Fellebbent a fátyol: a Sony a Transmeta új ügyfele
A Transmeta nyilvánosságra hozta következő ügyfelének nevét, amely licenceli LongRun2 energiagazdálkodási eljárását. Korábban csak annyit lehetett tudni, hogy a vállalat a szórakoztató elektronika globális szereplője. Nem kisebb név, mint a Sony csatlakozott harmadikként japán társaihoz. A Fujitsu és az NEC után a valaha tündöklő vállalat is úgy döntött, hogy elkövetkezendő chipjeiben alkalmazza az amerikai vállalat technológiáját, mely a félvezetőiparban kibontakozó energiafelvételi és hőfejlődési problémákat hivatott megoldani. Az utóbbi években a mérnökök előtt nyilvánvalóvá vált, hogy ahogyan a mikroelektronikai fejlődés egyre zsugorítja a tranzisztorok és vezetékek méretét, úgy szabadul el a szivárgási áram a mikrochipekben.
A probléma...
A szivárgás az éppen használatban nem lévő tranzisztoroknál jelentkezik, nanoamper nagyságrendű áram szökik el és áramlik a lapkában. Ahogyan a félvezetőlapkák egyre több tranzisztort tartalmaznak -- Moore törvénye alapján másfél évente kétszer annyit -- egyre nagyobb sűrűségben, miközben a normál működési feszültség folyamatosan csökken, úgy növekszik szivárgási áram okozta fogyasztás és hőfejlődés mind abszolút értékben, mind a teljes fogyasztáshoz viszonyítva. Az Intel legújabb, Prescott kódnéven fejlesztett Pentium 4 processzora is ennek a jelenségnek áldozatául esve nem gyorsul tovább.
A jelenség kezeléséhez komoly innovációra és befektetésre lehet szükség gyártástechnológiai és chiptervezési oldalról. Az Intel Pentium M processzora például úgy orvosolja a problémát, hogy adott pillanatban nem használt blokkjait egyszerűen lekapcsolja a feszültségről. A világ legnagyobb félvezetőgyártója korábbi publikációi alapján 2007-ben, 45 nanométeres csíkszélesség mellett kíván olyan gyártástechnológiát bevezetni, mely szinte megszünteti a jelenséget. A megoldás kidolgozása rengeteg pénzbe, időbe és lekötött kutatói erőforrásba kerül.
...és a gyógyír
A Transmeta által kínált megoldás időt és energiát takaríthat meg a félvezetőgyártóknak és chiptervezőknek. A LongRun2 eljárást implementáló chipek másodpercenként több százszor képesek változtatni az órajelet és a tápfeszültséget a terhelés és hőfejlődés függvényében. Ezen túlmenően valamilyen trükkel képesek a tranzisztorok nyitófeszültségét is szabályozni futásidőben, hogy kordában tartsák a szivárgást. A Sony 2003-ban több mint 3,5 milliárd dollár értékben gyártott mikrochipeket saját termékei számára, és a nyilvánosság elé került nyilatkozatok alapján a jövőben egyre inkább önellátóvá kíván válni. A LongRun2 segítségével hatalmas összegeket takaríthat meg a japán szimbólum, nem beszélve arról, hogy jobb termékek és hamarabb kerülhetnek piacra.
LongRun működés közben, az órajel a terhelés függvényében változik
A LongRun és LongRun2 először a Transmeta Crusoe és Efficeon processzoraiban debütált. A Transmeta ún. fabless vállalat, azaz saját félvezetüzeme nincs, lapkáit szerződéses gyártókkal állíttatja elő. Korábban a tajvani TSMC, legújabb, 90 nanométeres Efficeon lapkáit azonban már a Fujitsu termeli Japánban.
A félvezetőipar szereplőinek nagy része még csak most kezd belefutni a hőfejlődés, energiagazdálkodás problémájába, amivel az Intel vagy például az IBM is már korábban szembesült. Jelenleg a lapkagyártó üzemek mintegy ötödében folyik csak 90 nanométeres levilágítású termelés, azaz a szivárgási áram jelenségéből származó problémák igazán csak ezt követően eszkalálódnak -- vélik a Transmetánál. Ebből kifolyólag a LongRun2 technológiával kapcsolatos forgalom nagyságrendileg nőhet a jövőben.