Megérkezett az Intel első 45 nanométeres processzora
Már csaknem másfél éve képtelen az AMD válaszolni az Intel által tavaly nyáron útjára bocsátott és azóta is töretlen sikerű, két- és négymagos Core 2 processzorokra. Még az AMD-féle visszavágó, azaz az új Phenom processzorok megérkezése előtt vallatóra fogtuk a világ első 45 nm-es, négymagos processzorát, a Core 2 Extreme QX9650-et.
A Core 2 család színre lépése óta eltelt szűk másfél év folyamán az Intel egy egész sor olyan terméket dobott piacra, mellyel szemben az AMD képtelen volt konkurenciát állítani. A négymagos Extreme és Quad jelzésű asztali processzorok, a Tigerton kódnevű Xeon MP szerverek és a (komoly PR-értékkel bíró) DDR3 memóriával erősített alaplapi chipsetek után még az addig elhanyagolt, alsóbb piaci szegmensekbe is megérkeztek a Core processzorok. Először az alig 35 wattos disszipációjú Celeron 400 sorozat, majd a kínálat legolcsóbb kétmagos processzoraként színre lépő Pentium E2000 család taszította le az AMD-féle termékeket a még megmaradt védőbástyákról. Az AMD válaszcsapása egészen 2007 őszéig váratott magára, de a gyártással kapcsolatos problémák miatt egyelőre csupán a kiszolgálókba és munkaállomásokba szánt Barcelona kódnevű Opteronok -- és azok sem a várt 3 GHz körüli órajelen -- kerültek piacra.
A technológiailag vitán felül előremutató Barcelona gyártási nehézségei az Intelt még inkább arra sarkallták, hogy minél hamarabb piacra dobja az oly sikeres Core 2 alapú termékek 65 nanométerről 45 nm-re csökkentett csíkszélességű változatát, melyek a sajtóban Yorkfield, illetve Penryn néven váltak ismertté. Egy még gazdaságosabban előállítható, még magasabb órajelű, még nagyobb gyorsítótárral szerelt processzor ellenében az AMD Phenom esélyei egyre csökkennek.

Az Intel tehát előrébb hozta a világ első 45 nm-es technológiával gyártott processzorának premierjét, és így a mai napon megérkezett a Core 2 Extreme QX9650. A Yorkfield kódnevű, négymagos processzor a közvetlen előd (Kentsfield) mintájára két darab kétmagos Core 2 Duo CPU-ból épül fel, melyek a már jól ismert módon kapcsolódnak egymáshoz és az alaplapi lapkakészlethez. A tokozás (LGA-775), a disszipáció (130 wattos TDP) és tulajdonképpen az órajel (3 GHz) sem változott az elődhöz képest. Az igazi változást az új SSE4.1 utasításkészlet, valamint az 50 százalékkal megnövelt másodlagos gyorsítótár adja, ami így már 12 MByte méretű. További, a teljesítményt fokozó újítás az osztásokat végző logika áttervezése, az új, Radix-16 nevű megoldás órajelenként már nem 2, hanem 4 bit feldolgozására képes. Az Intel szerint ennek köszönhetően az osztások átlagosan kétszer gyorsabban futnak le.
Hogy ezek a minimális változtatások milyen eredménnyel jártak, kiderül tesztjeinkből. Ezúttal arra keressük a választ, mennyivel teljesít jobban elődeinél, azaz a Conroe és Kentsfield magos Core 2 processzoroknál az Intel legújabb üdvöskéje.
- 1. oldal: Megérkezett az Intel első 45 nanométeres processzora
- 2. oldal: Specifikáció, chipset, alaplap
- 3. oldal: Memóriatesztek
- 4. oldal: Tömörítés, szövegfelismerés
- 5. oldal: 3Dmark, PCMark
- 6. oldal: Játékok
- 7. oldal: Értékelés










