerül elő.
Vannak viszont, akik jóval az átlag előtt járnak és arról is megpróbálnak gondoskodni, hogy az online jelenlétüket kozmetikázzák. A Kelly Services két szakemberének egybehangzó véleménye szerint ez nem jellemző, bár előfordul. A tudatos image-építés benne van a pakliban, ami valóban a fotókkal kezdődik, aztán a fórumokban, blogokon folytatódik. Aki rászán egy kis időt, az segítőkésznek, profi szakembernek vagy alapos kutatónak tüntetheti fel magát, de ez tényleg időigényes projekt. Esetleg akkor érdemes belemenni ebbe, ha valakinek nagyon fontos egy pozíció és képes felhívni magára a figyelmet, képes elérni azt, hogy biztosan utánanézzenek. Az viszont általánosan igaz, hogy minél aktívabb valaki online, annál nehezebb magát meghamisítani.
Eltüntetett előélet
Gyakoribb igény a megmásításnál az eltüntetés. Míg itthon az emberek manuálisan tudnak takarítani maguk után, az Egyesült Államokban már külön piaca van az online lenyomatok törlésének. A közösségi oldalak mellett a képmegosztókról és a fórumokról is el lehet részben tűnni, viszont a mások által feltöltött, és esetleg felcímkézett tartalmakkal nem lehet mit kezdeni. 2008-ban ugyan már nagyon fontos az IT-eszközök ismerete, használata, de egy állásinterjún a szakértők szerint nem jelent hátrányt, ha valakiről semmi nem lelhető fel az interneten. Úgy veszik, hogy az illető passzív internetező, esetleg a természet gyermeke és nem érdeklődik a technológia iránt.
Legyél egyéniség, tűnj fel!
A fejvadász visszavág
Még jobban kifordítva a kereső-keresett helyzetet, gyakran előfordul az, hogy nem a jelentkezők szűrésére használják az internetes adatbázisokat, hanem egy fix pozícióra keresik a megfelelő embert, akiről van egy elképzelésük szakmailag és emberileg is, de épp nincs "készleten". Ennek az alapesete a kulcsszavas keresés, mikor képességekre, végzettségekre, településre és egyéb részletekre keresnek célzottan, akár az álláskereső, önéletrajz-feltöltő oldalakra szűkítve a találati listát.
Ennél merészebb módszer, mikor az egyébként jól képzett HR-szakértő az általa képviselt területek szakmai fórumain maga is jelen van, nem túl hangosan, nem túl feltűnően, de vizsgálódik és alkalmanként aktív is. A linknépszerűsítés (például a fórumaláírásban feltüntetett szakmai blogra mutató link), a direkt keresés, hirdetésfeladás viszonylag szokványos módszerek, ennél viszont sokkal XXI. századibb, mikor a HR-guru feldob egy alibi feladatot a fórumban, mintha segítséget kérne. Legyen szó programozási, hálózatépítési, pénzügyi, jogi vagy vállalkozási problémáról, bizonyára lesznek emberek, akik megoldják a feladatot. A jó fejvadász ilyenkor választja ki az "áldozatát", majd felteszi neki a nagy kérdést, hogy nem szeretne-e munkahelyet váltani.
A lelkiismeretes HR-szakember, ahogyan élőben a konferenciákon, szemináriumokon, úgy online is ismerkedik. Lehet, hogy kedvenc fórumunkon egy naponta aktív felhasználó, s gyakorlatilag része a közösségnek, ugyanúgy, mint a programozózseni vagy a seftes gyerek, csak ő állásokat tud. Az adatbányászatot, online nyomkövetést manapság divatos összehozni a fejvadász cégekkel, de az interneten fellelhető személyes információk robbanásszerű növekedésével természetessé válik a magánéletben is, oktatásban, bárhol.
Miért ne nézne utána egy hallgatónak az egyetemi oktató, vagy a fura utcabelinek a szomszéd, de a megcsalt férj, a szerelmes tinédzser és akár a szakorvost kereső beteg is normális, ha a körbeszimatolást a legegyszerűbb és legcélravezetőbb módon az interneten kezdi. Spiller László, aki a Kelly Services-nél IT tanácsadóként dolgozik, azt mondja, hogy a játék bármely oldalán is álljon valaki, három dolgot kell véghez vinnie: "Képezd magad, ismerkedj és ismertesd meg magad, élőben és online is egyaránt."
Véleménye van?