Kipróbáltuk: Samsung GX-20 tükörreflexes fényképezőgép

[HWSW] A Samsung két évvel a tükörreflexes világba lépés után idén januárban mutatta be GX-20 fényképezőgépét, mely a Pentax segítségével készült. Ezt a közel 15 megapixeles gépet fogtuk most vallatóra.

Segítő jobb

A Samsung tükörreflexes gépei külső segítséggel jöhettek létre. A 2006 januárjában megjelent GX-1L és GX1S a Pentax közreműködésével készült, ezek szinte csak a Samsung logóban különböztek a nagymúltú gyártó termékeitől. Ezt a két hat megapixeles gépet követte a felsőbbkategóriás, rázkódásvédelemmel is felszerelt, tíz megapixeles, szenzorportalanítóval is rendelkező GX-10, melynek utóda jelen tesztünk alanya. A Samsung tükörreflexes modellsorának történelme a fenti bekezdésnél nem is nyúlik tovább -- a modellek egytől-egyig a Pentax vonalakat és tartalmat kapták minimális eltérésekkel, és természetesen a Samsung nevét hirdető kitoptikákat.

A váz alapjellemzői között saját fejlesztésű, a Pentax ikermodelljében, a Pentax K20D-ben is alkalmazott 15,1 megapixeles CMOS képérzékelő került, melynek 14,6 millió képpontja hasznos. A váz e szenzort rázkódásvédelemmel is megsegíti, ami bármilyen Pentax-bajonettes optika felcsavarása esetén is használható. A merev műanyagból készült gépváz összes ajtaja és illesztése gumigyűrűs szigetelést kapott, ami megvédi a belsőt a fröccsenő víztől, de ettől még vízbe persze nem meríthető, legalábbis profi tok nélkül.

A GX-20 új képérzékelője a GX-10 tíz megapixeles változatától nem csak felépítésében tér el, hanem gyártójában is. Míg az előd CCD típusű szenzorát a Sony szállította, addig a GX-20 CMOS-érzékelője saját fejlesztés, melynek elkészültéhez a Pentax is segédkezet nyújtott. A CMOS érzékelők több előnnyel is a CCD előtt járnak, ennek két legfontosabbika az alacsonyabb zajszint és a jóval kisebb fogyasztás.

Markolat, élőkép

A GX-20 váza nem meglepő módon igen kényelmesen tartható a kézben. Nem is vártunk mást, a megfelelő markolatkiképzés jellemző volt a korábbi Samsung és Pentax gépekre is. Ami a Canonnak annak idején nem sikerült az EOS350D markolatával, az az adott korban összejött a Pentax hasonló méretű gépeinél. A GX-20 nem a legkisebb gép, így aminek korábban találtak helyet a tervezők a kisebb vázakon, az könnyűszerrel elfért nagyobb GX-20-on is.

A fényképező kínál élőkép üzemmódot is, bár annak használata kötöttséggel és kényelmetlenséggel jár, ugyanis felcsapott tükörrel nem képes élességet állítani. A funkciót a bekapcsológomb harmadik állásával lehet állítani, ami sokkal jobban kézreáll a hátoldal bármely gombjánál. Használatakor a GX-10 modellénél nagyobbra, 2,7 hüvelykre hízott hátoldali kijelzőn látható a kompozíciónk, melyet a gép a fotó elkészültének idejére elvesz, fényt mér, exponál, majd visszaad.

Kezelési komfort

A gombokból jópár került a hátoldalra, a menürendszer két részre csoportosítja a géppel és a fotók minőségével kapcsolatos beállításokat. Ahogy a korábbi Samsung és Pentax gépeknél, úgy itt is az "Fn" gomb szolgál a gyors beállításokra, ennek megnyomása után a navigációs gombokkal állítható a fehéregyensúly, a sorozatlövés, a maximálisan 6400-as ISO érzékenység, valamint a vakuüzemmód. Ez a rendszer megszokást nem igényel, logikus, és félreérthetetlen.

A gép tervezői a gombsokaság helyett kombinált gombokkal oldották meg a lehető legtöbb funkció közvetlen elérését. Az ötállású navigációs gombokat egy forgatható gyűrű zárja egységbe, amivel a fókuszpontokat válthatjuk, első állásában a lehetséges tizenegy pontból az elektronika választ, második esetben ezt mi magunk tehetjük, tovább forgatva pedig csak a középső pont aktív, a gép csak arra állít élességet.

Hasonló megoldással találkozhatunk a kivételesen finoman, egyben határozottan járó üzemmódválasztó tárcsa alatt is, ami a fénymérés módját szabályozza három lépésben. A tárcsa úgy működik, ahogy azt egy műszertől várnánk, határozottan ugrik az üzemmódok között, tekerés közben mégis vajpuha. A fotózási üzemmódok rövid leírása kiválasztásuk után pár másodpercig leolvasható a kijelzőről, amelyen az is látható, hogy a váz két tekerőtárcsája közül épp melyik aktív, illetve, ha mindkettő az, melyik van hatással a zárra, illeve a blendeértékekre.

Kijelzők és infopanel

A belépőszintű gépvázaktól idegen második, az alapinformációkat megjelenítő LCD kijelző a GX-20 tetejének jobb oldalán található és bekapcsolható háttérvilágítással is rendelkezik. Ennek a panelnak az értékei bővebben leolvashatók a hátoldali főkijelzőn is, de természetesen ennek fogyasztása magasabb, így a folyamatos használata során az akkumulátor hamarabb lemerül. Érdekes, hogy a menü nem használja ki a kijelző megnövelt képátlóját, olyan, mintha a korábbi 2,5 hüvelykesre tervezték volna, erre utal az információs kép körül látható nem is olyan vékony fekete, kihasználatlanul maradt keret.

Szemüvegesek óvatosan!

A kereső rendelkezik dioptriaállítási lehetőséggel, ám ellentétben a többi géppel, egy szemüveget nem használó személy élesen annak csak teljesen jobbra tolt állásában lát, a csúszka csak az egyik irányba állít. Lehet, hogy ez egyedi jelenség, mégis ajánljuk, hogy ezt a szemüvegesek feltétlen próbálják ki vásárlás előtt.

Gyakorlat, éles bevetés

Fotózás során a GX-20 remekül állta a sarat, fotótúránk során bulvárlapokba illő éles helyzet is adódott: a szerencsétlen esemény során a fókuszt a gép hamar megtalálta és a rázkódásvédelem is igen hatásosnak bizonyult. Sajnos a mellékelt optika már kevésbé volt a váz hű társa: a 6 megapixeles GX1L esetében nem voltak érzékelhetőek a korlátai, de a 14,6 megapixeles GX-20-at nem képes kiszolgálni. A próbafotókon jól látható, hogy a részletgazdagság pont a lencse alkalmatlansága miatt vész el. Aki a GX-20 vásárlását fontolgatja, semmi esetre se elégedjen meg a Samsung 18-55 milliméteres, F/3,5-F/56 kitoptika képességeivel: ha teheti, csak a vázat vásárolja meg a kit helyett. Az egyszerű optika által készített fotókat jóval olcsóbb gépben is viszontláthatjuk, ahhoz nem kell a magasabb kategóriás, drágább GX-20-at megvásárolni.

A GX-20 helyesen adja vissza a látottakat, színei megnyerőek, a zaj mértéke is elfogadható, még közepesen magas ISO beállítás mellett is. Sajnos a legmagasabb ISO 6400-as értékre kapcsolva nem csak a zaj mértéke emelkedik kompaktgépeknél látott szintre, hanem annak sorokba rendezettsége is igen jól látható. Jóllehet sokszor mentheti meg a képeket az elmosódottságtól e beállítás, mégis, ha tehettük volna, javasoltuk volna a gyártónak, hogy ezt hagyja ki a végleges változatból.

Samsung GX-20 tesztképek

Katt az eredetiért a képekre

A fényképező dinamikatartománya meglepően széles, a Samsung képérzékelője -- leszámítva az ISO 6400-a érzékenységet -- kitűnőre vizsgázott. Az akkumulátoros üzem igen hosszú, a tesztidőszak alatt töltenünk sem kellett az áramforráson. A gép mellé nagykapacitsú SDHC kártyát feltétlen ajánlunk, a legnagyobb felbontás esetén még a legerősebb JPEG tömörítés esetében is legalább 3,5 megabájtos képmérettel kell számolni, nem is beszélve a RAW állományok 23 magabájtjáról, amelynek feldolgozását a gép mellé csomagolt szoftverrel intézhetjük.

A gép jelenleg csak készletben vásárolható meg, ára a fentebb említett optikával 299 ezer forint, melyben jóformán ballasztként ül a vázhoz minőségben nem passzoló objektív. Amint tehetjük, ezt cseréljük egy erősebb változatra, majd tegyük a fotóstáska -- vagy méginkább a fiókunk -- eldugott rekeszébe, vagy ajándékozzuk ismerősünknek egy hat megapixeles szenzorral szerelt Pentax, vagy Samsung gép mellé. Ha jó optikát szeretnénk a vázhoz, azt a Pentax, a Sigma és a Tamron kínálatában egyaránt megtalálhatjuk, természetesen jóval a kitoptikák harmincezres ársávja felett.