15 hüvelykes TFT-LCD megjelenítők tesztje

A TFT-LCD kijelzők ára egyre csökken, így új monitor vásárlásánál már mindenképp érdemes számításba venni ezeket a szépen formatervezett, elegáns, kecses megjelenítőket, amelyek mind az irodában, mind pedig otthon jól mutatnak.

Már a magyar piacon is hódítanak a TFT-LCD kijelzők. Természetesen arra azért még várni kell, hogy a világpiaci trendekhez hasonló mértékben vegyék ki részüket a monitoreladásokból, de mindenképp kedvező jelnek tekinthető, hogy egyre több üzletben tartanak lapos kijelzőket és a választék is egyre bővül. Az árak egyre csökkennek, így új monitor vásárlásánál már mindenképp érdemes számításba venni ezeket a szépen formatervezett, elegáns, kecses megjelenítőket, amelyek mind az irodában, mind pedig otthon jól mutatnak. Az árak folyamatos csökkenése ellenére a TFT-LCD monitorok eladásai érték szerint máris meghaladják a katódsugárcsöves kijelzőkét. A TFT-k világpiaci sikerét jól mutatja, hogy egyes nagy számítógépgyártók kínálatában fellelhető konfigurációk már alapkiépítésben is lapos kijelzőt tartalmaznak és csak egyéni megrendelés esetén szállítják őket katódsugárcsöves monitorral.

A TFT-LCD monitoroknak számos előnye van a hagyományos, katódsugárcsöves megjelenítőkhöz képest. Az első és talán a legfontosabb, a kép. A TFT-k képe mentes a konvergenciahibáktól, a geometriai torzítástól, fényerejük is nagyobb a katódsugárcsöves kijelzőknél. Ami a fizikai paramétereket illeti, a TFT kijelzők kisebbek, könnyebbek és kevesebbet fogyasztanak, mint egy CRT monitor. E paraméterek eltérése akár többszörös is lehet a TFT javára. Ergonómiai és környezetvédelmi szempontból a TFT minden tekintetben maga mögé utasítja a katódusgárcsöves monitorokat, ugyanis a kép rendkívüli módon kíméli a szemet, nincs káros sugárzás, illetve a készülékek nem tartalmaznak a környezetre ártalmas anyagokat.

Természetesen nem hallgathatjuk el a lapos kijelzők hátrányos tulajdonságait sem, ezek az alacsonyabb kontrasztarány, a rögzített felbontás, a viszonylag behatárolt nézőszög, illetve a katódsugárcsöves monitoroknál valamivel gyengébb színhűség. A TFT-k egyik fő hátránya ezen felül a viszonylag magas ár, amely az egyelőre még igen fejletlennek tekinthető gyártástechnológia következménye. A legyártott paneleknek ugyanis igen jelentős része, közel fele selejtes, ami rendkívüli módon megnöveli az előállítási költségeket. Azonban míg a CRT technológia gyakorlatilag évek óta megrekedt egy bizonyos szinten, a TFT-k évről évre dolgozzák le hátrányukat, és ha minden ugyanígy folytatódik tovább, hamarosan árban is valódi vetélytársai lehetnek a jó minőségű katódsugárcsöves kijelzőknek.

A TFT-LCD megjelenítőket rendszerint kétféle videobemenettel látják el. Az egyik a katódsugárcsöves monitorokról is ismert 15 pólusú VGA-csatlakozó, a másik pedig a digitális bemenet, amelyek közül jelenleg a DVI a leginkább elterjedt és legszélesebb körben használt. Az analóg csatlakozó valójában egy kompromisszum, kizárólag azért van szükség van rá, mert a videokártyák közül nagyon sok nem rendelkezik digitális kimenettel. Digitális csatlakoztatás esetén a videokártyából kijövő jel végig digitális marad, a monitoron gyakorlatilag mindenféle konverzió és korrekció nélkül jelenik meg a frame pufferben található kép. Analóg csatlakozás esetén a videojelet először analóg jellé konvertálják, majd a lapos kijelzőbe érve visszaalakítják digitális jellé. Ez nyilván rontja a kép minőségét, másrészt pedig mindkét oldalon drága átalakító-áramköröket igényel. Mivel a piacra kerülő videokártyák túlnyomó többsége már rendelkezik DVI-csatlakozóval -- sőt, egyre több már csak DVI-csatlakozóval rendelkezik --, vélhetően a TFT-monitorokról hamarosan eltűnik a hagyományos 15-pólusú VGA-bemenet.