Botrány a HP-nál: üzleti titok kontra személyiségi jogok

[HWSW] Szeptember eleje óta az Egyesült Államokban a média figyelmét nagy részben az IT-ipar egyik prominens vállalata, a HP köti le. Az ok nem más, mint egy botrány, amely a vállalat belső nyomozása kapcsán bontakozott ki, mivel annak eszközeit országszerte etikátlannak, egyesek pedig törvénytelennek tartják. Bár a téma nem szorosan informatikai, az eset megrengetheti akár a vállalat felvirágoztatását vezető Mark Hurd elnök-vezérigazgató székét is.

Intim részletek kiteregetve

Szeptember 6-án a HP egy olyan dokumentumot nyújtott be az Egyesült Államok Tőzsde- és Értékpapír Felügyeletének (SEC), amely egy információk kiszivárgásával kapcsolatos vizsgálatot, és annak eredményeit tárgyalta. A beadványban a HP a szivárgás mellett olyan eszközök alkalmazását is elismerte, amelyek rögtön magukra irányították a közvélemény figyelmét, beleértve az ügyészségét is. Az azóta botránnyá eszkalálódott ügy az igazgatótanács elnökének székébe és több más résztvevő személy állásába került, és Mark Hurd elnök-vezérigazgatót is kellemetlen helyzetbe hozta.

Bár az ügy csak szeptember hatodikán pattant ki, az események sokkal korábbra, legalább 2005 januárjára vezethetők vissza. A vállalat igazgatótanácsát szinte sokkolta, mikor a Wall Street Journal egyik akkori számának címlapján díszelgő cikk az egyik ülésen elhangzottakat részletekbe menően tárgyalta, olyan érzékeny témákat érintve, mint az elnök-vezérigazgató teljesítménye, vagy a vállalati felépítés. A tagok Carly Fiorinához fordultak, az akkori vezérhez, aki nem tudott semmiféle eredményt produkálni az ügyben.

Fiorina ettől az ügytől függetlenül hamarosan önkéntelenül távozott a vállalat éléről, majd a HP Patricia Dunnt nevezte ki a tanács elnöklésére. Dunn legfontosabb feladatát természetesen az képezte, hogy megtalálják Fiorina utódját, ugyanakkor az igazgatótanács tagjai komoly aggodalmukat fejezték ki a szivárogtatás kapcsán, melynek forrása köreikben található, megbontva a bizalom légkörét. Dunn ezért a HP-n belül vizsgálatot indíttatott el a megfelelő emberekkel, melybe szerződéses partnert is bevontak.

Patricia Dunn

A Kona 1 néven lefutott nyomozás március magasságában kezdődött, majd szeptemberre kifulladt és nem tudott eredményt felmutatni. A szivárogtatás nem folytatódott az eljárás alatt, amit Dunn és kivizsgálást folytatók annak tulajdonítottak, hogy az illető valószínűleg megijedt, így felhagyott az érzékeny információk kifecsegésével. Érdemes megjegyezni, hogy az igazgatótanács nem tudott és nem is tudhatott az alkalmazott módszerekről, és Dunn a kölcsönös bizalom jegyében ugyanúgy alanyát képezte a nyomozásnak.

Dunn saját bevallása szerint ugyanakkor meg volt arról győződve, hogy az eljárás teljesen legális, mivel megbízott a neki jelentő szakemberekben, akik biztosították erről. Hasonlóan keveset tudhatott az eljárás részleteiről Mark Hurd, az áprilisban kinevezett új elnök-vezérigazgató, akinek figyelmét a vállalat megismerése és rendbetétele kötötte le. Az ügy mindenesetre elcsitulni látszott, hónapokig nem született semmiféle fejlemény.

Stratégiai megbeszélések a kirakatban

Az állóvizet azonban ismét felkavarta idén januárban, amikor az igazgatótanács egy stratégiai ülésének részleteiről mindössze néhány nappal később egy cikk jelent meg a CNET-en, a talán legnagyobb informatikai-technológiai online publikációban. A cikk részletesen tárgyalta a vállalat stratégiáját, köztük akvizíciós szándékot, az AMD Opteron chipjeinek növekvő használatát, új marketing-kommunikációs elképzeléseket, belső átalakításokat. Dunn elmondása alapján a tanács egyes tagjai dühöngtek, az elnök pedig újabb vizsgálatot kezdeményezett.

A Kona 2 sokkal fókuszáltabbnak, és kiterjedtebbnek bizonyult, Dunn és Hurd is jobban bevonta magát az eljárásba. A vizsgálat ezúttal rendkívül hamar eredményt produkált és már március 11-ére azonosította azt az igazgatót, aki a CNET riportere számára kiadta az üzletileg érzékeny információkat: George Keyworth. Hurd még aznap találkozott a férfival, aki tagadta érintettségét.

George Keyworth

Ezt követően Dunn, Hurd, a vizsgálatot folytató személyek és jogászok a következő lépést vitatták meg. Úgy döntöttek, az igazgatótanács elé kell vinni az esetet, hogy az döntsön Keyworth ügyében. A május 18-ra összehívott ülés előtt Keyworthöt szembesítették a vizsgálat teljes eredményével, aki azonnal bevallotta: ő szivárogtatott.

A tanács még ekkor is esélyt adott neki, hogy megkövesse tetteit. Keyworth viselkedését azonban nem találták kielégítőnek, így lemondásra kérték, amit megtagadott. Keyworth egyik barátja, Thomas Perkins ugyanakkor dühösen beadta lemondását és elviharzott az ülésről, azzal vádolva Dunnt, hogy az megszegte egyezségüket, mely szerint nem hozzák nyilvánosságra Keyworth nevét. Dunn tagadta, hogy bármi ilyen megállapodást kötöttek volna.

Pretexting

A vizsgálatról készült teljes jelentést a HP végül szeptember hatodikán nyújtotta be a SEC részére, és ekkor szabadultak el az események. A SEC dokumentumban az áll többek között, hogy a HP megbízásából vizsgálatot folytató emberek olyan módszert alkalmaztak, melynek során a célszemélynek kiadva magukat megszerezték annak részletes híváslistáját a telefontársaságtól, ezen túlmenően pedig kitalált személyeket, HP-alkalmazottakat és újságírókat kreáltak a szivárgások forrásának felderítéséhez, megfigyeléseket végeztek, sőt egy-egy alkalommal nyomkövető szoftvert is bevetettek, illetve szemetet kutattak át.

A botrány leginkább az ún. "pretexting" módszer köré szövődött, amely nem jelent mást, mint a személyazonosság fentebb vázolt meghamisítása. Sok vállalat ügyfeleit néhány, viszonylag könnyen megszerezhető adattal azonosít, mint például a születési dátum és a társadalombiztosítási szám. Ezeknek birtokában a nyomozók képesek voltak feltérképezni az egyes személyek ismeretségi körét, valamint ez alapján a telefonhívásokat elemezni és kiértékelni. Pretextinggel 7 igazgatót, 9 újságírót, 2 HP-alkalmazottat, valamint családtagjaikat vizsgálták.

Mark Hurd

Az esetre többek között Kalifornia állam főügyésze is felfigyelt, aki jogilag kifogásolhatónak találja az eszközöket, ezért vizsgálatott indított. Szintén eljárást indított a washingtoni Kongresszus, amely egy albizottságot állított fel az ügy megismerésének érdekében, és amely meghallgatás céljából magához rendelte Dunnt és Hurdöt is. Keyworth csak szeptember 12-én adta be lemondását, míg Dunn, az igazgatótanács kérésére, és a HP érdekeit szem előtt tartva 22-én intett búcsút, anélkül, hogy a vállalaton belül az érintettek közül bárki is hibáztatná.

Hurd, akinek érintettsége vitatott egyelőre, úgy fogalmaz, hogy rendkívül sajnálja a történteket, amely méltatlan a HP kultúrájához, és az alapítók, Bill Hewlett és David Packard örökségéhez. Ígérete szerint megteszik a szükséges lépéseket, hogy ez soha többé ne történhessen meg. Úgy látja, a vizsgálatban résztvevők annyira a feladatra összpontosítottak, hogy végül teljesen figyelmen kívül hagyták a személyek jogait -- a cél szentesítette az eszközt. Hurd megígérte azt is, hogy a vizsgálat alanyát képző összes személy meg fogja tudni, hogy milyen adatokat, milyen módszerekkel, mikor és kik gyűjtöttek össze.

Vállalati szimpátia

Bár az amerikai média -- némileg önmaga felé hajló kézzel --, élesen kritizálja a HP-t, elemezve a szivárgások okait, a vizsgálat eszközeinek "nyilvánvaló" etikátlanságát, több, a hetekben készült felmérés azt mutatja, hogy az amerikai vállalatok igazgatótanácsai jellemzően szimpatizálnak a HP-val, megértve az ügy súlyosságát. A megkérdezések tanulsága az, hogy az ilyen szivárgások kivizsgálása előrébb való az igazgatók szerint, mint a személyes adatok védelme.

Dunn távozásával a figyelem most kétségtelen Hurdön összpontosul, mivel az ő szerepe még nem teljesen tisztázott. Egyes elemzők szerint Hurd két rossz közül választhat: az egyik az, hogy elnök-vezérigazgatói pozíciója ellenére nem tudja, mi folyik a vállalaton belül, a másik pedig, hogy tudott a bevetett eszközökről, mégsem állította le azok alkalmazását. Egyelőre nem látni, hova vezet az ügyészség és a kormányzat vizsgálata, mindenesetre Hurd közölte, hogy magától nem mond le.

Hurd vezetése alatt ismét a Wall Street kedvencévé vált a HP, miután a Compaq beolvasztását megvalósító Fiorina nem volt képes a működést megfelelően racionalizálni, és hozni az elvárt mutatókat. A HP az elmúlt negyedévben 21,9 milliárd dolláros bevétel mellett 1,38 milliárdos nettó profitot könyvelhetett el, ami felülmúlta az elemzői várakozásokat. A nyomtató üzletág mellett újra lendületben van a PC-részleg, és a vállalat a szerverpiacon is remekel. A vállalat mintegy 151 ezer alkalmazottal 90 milliárd dolláros éves forgalmat bonyolít.