Netbook: út jótékonykodástól a tuti üzletig

Michael Jacksonról szokták kérdezni, hogy vajon hogy lett egy szép, fekete férfiból egy csúnya, fehér nő? Ugyanezt a kérdést tehetnénk fel ma az ultrahordozható, internetezésre fejlesztett divatszámítógépekről. Az Eee PC által elindított lavina gyökere a kurblis OLPC-től ered, de a világ nem hazudtolta meg önmagát és a humanitárius ötlet néhány ugrással zseniális üzletté fejlődött. Hogyan?

[HWSW] Michael Jacksonnal kapcsolatban szokták kérdezni, hogy vajon hogy lett egy szép, fekete férfiból egy csúnya fehér nő? Ugyanezt a kérdést tehetnénk fel ma az apró, ultrahordozható, internetezésre kifejlesztett divatszámítógépekről. Az Eee PC által elindított netbook lavina gyökere a kurblival is hajtható, afrikai szegénygyerekeknek szánt OLPC-től ered, de a világ nem hazudtolta meg önmagát és a humanitárius ötlet néhány ugrással zseniális üzletté fejlődött. Cikkünkben ennek a folyamatnak a lépcsőfokait idézzük fel.

Egy laptop, egy gyerek

Az OLPC rövidítés jelentése "One laptop per child", azaz egy laptop gyermekenként. A projekt létrejöttéhez vezető út első komolyabb lépcsőfoka az 1997-ben tartott 2B1 konferencia volt, ahol a jelenlevő fejlődő világbeli oktatók, pedagógusok elhatározták, hogy lerombolják a korlátokat a fajok, generációk, nemek, nyelvek, osztályok és földrajzi-gazdasági különbségek között. Az elv nagyon szép volt, de éveken keresztül semmi sem történt, s a XX. század végén talán már sejtették, hogy bármilyen korlát lerombolására az informatika által nyújtott előnyök lehetnek kézenfekvőek.

Rájuk fér a segítség

Nyolc évvel később, 2005 januárjában a svájci Davosban tartott Világgazdasági Fórumon jutottak el odáig, hogy a fent említett probléma megoldására perspektívát tudtak felmutatni az OLPC projekttel és az azt dédelgető non-profit szervezet bejelentésével. Ez a pillanat még mindig nem vonzott elegendő figyelmet, egészen addig, amíg 2005 novemberében az MIT számítástechnikus tudósa, Nicholas Negroponte és Kofi Annan le nem rántották a leplet a "Children's Machine 1" számítógép prototípusáról. Az akkor még nem is működő koncepciógép még nem laptop formájú volt, külső billentyűzete volt, sőt a kijelzőjére sem volt még fix megoldás, de határozottan állították, hogy hónapokon belül bemutatásra kerülhet egy komplett változat.

100 dollár vagy egy kicsivel több

A legfontosabb kritérium a fejlesztés során az volt, hogy a gép ára 100 dollár körül legyen, hiszen az elv szerint a gépek szegény országok gyermekeinek szánták volna. Az első, tényleg bekapcsolható prototípus 2006-ra készült el, a gyártás beindulása pedig a tervezett 2007 elejéről átcsúszott 2007 őszére. 2006 végére már az ár is jóval feljebb csúszott, amiről Negroponte azt nyilatkozta akkoriban, hogy ez egy lebegő ár, s mivel ők egy non-profit szervezet, csak remélni tudják, hogy 2008-ra le tudják tornászni ezt valóban 100 dollárra, esetleg 140-re. Azóta kiderült, hogy ez csak álom maradt, sőt maga a projekt életképessége is megkérdőjeleződött.

Ugyan 2007-ben Uruguay úttörőként rendelt 100 ezer darabot az OLPC XO-ból, majd Peru további 270 ezret, de komoly sikertörténetről a továbbiakban nem számolhat be a szervezet. Korábban sosem tervezték, hogy a készülékből fejlett országokban is árusítanának normál fogyasztói környezetben, de 2007 végén mégis bejelentették az "XO - Give one, Get One", azaz adj egyet, kapj egyet programot, aminek a lényege, hogy az amerikai jótékony vásárlók 400 dollárért kapnak egy ilyen gépet, egy másikat pedig egy fejlődő országbeli gyermek kap meg.

A többször meghosszabbított kampány során 167 ezer darab gép kelt el összesen, aminek a fele került rászorulókhoz, a másik fele pedig az USA-ba. Idén már csak Kolumbia rendelt 65 ezer darabot, s hiába vizionálnak 2010-re egy újabb verziót, ráadásul 75 dolláros áron, a koncepciónélküliség, illetve az Intellel való hirtelen házasság majd még hirtelenebb szakítás tovább gyengítette a program esélyeit.

Egymással vannak hálózatban

Intel Inside - Intel Outside

A legnagyobb processzorgyártó lelkesen csatlakozott az OLPC programhoz 2007-ben, majd idén januárban tovább is állt. Az ok nem az, hogy az Intel nem szeretne jót cselekedni, hanem a csökönyös Negroponte ultimátuma, amelyben arra szólította fel az Intelt, hagyja abba a hasonló elvű Classmate PC fejlesztését, illetve piacradobását azokon a helyeken, ahol az OLPC is érdekelt. Sőt arra is megkérte az Intelt, hogy a non-profit szervezetbe emeljen be egy komolyabb összeget a nemesebbik cél iránti elkötelezettség bizonyítékaként. Negroponte természetesen tagadta a vádakat, de ez nem változtatott a lényegen, az Intel elhajózott. Rajtuk kívül még maradtak nagy cégek a projektben, mint a Google, AMD, eBay vagy a News Corp., de az ügy problémája mélyebben gyökerezik.

Gacsal József, az Intel Magyarország üzletfejlesztési igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy nem maga a hardver a kulcsa a programnak, pedig mindig az kerül fókuszba. Az Intel azért lépett ki az OLPC programból, mert kizárólagosságot kértek tőlük, az pedig nem opció, hogy a már leszállított Classmate PC vásárlóit magukra hagyják, támogatás nélkül. Ugyan a két hardver merőben eltér egymástól, de a projektek hasonlóak, mégpedig abban, hogy a gépek mellé koncepciót is kell gyártani, pedagógusokat kell tréningezni, tananyagot kell fejleszteni, támogatást kell nyújtani és ha lehet, hálózatot is építeni.