Szerző: Bizó Dániel

2009. április 10. 14:53

Mi lesz veled, Sun?

Ahogyan a HWSW is beszámolt róla, múlt hét végén kudarccal végződtek az IBM és Sun Microsystems közötti tárgyalások, a Sun igazgatótanácsa nem fogadta el az IBM felvásárlási ajánlatát. A dolgok menete azonban ezzel már nem kerülhet vissza a régi kerékvágásba, az egyesülési tárgyalások március közepén kirobbant híre, majd az azóta szivárgó információk aláásták a Sun hitelét, és úgy tűnik, a cég értékesítésére tett kísérlet belül is komoly töréseket okozott. A nagy kérdés most a cég számára az, kedvezőtlenebb feltételekkel, akár darabokban adja el magát, vagy megpróbál önállóan helytállni a piacon, és mindez mit jelenthet az ügyfelekre nézve.

[HWSW] Ahogyan a HWSW is beszámolt róla, múlt hét végén kudarccal végződtek az IBM és Sun Microsystems közötti tárgyalások, a Sun igazgatótanácsa nem fogadta el az IBM felvásárlási ajánlatát. A dolgok menete azonban ezzel már nem kerülhet vissza a régi kerékvágásba, az egyesülési tárgyalások március közepén kirobbant híre, majd az azóta szivárgó információk aláásták a Sun hitelét, és úgy tűnik, a cég értékesítésére tett kísérlet belül is komoly töréseket okozott. A nagy kérdés most a cég számára az, kedvezőtlenebb feltételekkel, akár darabokban adja el magát, vagy megpróbál önállóan helytállni a piacon, és mindez mit jelenthet az ügyfelekre nézve.

Egy másik hitelválság története

Az elmúlt hetek során fény derült arra, hogy miközben a Sun vezetői decemberben többek közt a HWSW-nek is a vállalat jövőképéről, szoftver- és hardverfejlesztési stratégiájáról beszéltek, a háttérben már vevőt kerestek a cégre. Az IBM-mel folytatott, és a Wall Street Journal által nagyjából három hete kiszivárogtatott felvásárlási tárgyalások egy több hónapot felölelő házalási procedúra eredményeként indultak meg, melynek során számos más, mintegy másfél tucat vállalatot keresett meg a Sun, hivatalosan meg nem erősített információk alapján többek közt a HP-t, az Oracle-t, a Dellt és a Ciscót is.

Végül az IBM tűnt befutónak, mivel hajlandó volt tárgyalni a Sun egészének beolvasztásáról, miközben a többi lehetséges kérőt legfeljebb a Sun egyes részei érdekelték volna. Az eWeek magazin értesülései szerint például a HP és az Oracle közösen tettek ajánlatot a Sunra, aminek értelmében a Sun hardverbiznisze, vagyis a szerverek, tárolók, hálózati eszközök, vékonykliensek a HP-hoz, míg a szoftverek nagy része, különös tekintettel a MySQL-re, Javára, köztesszoftverekre és a biztonsági megoldásokra, az Oracle-höz kerültek volna. A Cisco gyakorlatilag teljesen komplementere a Sunnak, frissen lépett be a szerverpiacra, és zsebből meg tudná venni a Sunt, számára azonban valószínűleg túlságosan szerteágazó a cég tevékenysége, és ezért ha érdekli is felvásárlás, közel sem adta volna meg az IBM által eredetileg ajánlott 100 százalékos árprémiumot.

A Sun-IBM tranzakció gyakorlatilag az utolsó métereken hiúsult meg. Az IBM ügyvédjei már a Sun szerződéseit és egyéb dokumentumait is átfésülték a megfelelő gondosság érdekében, mikor a Sun igazgatótanácsa igen heves vita közepette végül visszautasította az IBM némileg csökkentett árajánlatát, állítólag azért, mert a Kék Óriás nem adott garanciát arra, hogy minden körülmény között, így például versenyhatósági kifogások esetén is véghezviszi valamilyen formában a felvásárlást.

A Sun ezzel gyakorlatilag a székek közé esett. A tárgyalások, majd azok kudarcba fulladásának publicitásával a lehető legrosszabb helyzetbe hozta magát a cég. Nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy esetleg a Sun valamelyik riválisa, vagy éppen maga az IBM adott fülest a médiának. A nyilvánossággal ugyanis nagyban megnövekedett a nyomás az eladás felé, a befektetők előtt meglobogtatták a vastag dollárkötegeket, és sokan már magasabb árfolyamon vásároltak be a Sun papírjaiból -- ehelyett most a felvásárlás meghiúsulása miatt jelentős bizalmi deficittel kell megküzdenie az egyébként sem brillírozó vállalat menedzsmentjének. A szándékos kiszivárogtatást erősíti az is, hogy a sztori a Sun cloud-stratégiájának bejelentésével egy időben pattant ki a tárgyalások híre, tökéletesen beárnyékolva és jelentéktelenné téve azt.

Kigondolt taktikai húzás valaki részéről, avagy mindössze a Wall Street Journal egy újabb jó fogása? Nem tudni, a felvásárlás azonban meghiúsult, a bizalmi deficit pedig létrejött. A céggel történő házalás nem mást üzen az ügyfeleknek és a befektetőknek, mint hogy a Sun vezetősége nem hisz abban, hogy jelenlegi formájában, önállóan életképes volna a cég. Az értékesítés kudarcba fulladásának körülményei pedig azt jelzik, így látja ezt a többi iparági vállalat vagy magántőkés csoportok többsége is, és valószínűleg csak darabokban, vagy jóval alacsonyabb áron kelhet el a Sun -- ez egyaránt borzalmas üzenet a Sun IT-rendszereit stratégiai szinten használók és a részvényesek számára is.

[+] Türelem, a Sun Microsystemsnek van stratégiája

Milyen hitelességgel beszélhet egy cég közép- és hosszútávú fejlesztési terméktervekről, támogatásról, versenyképes üzleti stratégiáról, ha közben kész örömmel eladná magát akár a legnagyobb riválisai bármelyikének, de talán darabokban is? Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a Sun már eddig is bizalomhiánnyal küzdött, mivel sem a nagyvállalati UltraSPARC/Solaris rendszereinek termékterveit nem tudta tartani, sem pedig konzisztens üzleti eredményeket nem tudott felmutatni. Az évek óta tartó diverzifikáció és szoftverstratégiai ellenére továbbra is a hardverek adják a Sun bevételeinek magvát, és az egyéb értékesítés nagy része is ezekhez a szerverekhez tapad, közvetlenül vagy közvetve.

Ezt már nem lehet visszalapátolni

A sikeres diverzifikáció hiányán túllépve a nehézségek legfőbb magyarázata, hogy a Sun felső kategóriás rendszerekbe szánt processzorfejlesztései borzalmas képet mutatnak: kudarcba fulladt projektek, gyenge chipek, a Fujitsu processzorainak alkalmazása jelentette bizonytalanság, valamint legújabban a Rock késlekedése és az azt körülölelő súlyos hallgatás. A megváltóként várt Rockról hivatalosan lassan két éve nem tudni semmit azon kívül, hogy elkészült szilíciumon is, és valamikor az idei év vége felé érkezik. A Sun elmúlt éveinek gyakorlatilag egyetlen ütőképes termékének a Niagara család bizonyult, az erre épülő szerverek forgalma még a borzalmas tavalyi negyedik negyedévben is 31 százalékkal növekedett, és már 369 millió dollárt tett ki, és akár fél éven belül a Sun legnagyobb termékcsaládjává nőheti ki magát.

A Sun ráadásul nem csak az ügyfelek és befektetők előtt került nehéz helyzetbe. Ismét csak a Wall Street Journal értesülései alapján Jonathan Schwartz elnök-vezérigazgató, és elődje, az igazgatótanács elnökeként pózoló Scott McNealy lényegében két frakcióra bontotta az igazgatótanácsot, és heves csatározások folytak az IBM részvényenkénti 9,4 dolláros, garanciák nélküli ajánlatának elfogadásáról. Schwartz és köre az IBM mellett, a híres-hírhedt McNealy pedig ellene foglalt állást. Végül McNealy győzött, ami jól mutatja, milyen erős pozícióban van még mindig a Sun felvirágoztatásában és elhervasztásában egyaránt közreműködő vezető.

Mindez nem jelent mást, minthogy a Sunnak alig több mint három hét alatt sikerült magával szemben elbizonytalanítania kulcsügyfeleinek egy ismeretlen részét, csalódást okozott befektetőinek, valamint belső hatalmi viszályt robbantott ki, ami várhatóan nem marad személyi következmények nélkül, és könnyen Schwartz és sok más vezető távozásához vezethet. Alig két napja derül ki, hogy távozott a cégtől Marc Tremblay vezető processzortervező is elhagyta a cég kötelékét, hogy Microsofthoz csatlakozzon, ahol alighanem a következő Xbox projektjén dolgozik majd -- persze távolról sem biztos, hogy ennek köze van az IBM-ügylethez.

Kérdéses, hogy ilyen állapotban a Sun hogyan lesz képes megállni a helyét az olyan erejük teljében lévő cégekkel szemben, mint a HP, az IBM vagy az EMC. A részvényesek haragjától egyetlen esetben menekülhet meg az igazgatótanács, ha az elmúlt hetekben tapasztalt tőzsdei rali folytatódik, és a világgazdaság hamarosan magához tér, így alacsonyabb prémium mellett is az IBM által kínált 9,4 dollárnál magasabb áron tudná értékesíteni a céget. Mindez persze nem megnyugtató a Sun forgalmának nagy részét adó banki, telekommunikációs, nagyvállalati és kormányzati vevők számára, és termékoldalról a közeljövőben sem igazán várható számukra semmi, ami visszaadhatná a Sunba és nagygépeibe egykoron vetett bizalmukat.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról