Mentés másként: System Center Data Protection Manager 2007

Úgy tűnik, mintha az üzemeltetéssel foglalkozó szakemberek axiómaként elfogadták volna, hogy a biztonsági mentések készítésének ideje az éjszaka, a mentések hordozója pedig csak mágnesszalag lehet. A következő írásban arra szeretnénk rávilágítani, hogy ez sokkal inkább beidegződés és kényszerűen kötött kompromisszum, mint axióma.

A biztonsági mentések területén mintha lassabban járna az idő. Úgy tűnik, mintha az üzemeltetéssel foglalkozó szakemberek axiómaként elfogadták volna, hogy a biztonsági mentések készítésének kizárólagos ideje az éjszaka, a mentések hordozója pedig kizárólag mágnesszalag lehet.

A következő írásban arra szeretnénk rávilágítani, hogy ez sokkal inkább beidegződés és kényszerűen kötött kompromisszum, mint axióma. A Microsoft System Center termékcsalád részeként érkező Data Protection Manager 2007 pedig egyenesen ösztönöz arra, hogy felülvizsgáljuk a megkövesedett mentési gyakorlatot és egy rendkívül rugalmas rendszerrel váltsuk fel. Az első mondatokat olvasva felmerülhet a kérdés, hogy mi is a gond az eddig olyan jól bevált mentési megoldásokkal. A teljesség igénye nélkül lássuk csak a három legfontosabbat:

Megbízhatóság

A megbízhatósággal kapcsolatban kétféle kétség merül fel. Az első kérdéskör technológiai jellegű, hiszen a szalagos egységek a jelentős technológiai fejlődés ellenére egy nagyjából ötvenéves működési elven alapulnak. A technológiai sajátosságokból adódóan a helyreállítás sikeressége függhet például az egyes egységek beállításától, kopottságától. Ráadásul ezek a meghajtók nagyszámú mozgó alkatrészt (görgők, szalagvezetők, befűző mechanikák, szervómotorok) tartalmaznak, amelyek jelentősen csökkentik a meghajtók MTBF (Mean Time Between Failure) mutatóit.

A Microsoftnál üzemelő szalagos egységek például a szakszerű üzemeltetés mellett is 17 százalékos meghibásodási arányt mutatnak éves szinten. A merevlemezek meghibásodási mutatói manapság ennél már lényegesen jobbak, nem is beszélve arról, hogy az egy gigabájtra vetített beszerzési költségük is sokkal alacsonyabb, még akkor is, ha hibatűrő rendszerbe szervezzük őket. És akkor még nem is beszéltük arról, hogy javításuk, cseréjük mennyivel egyszerűbb és gyorsabb, mint a szalagos egységeké, márpedig az idő az IT világában is egyre jobban mérhető forintban vagy más tetszőleges pénznemben.

A megbízhatósággal kapcsolatos másik kérdés az üzemeltetési gyakorlathoz kapcsolódik. Annak ellenére, hogy a legtöbb mentési szoftver felkínálja a mentések visszaellenőrzésének lehetőségét, a legtöbb esetben ezt a funkciót kikapcsoljuk, és jóhiszeműen arra hagyatkozunk, hogy a technika bizonyára precízen elvégzi majd a feladatát. Az ilyen döntéseknek leggyakrabban az időtényező az oka, de erről a következő pontban még részletesen szó lesz. Az ellenőrzések kihagyásának következményeivel majd csak akkor szembesülünk, amikor teszt vagy éles visszatöltés során olvashatatlan szalagokkal találkozunk, vagy éppen magáról a meghajtóról derül ki, hogy nemcsak most nem olvas, hanem hosszabb ideje nem is ír.

A mentési ablak beszűkülése

A legtöbb vállalatnál a biztonsági mentéseket erre a célra fenntartott időszakban készítik ("backup window"). A mentés idejére kicsit megáll az élet, korlátozzuk az alkalmazások futását, leállítunk üzleti folyamatokat és szolgáltatásokat, hogy ezzel is elősegítsük a mentések sikeres lefutását. Ez a megközelítés egy ideig teljesen működőképes lehet, de ahogy a vállalat egyre jobban épít a számítástechnika által nyújtott szolgáltatásokra, és ahogy a mentendő adatmennyiség (egyébként egyre gyorsabban) növekszik, úgy nő az esélye annak, hogy a mentéseket már nem tudjuk elkészíteni a rendelkezésünkre álló időben.

Átmenetileg persze kezelhetjük a problémát a visszaellenőrzés kikapcsolásával, a teljes mentések ritkításával, a folyamatok párhuzamosításával, de végül szembe kell néznünk azzal, hogy mindenképpen kifutunk az időből.

A szolgáltatáskiesés költsége

Különösebb közgazdasági okfejtések nélkül is belátható, hogy a komputerizáció előrehaladtával a vállalatok informatikai függősége növekszik. Vállalatunk, ügyfelünk piaci versenyben való helytállása tehát (egyre kevésbé) közvetett módon függ az informatikai háttértől és szolgáltatásoktól, amit alkalmazottként vagy partnerként nyújtunk a számára. A helyzet egyenes következménye, hogy az informatikai szolgáltatások akár csak részleges kiesése komoly veszteségekkel járhat; ezért minden vállalat és szolgáltató érdeke az ilyen esetek elkerülése vagy legalább csökkentése.

Ezen a ponton viszont szembesülnünk kell azzal, hogy magas rendelkezésreállás (vagyis a kiesés elkerülése) csak magas költségekkel biztosítható, míg a helyreállítási idő csökkentése technológiai okok (szalagos meghajtók sebessége) miatt nem lehetséges. Mielőtt az ördögi kör teljesen ránk záródna ideje tehát, hogy feladva a jól megszokott technológiákat és eljárásokat valami új megoldás után nézzünk, amivel teljesíteni tudjuk az egyre növekvő elvárásokat. Ha pedig eközben olyan eszközre bukkanunk, ami a fentieken túl még az üzemeltetési folyamatokat is egyszerűsíti, akkor mindenképpen eljött a váltás ideje.

Az új versenyző

Az első tapasztalatok alapján a System Center Data Protection Manager 2007 jó eséllyel indul a különféle "alternatív" mentési megoldások versenyében. Aki figyelemmel kíséri a Microsoft portfólióját, az emlékszik arra, hogy hasonló néven egy 2006-ból keltezett termék is létezik; tudásban azonban az inkább csak vázlat vagy előtanulmány a napokban a TechEd IT Forumon bejelentésre került új változathoz képest.

Az új változat például teljes mértékben támogatja a 64 bites platformokat, míg a korábbival (legalábbis az SP1 előtt) csak 32 bites rendszereket menthettünk, sőt maga a DPM is létezik és telepíthető 64 bites változatban. A korábbi rendszer közvetlen módon csak a fájlrendszer adatait volt képes menteni, az Exchange és SQL adatbázisokat a hagyományos módon fájlba kellett menteni (natív eszközzel, vagy ntbackup-pal), mielőtt a DPM gondjaiba vehette őket (lásd a 909644 számú tudásbázis cikket).

A DPM 2007-ben új fogalomként jelenik meg az Application Protection, amin az Exchange és SQL adatbázisok, a SharePoint farmok és Virtual Serveren futó virtuális gépek közvetlen védelmét kell érteni. Gondoljuk végig kicsit mélyebben a listát és látni fogjuk, hogy egy átlagos Windows alapú infrastruktúrából alig marad ki valami:

• fájlrendszer;
• System State (benne a registry, az Active Directory, a tanusítványtár, az IIS metabase stb.);
• Exchange adatbázisok;
• SQL adatbázisok;
• Sharepoint farmok;
• virtuális gépek (VHD fájlok)

A sokoldalú alkalmazhatóság technológiai háttere az árnyékmásolatok széleskörű és intenzív használata, ami lehetővé teszi, hogy adatbázisokat és nyitott fájlokat pillanatfelvételszerűen mentsünk. Ez a technológia az adatbázisok tranzakciós rendszerével és diszkalapú adattárolással ötvözve soha nem látott hatékonyságú mentési/helyreállítási rendszert biztosít.

Alapfogalmak

Itt érdemes néhány szót ejteni a szoftverhez kapcsolódó új szakkifejezésekről, mert a belső működés –akármennyire egyszerű is csak ezek megértése után válik nyilvánvalóvá. Minden adatmentés alapja egy kezdeti másolat (Initial Replica vagy Baseline Initial Mirror). Ekkor a DPM gyakorlatilag lemásolja a védendő adatokat legyen az egy megosztás, a System State, Exchange vagy SQL adatbázis(ok), virtuális diszk (VHD) fájl vagy a Sharepoint esetében fájlok és adatbázisok sajátos keveréke. Természetesen ezek a kiinduló mentések is árnyékmásolat technológiával készülnek, így nem szükséges az adatbázisokat vagy bizonyos szolgáltatásokat leállítani.

A kezdeti és a ráépülő további mentések az általunk választott mentési stratégiának megfelelően kerülnek elhelyezésre. A rövidtávú védelmi stratégia esetén (és általában is) az előnyben részesített cél a kiszolgálónk merevlemeze vagy egy SAN-on található logikai meghajtó. Ebben az esetben beszélünk disk-to-disk vagy röviden D2D stratégiáról. A hosszútávú stratégiát választva kapjuk a "klasszikus" szalagos mentési lehetőségeket, ilyenkor azonban számítsunk arra, hogy a visszaállítás rugalmassága korlátozottabb lesz. Ez a disk-to-tape vagy D2T megoldás. Ha teljeskörű védelmet szeretnénk, akkor természetesen a két módszert ötvözhetjük is, és ekkor disk-to-disk-to-tape mentéseket készíthetünk (D2D2T), amivel már komoly audit elvárásoknak is eleget tudunk tenni.

Az alkalmazások mentésénél találkozunk még az Express Full mentéssel, ami gyakorlatilag az élő adatbázis és a replika rendszeres újraegyeztetését jelenti. A rendszer ilyenkor meggyőződik arról, hogy a kezdeti másolatból, az árnyékmásolatokból és a tranzakciós logokból felépített szintetikus mentés valóban egyezik-e az élő rendszeren futó adatbázis példánnyal és szükség esetén javítja az eltéréseket, majd ezt az egyeztetett példányt használja a további mentések alapjául.